| dbo:abstract
|
- A molekuláris biológia területén a GC-tartalom (vagy guanin-citozin-tartalom) a DNS-molekula közül a guanin és a citozin százalékos arányát jelenti (a négy különböző lehetőségből, ahol a másik kettő az adenin és a timin). Ez a százalékos arány utalhat a DNS (vagy RNS) adott szegmensére vagy a teljes genomra. Amikor az örökítőanyag részletére utal, akkor beszélhetünk egy génrészlet, egy gén, géncsoport vagy génklaszter, vagy akár nem kódoló régió GC-tartalmáról. A GC-párokat három, míg az AT-párokat csak két hidrogénkötés köti össze. A magasabb GC-tartalmú DNS stabilabb az alacsony GC-tartalmúnál, de a közhiedelemmel ellentétben a hidrogénkötések nem képviselnek jelentős stabilizáló erőt, inkább a „stacking” (összefekvés, egy π-π interakció) okozza a nagyobb stabilitást. Az örökítőanyag nagyobb ellenére valószínűsíthető, hogy a magas GC-tartalmú DNS-t tartalmazó sejtek mennek át, így magának a sejtnek az élettartama lecsökken. Az örökítőanyag robusztusabb voltából a magas GC-tartalmú élőlényekben sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a GC-tartalomnak nagy szerepe lehetett a magas hőmérséklethez való alkalmazkodásban; ezt a hipotézist a közelmúltban cáfolták. PCR-kísérletekben a GC-tartalmából szokták megjósolni a DNS-templáthoz való . Magasabb GC-tartalom magasabb olvadáspontra utal. (hu)
- A molekuláris biológia területén a GC-tartalom (vagy guanin-citozin-tartalom) a DNS-molekula közül a guanin és a citozin százalékos arányát jelenti (a négy különböző lehetőségből, ahol a másik kettő az adenin és a timin). Ez a százalékos arány utalhat a DNS (vagy RNS) adott szegmensére vagy a teljes genomra. Amikor az örökítőanyag részletére utal, akkor beszélhetünk egy génrészlet, egy gén, géncsoport vagy génklaszter, vagy akár nem kódoló régió GC-tartalmáról. A GC-párokat három, míg az AT-párokat csak két hidrogénkötés köti össze. A magasabb GC-tartalmú DNS stabilabb az alacsony GC-tartalmúnál, de a közhiedelemmel ellentétben a hidrogénkötések nem képviselnek jelentős stabilizáló erőt, inkább a „stacking” (összefekvés, egy π-π interakció) okozza a nagyobb stabilitást. Az örökítőanyag nagyobb ellenére valószínűsíthető, hogy a magas GC-tartalmú DNS-t tartalmazó sejtek mennek át, így magának a sejtnek az élettartama lecsökken. Az örökítőanyag robusztusabb voltából a magas GC-tartalmú élőlényekben sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a GC-tartalomnak nagy szerepe lehetett a magas hőmérséklethez való alkalmazkodásban; ezt a hipotézist a közelmúltban cáfolták. PCR-kísérletekben a GC-tartalmából szokták megjósolni a DNS-templáthoz való . Magasabb GC-tartalom magasabb olvadáspontra utal. (hu)
|
