Property Value
dbo:abstract
  • A Fülöp-szigetek japán inváziója a második világháború egyik hadművelete volt a csendes-óceáni hadszíntéren, amely 1941. december 8-án pusztító erejű légitámadásokkal indult az amerikai repülőterek ellen. Japánban az első világháború után egyre elfogadottabb nézetté vált, hogy a szigetország élelmiszer- és nyersanyagigényét terjeszkedéssel kell biztosítani. Ennek elsődleges célpontja Kína volt. A japánok 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát, majd 1936-ban háborút indítottak Kína ellen. Amerika és az európai gyarmattartók saját kereskedelmi érdekeik védelmében Kína mellett léptek fel, és különböző fenyegetésekkel, korlátozásokkal akarták elérni a japán terjeszkedés leállítását. 1940. szeptember 27-én a japán kormány megkötötte a háromhatalmi egyezményt Németországgal és Olaszországgal. A paktum kölcsönös segítségnyújtásra kötelezte a feleket, ha valamelyiküket támadás éri. A japánok követelésekkel álltak elő érdekszférájuk növelése érdekében, amelyeket Washington elutasított. Tokió megkezdte a felkészülést a háborúra. A haditerv számos helyen irányzott elő váratlan támadást amerikai és európai érdekeltségek, elsőként a csendes-óceáni amerikai flotta támaszpontja, Pearl Harbor, majd rögtön a Fülöp-szigetek ellen. Az amerikaiak – már bőven a Pearl Harbor elleni támadás előtt – számoltak a Fülöp-szigetek inváziójával. A szigetek légierejét és szárazföldi állományát megerősítették, de – a helyi hadsereget vezénylő Douglas MacArthur tábornokot is beleszámítva – túl optimistán ítélték meg lehetőségeiket. Ráadásul a támadás napján ugyanazokat a hibákat követték el, mint Hawaiin: nem figyeltek a radarok jelzéseire, a gépeket pedig szorosan egymás mellett parkoltatták, felkínálva őket így a japán vadászgépeknek és bombázóknak. December 8-án és a következő napokban a japánok szinte az összes amerikai repülőgépet és a cavitei haditengerészeti bázison állomásozó hajók jelentős részét megsemmisítették. A japán csapatok számos helyen partra szálltak, és a gyenge szövetséges erőket maguk előtt kergetve nyomultak előre. December 22-én már Manila közelében, a Lingayen-öbölben hajtottak végre inváziót, és az amerikai-filippínó csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a Bataang-félszigetre, illetve Corregidor erődített szigetére. Március 12-én MacArthur Rosevelt elnök utasítására elhagyta a Fülöp-szigeteket, és helyét Jonathan Wainwright tábornok vette át. A japánok folyamatosan lőtték és bombázták Bataangot és Corregidort. Az élelmiszerhiánytól is szenvedő szövetséges csapatok emberfeletti módon tartották vonalaikat, de a túlerő végül győzedelmeskedett. Április 9-én, miután megsemmisítették készleteiket, hajóikat, 75 ezer amerikai és filippínó katona megadta magát a Bataang-félszigeten. Ez volt a történelem legnagyobb amerikai megadása. A japánok foglyaikat étlen-szomjan hajtották a nagyjából 100 kilométerre felállított hadifogolytáborokba. A menet végén 9300 amerikai és 45 ezer filippínó érte el a célt. Május 6-án a japánok partra szálló járművekkel támadást indítottak az utolsó amerikai állás, Corregidor ellen. Jonathan Wainwright bejelentette az amerikaiak megadását. A sziget feladásával az egész ország japán uralom alá került. A Fülöp-szigeteki Államszövetség volt az egyetlen terület a japánok által Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetének nevezett területen belül, ahol a japán uralom népi ellenállásba ütközött. MacArthur Ausztráliába érkezése után megígérte, hogy visszatér a Fülöp-szigetekre. Erre alig két évet kellett várni. (hu)
