| dbo:abstract
|
- A garabonciás (régi magyar: garabantzás deák), bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, vihartámasztó (ember, diák) a magyar népi vallásban. A középkori népi keresztény hiedelmek és a pogányság szinkretizmusából ötvöződött mitikus alak. Gyakran szegényes (vagy kifejezetten rongyos) öltözetű vándorként vagy vándordiákként ábrázolt személy; hosszú fekete köpennyel és leggyakrabban bűvös könyvvel, varázskönyvvel. Több szomszédos nép, illetve magyarországi nemzetiség (szláv, német és román) hiedelemvilágában is szerepel a garabonciás diákhoz hasonló alak néhol hasonló (szerbhorvát: garabancijaš dijak), másoknál eltérő neveken. A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), a magyar hiedelemvilágban a táltos. A kapcsolódó hiedelmek szövevényes kölcsönhatásainak jelei figyelhetők meg. Kialakulásában nyilván közrejátszott a diákokhoz, vándordiákokhoz (vagana, goliard, fahrender Scholast) kapcsolódó népi tapasztalatok, műveltségük (latin nyelv -> deák nyelv, „deákul”), tudásuk, ártalmatlan fortélyaik, csíntevéseik megfigyelése, megtapasztalása és a legendaképzés logikája szerint ezek természetfelettivé nagyítása, ördögivé torzítása. Illetve hasonló régebbi, mitikus személyek, például a táltosok tulajdonságainak, történeteinek egybeolvasztása, ami a magyar garabonciás alakját egyedivé teszi. (Foggal születés, állatalakban viaskodás, fő tápláléka a tej, ...) Távolabbi párhuzam a középkori délfrancia, északolasz, délnémet területeken működő, időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke. (hu)
- A garabonciás (régi magyar: garabantzás deák), bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, vihartámasztó (ember, diák) a magyar népi vallásban. A középkori népi keresztény hiedelmek és a pogányság szinkretizmusából ötvöződött mitikus alak. Gyakran szegényes (vagy kifejezetten rongyos) öltözetű vándorként vagy vándordiákként ábrázolt személy; hosszú fekete köpennyel és leggyakrabban bűvös könyvvel, varázskönyvvel. Több szomszédos nép, illetve magyarországi nemzetiség (szláv, német és román) hiedelemvilágában is szerepel a garabonciás diákhoz hasonló alak néhol hasonló (szerbhorvát: garabancijaš dijak), másoknál eltérő neveken. A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), a magyar hiedelemvilágban a táltos. A kapcsolódó hiedelmek szövevényes kölcsönhatásainak jelei figyelhetők meg. Kialakulásában nyilván közrejátszott a diákokhoz, vándordiákokhoz (vagana, goliard, fahrender Scholast) kapcsolódó népi tapasztalatok, műveltségük (latin nyelv -> deák nyelv, „deákul”), tudásuk, ártalmatlan fortélyaik, csíntevéseik megfigyelése, megtapasztalása és a legendaképzés logikája szerint ezek természetfelettivé nagyítása, ördögivé torzítása. Illetve hasonló régebbi, mitikus személyek, például a táltosok tulajdonságainak, történeteinek egybeolvasztása, ami a magyar garabonciás alakját egyedivé teszi. (Foggal születés, állatalakban viaskodás, fő tápláléka a tej, ...) Távolabbi párhuzam a középkori délfrancia, északolasz, délnémet területeken működő, időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke. (hu)
|
