| Property |
Value |
| dbo:abstract
|
- A Fülöp-szigetek japán inváziója a második világháború egyik hadművelete volt a csendes-óceáni hadszíntéren, amely 1941. december 8-án pusztító erejű légitámadásokkal indult az amerikai repülőterek ellen. Japánban az első világháború után egyre elfogadottabb nézetté vált, hogy a szigetország élelmiszer- és nyersanyagigényét terjeszkedéssel kell biztosítani. Ennek elsődleges célpontja Kína volt. A japánok 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát, majd 1936-ban háborút indítottak Kína ellen. Amerika és az európai gyarmattartók saját kereskedelmi érdekeik védelmében Kína mellett léptek fel, és különböző fenyegetésekkel, korlátozásokkal akarták elérni a japán terjeszkedés leállítását. 1940. szeptember 27-én a japán kormány megkötötte a háromhatalmi egyezményt Németországgal és Olaszországgal. A paktum kölcsönös segítségnyújtásra kötelezte a feleket, ha valamelyiküket támadás éri. A japánok követelésekkel álltak elő érdekszférájuk növelése érdekében, amelyeket Washington elutasított. Tokió megkezdte a felkészülést a háborúra. A haditerv számos helyen irányzott elő váratlan támadást amerikai és európai érdekeltségek, elsőként a csendes-óceáni amerikai flotta támaszpontja, Pearl Harbor, majd rögtön a Fülöp-szigetek ellen. Az amerikaiak – már bőven a Pearl Harbor elleni támadás előtt – számoltak a Fülöp-szigetek inváziójával. A szigetek légierejét és szárazföldi állományát megerősítették, de – a helyi hadsereget vezénylő Douglas MacArthur tábornokot is beleszámítva – túl optimistán ítélték meg lehetőségeiket. Ráadásul a támadás napján ugyanazokat a hibákat követték el, mint Hawaiin: nem figyeltek a radarok jelzéseire, a gépeket pedig szorosan egymás mellett parkoltatták, felkínálva őket így a japán vadászgépeknek és bombázóknak. December 8-án és a következő napokban a japánok szinte az összes amerikai repülőgépet és a cavitei haditengerészeti bázison állomásozó hajók jelentős részét megsemmisítették. A japán csapatok számos helyen partra szálltak, és a gyenge szövetséges erőket maguk előtt kergetve nyomultak előre. December 22-én már Manila közelében, a Lingayen-öbölben hajtottak végre inváziót, és az amerikai-filippínó csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a Bataang-félszigetre, illetve Corregidor erődített szigetére. Március 12-én MacArthur Rosevelt elnök utasítására elhagyta a Fülöp-szigeteket, és helyét Jonathan Wainwright tábornok vette át. A japánok folyamatosan lőtték és bombázták Bataangot és Corregidort. Az élelmiszerhiánytól is szenvedő szövetséges csapatok emberfeletti módon tartották vonalaikat, de a túlerő végül győzedelmeskedett. Április 9-én, miután megsemmisítették készleteiket, hajóikat, 75 ezer amerikai és filippínó katona megadta magát a Bataang-félszigeten. Ez volt a történelem legnagyobb amerikai megadása. A japánok foglyaikat étlen-szomjan hajtották a nagyjából 100 kilométerre felállított hadifogolytáborokba. A menet végén 9300 amerikai és 45 ezer filippínó érte el a célt. Május 6-án a japánok partra szálló járművekkel támadást indítottak az utolsó amerikai állás, Corregidor ellen. Jonathan Wainwright bejelentette az amerikaiak megadását. A sziget feladásával az egész ország japán uralom alá került. A Fülöp-szigeteki Államszövetség volt az egyetlen terület a japánok által Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetének nevezett területen belül, ahol a japán uralom népi ellenállásba ütközött. MacArthur Ausztráliába érkezése után megígérte, hogy visszatér a Fülöp-szigetekre. Erre alig két évet kellett várni. (hu)