  • A Fülöp-szigetek japán inváziója a második világháború egyik hadművelete volt a csendes-óceáni hadszíntéren, amely 1941. december 8-án pusztító erejű légitámadásokkal indult az amerikai repülőterek ellen. Japánban az első világháború után egyre elfogadottabb nézetté vált, hogy a szigetország élelmiszer- és nyersanyagigényét terjeszkedéssel kell biztosítani. Ennek elsődleges célpontja Kína volt. A japánok 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát, majd 1936-ban háborút indítottak Kína ellen. Amerika és az európai gyarmattartók saját kereskedelmi érdekeik védelmében Kína mellett léptek fel, és különböző fenyegetésekkel, korlátozásokkal akarták elérni a japán terjeszkedés leállítását. 1940. szeptember 27-én a japán kormány megkötötte a háromhatalmi egyezményt Németországgal és Olaszországgal. A paktum kölcsönös segítségnyújtásra kötelezte a feleket, ha valamelyiküket támadás éri. A japánok követelésekkel álltak elő érdekszférájuk növelése érdekében, amelyeket Washington elutasított. Tokió megkezdte a felkészülést a háborúra. A haditerv számos helyen irányzott elő váratlan támadást amerikai és európai érdekeltségek, elsőként a csendes-óceáni amerikai flotta támaszpontja, Pearl Harbor, majd rögtön a Fülöp-szigetek ellen. Az amerikaiak – már bőven a Pearl Harbor elleni támadás előtt – számoltak a Fülöp-szigetek inváziójával. A szigetek légierejét és szárazföldi állományát megerősítették, de – a helyi hadsereget vezénylő Douglas MacArthur tábornokot is beleszámítva – túl optimistán ítélték meg lehetőségeiket. Ráadásul a támadás napján ugyanazokat a hibákat követték el, mint Hawaiin: nem figyeltek a radarok jelzéseire, a gépeket pedig szorosan egymás mellett parkoltatták, felkínálva őket így a japán vadászgépeknek és bombázóknak. December 8-án és a következő napokban a japánok szinte az összes amerikai repülőgépet és a cavitei haditengerészeti bázison állomásozó hajók jelentős részét megsemmisítették. A japán csapatok számos helyen partra szálltak, és a gyenge szövetséges erőket maguk előtt kergetve nyomultak előre. December 22-én már Manila közelében, a Lingayen-öbölben hajtottak végre inváziót, és az amerikai-filippínó csapatok kénytelenek voltak visszavonulni a Bataang-félszigetre, illetve Corregidor erődített szigetére. Március 12-én MacArthur Rosevelt elnök utasítására elhagyta a Fülöp-szigeteket, és helyét Jonathan Wainwright tábornok vette át. A japánok folyamatosan lőtték és bombázták Bataangot és Corregidort. Az élelmiszerhiánytól is szenvedő szövetséges csapatok emberfeletti módon tartották vonalaikat, de a túlerő végül győzedelmeskedett. Április 9-én, miután megsemmisítették készleteiket, hajóikat, 75 ezer amerikai és filippínó katona megadta magát a Bataang-félszigeten. Ez volt a történelem legnagyobb amerikai megadása. A japánok foglyaikat étlen-szomjan hajtották a nagyjából 100 kilométerre felállított hadifogolytáborokba. A menet végén 9300 amerikai és 45 ezer filippínó érte el a célt. Május 6-án a japánok partra szálló járművekkel támadást indítottak az utolsó amerikai állás, Corregidor ellen. Jonathan Wainwright bejelentette az amerikaiak megadását. A sziget feladásával az egész ország japán uralom alá került. A Fülöp-szigeteki Államszövetség volt az egyetlen terület a japánok által Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetének nevezett területen belül, ahol a japán uralom népi ellenállásba ütközött. MacArthur Ausztráliába érkezése után megígérte, hogy visszatér a Fülöp-szigetekre. Erre alig két évet kellett várni. (hu)
dbo:causalties
  • 100 000 fogoly
  • 13 200 sebesült
  • 146 000 fő 25 000 halott
  • 21 000 sebesült
  • 22 700 fő 9 000 halott
  • 500 eltűnt
dbo:commander
dbo:result
  • Japángyőzelem
dbo:strength
  • 108 harckocsi
  • 129 435 fő
  • 151 000 fő
  • 277 repülő
  • 540 repülő
  • 90 harckocsi
dbo:territory
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 995882 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 40253 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23184341 (xsd:integer)
prop-hu:accessdate
  • 2016-08-26 (xsd:date)
  • 2016-08-29 (xsd:date)
  • 2016-09-12 (xsd:date)
  • 2016-09-14 (xsd:date)
  • 2016-09-16 (xsd:date)
prop-hu:author
  • John Costello (hu)
  • Winston S. Churchill (hu)
  • C. Peter Chen (hu)
  • Jennifer L. Bailey (hu)
  • John Costello (hu)
  • Winston S. Churchill (hu)
  • C. Peter Chen (hu)
  • Jennifer L. Bailey (hu)
prop-hu:egyikFél
prop-hu:eredmény
  • Japán győzelem (hu)
  • Japán győzelem (hu)
prop-hu:erők
  • 90 (xsd:integer)
  • 108 (xsd:integer)
  • 277 (xsd:integer)
  • 540 (xsd:integer)
  • 129435 (xsd:integer)
  • 151000 (xsd:integer)
prop-hu:helyszín
prop-hu:időpont
  • --12-08
prop-hu:isbn
  • 978 (xsd:integer)
  • 9630766086 (xsd:decimal)
  • 9789630784573 (xsd:decimal)
prop-hu:konfliktus
prop-hu:kép
  • Ww2_131.jpg (hu)
  • Ww2_131.jpg (hu)
prop-hu:képaláírás
  • Filippínó hadifoglyok sérült bajtársaikat mentik a harctérről (hu)
  • Filippínó hadifoglyok sérült bajtársaikat mentik a harctérről (hu)
prop-hu:másikFél
  • Japán Birodalom (hu)
  • border|75px (hu)
  • Japán Birodalom (hu)
  • border|75px (hu)
prop-hu:név
  • Fülöp-szigeteki hadjárat (hu)
  • Fülöp-szigeteki hadjárat (hu)
prop-hu:parancsnokok
  • 20 (xsd:integer)
prop-hu:pozíciósTérkép
  • Csendes-óceán (hu)
  • Csendes-óceán (hu)
prop-hu:publisher
  • Európa Könyvkiadó (hu)
  • Harper Perennial (hu)
  • World War II Database (hu)
  • History Army (hu)
  • Európa Könyvkiadó (hu)
  • Harper Perennial (hu)
  • World War II Database (hu)
  • History Army (hu)
prop-hu:title
  • A második világháború (hu)
  • A második világháború 1 (hu)
  • The Pacific War 1941-1945 (hu)
  • A második világháború (hu)
  • A második világháború 1 (hu)
  • The Pacific War 1941-1945 (hu)
prop-hu:url
  • --12-07
  • --05-05
prop-hu:veszteségek
  • 500 (xsd:integer)
  • 13200 (xsd:integer)
  • 21000 (xsd:integer)
  • 22700 (xsd:integer)
  • 100000 (xsd:integer)
  • 146000 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
prop-hu:year
  • 1999 (xsd:integer)
  • 2008 (xsd:integer)
  • 2009 (xsd:integer)
dct:subject
rdf:type
rdfs:label
  • Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
  • Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
foaf:name
  • Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
  • Fülöp-szigeteki hadjárat (1941–1942) (hu)
is dbo:wikiPageRedirects of
is foaf:primaryTopic of