- A Fülöp-szigetek japán inváziója a második világháború egyik hadművelete volt a csendes-óceáni hadszíntéren, amely 1941. december 8-án pusztító erejű légitámadásokkal indult az amerikai repülőterek ellen. Japánban az első világháború után egyre elfogadottabb nézetté vált, hogy a szigetország élelmiszer- és nyersanyagigényét terjeszkedéssel kell biztosítani. Ennek elsődleges célpontja Kína volt. A japánok 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát, majd 1936-ban háborút indítottak Kína ellen. Amerika és az európai gyarmattartók saját kereskedelmi érdekeik védelmében Kína mellett léptek fel, és különböző fenyegetésekkel, korlátozásokkal akarták elérni a japán terjeszkedés leállítását. 1940. szeptember 27-én a japán kormány megkötötte a háromhatalmi egyezményt Németországgal és Olaszországgal. A paktum kölcsönös segítségnyújtásra kötelezte a feleket, ha valamelyiküket támadás éri. A japánok követelésekkel álltak elő érdekszférájuk növelése érdekében, amelyeket Washington elutasított. Tokió megkezdte a felkészülést a háborúra. A haditerv számos helyen irányzott elő váratlan támadást amerikai és európai érdekeltségek, elsőként a csendes-óceáni amerikai flotta támaszpontja, Pearl Harbor, majd rögtön a Fülöp-szigetek ellen. Az amerikaiak – már bőven a Pearl Harbor elleni támadás előtt – számoltak a Fülöp-szigetek inváziójával. A szigetek légierejét és szárazföldi állományát megerősítették, de – a helyi hadsereget vezénylő Douglas MacArthur tábornokot is beleszámítva – túl optimistán ítélték meg lehetőségeiket. Ráadásul a támadás napján ugyanazokat a hibákat követték el, mint Hawaiin: nem figyeltek a radarok jelzéseire, a gépeket pedig szorosan egymás mellett parkoltatták, felkínálva őket így a japán vadászgépeknek és bombázóknak. December 8-án és a következő napokban a japánok szinte az összes amerikai repülőgépet és a cavitei haditengerészeti bázison állomásozó hajók jelentős részét megsemmisítették. A japán csapatok számos helyen partra szálltak, és a gyenge szövetséges erőket maguk előtt kergetve nyomultak előre. December 22-én már Manila közelében, a Lingayen-öbölben hajtottak végre inváziót, és az amerikai-filippínó csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a Bataang-félszigetre, illetve Corregidor erődített szigetére. Március 12-én MacArthur Rosevelt elnök utasítására elhagyta a Fülöp-szigeteket, és helyét Jonathan Wainwright tábornok vette át. A japánok folyamatosan lőtték és bombázták Bataangot és Corregidort. Az élelmiszerhiánytól is szenvedő szövetséges csapatok emberfeletti módon tartották vonalaikat, de a túlerő végül győzedelmeskedett. Április 9-én, miután megsemmisítették készleteiket, hajóikat, 75 ezer amerikai és filippínó katona megadta magát a Bataang-félszigeten. Ez volt a történelem legnagyobb amerikai megadása. A japánok foglyaikat étlen-szomjan hajtották a nagyjából 100 kilométerre felállított hadifogolytáborokba. A menet végén 9300 amerikai és 45 ezer filippínó érte el a célt. Május 6-án a japánok partra szálló járművekkel támadást indítottak az utolsó amerikai állás, Corregidor ellen. Jonathan Wainwright bejelentette az amerikaiak megadását. A sziget feladásával az egész ország japán uralom alá került. A Fülöp-szigeteki Államszövetség volt az egyetlen terület a japánok által Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetének nevezett területen belül, ahol a japán uralom népi ellenállásba ütközött. MacArthur Ausztráliába érkezése után megígérte, hogy visszatér a Fülöp-szigetekre. Erre alig két évet kellett várni. (hu)
|
| dbo:causalties
|
- 100 000 fogoly
- 13 200 sebesült
- 146 000 fő 25 000 halott
- 21 000 sebesült
- 22 700 fő 9 000 halott
- 500 eltűnt
|
| dbo:commander
| |
| dbo:result
| |
| dbo:strength
|
- 108 harckocsi
- 129 435 fő
- 151 000 fő
- 277 repülő
- 540 repülő
- 90 harckocsi
|
| dbo:territory
| |
| dbo:wikiPageExternalLink
| |
| dbo:wikiPageID
| |
| dbo:wikiPageLength
|
- 40253 (xsd:nonNegativeInteger)
|
| dbo:wikiPageRevisionID
| |
| prop-hu:accessdate
|
- 2016-08-26 (xsd:date)
- 2016-08-29 (xsd:date)
- 2016-09-12 (xsd:date)
- 2016-09-14 (xsd:date)
- 2016-09-16 (xsd:date)
|
| prop-hu:author
|
- John Costello (hu)
- Winston S. Churchill (hu)
- C. Peter Chen (hu)
- Jennifer L. Bailey (hu)
- John Costello (hu)
- Winston S. Churchill (hu)
- C. Peter Chen (hu)
- Jennifer L. Bailey (hu)
|
| prop-hu:egyikFél
| |
| prop-hu:eredmény
|
- Japán győzelem (hu)
- Japán győzelem (hu)
|
| prop-hu:erők
|
- 90 (xsd:integer)
- 108 (xsd:integer)
- 277 (xsd:integer)
- 540 (xsd:integer)
- 129435 (xsd:integer)
- 151000 (xsd:integer)
|
| prop-hu:helyszín
| |
| prop-hu:időpont
| |
| prop-hu:isbn
|
- 978 (xsd:integer)
- 9630766086 (xsd:decimal)
- 9789630784573 (xsd:decimal)
|
| prop-hu:konfliktus
| |
| prop-hu:kép
|
- Ww2_131.jpg (hu)
- Ww2_131.jpg (hu)
|
| prop-hu:képaláírás
|
- Filippínó hadifoglyok sérült bajtársaikat mentik a harctérről (hu)
- Filippínó hadifoglyok sérült bajtársaikat mentik a harctérről (hu)
|
| prop-hu:másikFél
|
- Japán Birodalom (hu)
- border|75px (hu)
- Japán Birodalom (hu)
- border|75px (hu)
|
| prop-hu:név
|
- Fülöp-szigeteki hadjárat (hu)
- Fülöp-szigeteki hadjárat (hu)
|
| prop-hu:parancsnokok
| |
| prop-hu:pozíciósTérkép
|
- Csendes-óceán (hu)
- Csendes-óceán (hu)
|
| prop-hu:publisher
|
- Európa Könyvkiadó (hu)
- Harper Perennial (hu)
- World War II Database (hu)
- History Army (hu)
- Európa Könyvkiadó (hu)
- Harper Perennial (hu)
- World War II Database (hu)
- History Army (hu)
|
| prop-hu:title
|
- A második világháború (hu)
- A második világháború 1 (hu)
- The Pacific War 1941-1945 (hu)
- A második világháború (hu)
- A második világháború 1 (hu)
- The Pacific War 1941-1945 (hu)
|
| prop-hu:url
| |
| prop-hu:veszteségek
|
- 500 (xsd:integer)
- 13200 (xsd:integer)
- 21000 (xsd:integer)
- 22700 (xsd:integer)
- 100000 (xsd:integer)
- 146000 (xsd:integer)
|
| prop-hu:wikiPageUsesTemplate
| |
| prop-hu:year
|
- 1999 (xsd:integer)
- 2008 (xsd:integer)
- 2009 (xsd:integer)
|
| dct:subject
| |
| rdf:type
| |
| rdfs:label
|
- Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
- Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
|
| owl:sameAs
| |
| prov:wasDerivedFrom
| |
| foaf:isPrimaryTopicOf
| |
| foaf:name
|
- Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
- Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
|
| is dbo:wikiPageRedirects
of | |
| is foaf:primaryTopic
of | |
