| dbo:abstract
|
- Garri Kimovics Kaszparov (oroszul: Гарри Кимович Каспаров, született Garri Vajnstejn héberül: גארי ויינשטיין; Baku, 1963. április 13. –) örmény-zsidó származású szovjet, majd oroszországi sakkozó, nemzetközi nagymester, korábbi sakkvilágbajnok (1985–2000), csapatban nyolcszoros, egyéniben hétszeres sakkolimpiai bajnok, kétszeres szovjet bajnok (1981, 1988), Oroszország bajnoka (2004), 11-szeres Sakk-Oscar-díjas, FIDE mesteredző (2009), író és politikai aktivista. 2008-ban jelölt volt a 2008-as oroszországi elnökválasztáson. 2013-tól horvát állampolgársággal is rendelkezik. 1985-ben lett sakkvilágbajnok, és máig ő az, aki legfiatalabb korában nyerte el ezt a címet. 1993-ig a FIDE hivatalos világbajnoka volt, ekkor azonban vitába keveredett a FIDE-vel, és önálló szervezetet hozott létre, a (PCA). E szervezet világbajnoka (a „klasszikus sakkvilágbajnok”) volt 2000-ig, amikor Vlagyimir Kramnyik legyőzte. Kaszparov volt az első sakkvilágbajnok, aki 1997-ben hivatalos páros mérkőzésen szabályos időellenőrzés mellett vereséget szenvedett egy számítógéptől, a Deep Bluetól. Kivételes játékerejére jellemző, hogy 1986-tól 2005-ben történt visszavonulásáig folyamatosan vezette a FIDE Élő-pont listáját. Sokáig övé volt a sakk történetének eddig legmagasabb FIDE Élő-pontszáma: 2851, míg ezt a rekordját a norvég Magnus Carlsen meg nem döntötte, akinek jelenlegi rekordja már 2882 Élő-pont. 2005. március 10-én jelentette be, hogy felhagy a sakkal, és politikával illetve írással fog foglalkozni. Létrehozta az mozgalmat, és csatlakozott a Vlagyimir Putyin elnök politikáját ellenző koalícióhoz. A koalíció kongresszusán 2007. szeptember 30-án a 498 szavazatból 379-et elnyerve A Másik Oroszország elnökjelöltje lett. 2008-ban a „Szolidaritás” Egyesült Demokratikus Mozgalom egyik alapítója és vezetőségének tagja lett, majd 2013-ban a vezetőségből kilépett. 2012-ben beválasztották az orosz ellenzék Koordinációs Tanácsába. 2013. júniusban bejelentette, hogy elhagyja Oroszországot, és a Putyin elleni harcot a nemzetközi színtéren folytatja. 2011 óta vezetője a New York-i székhelyű Emberi Jogi Alapítványnak. Politikai támogatottsága azonban Putyinéhoz mérve alacsony. A rendőrség több alkalommal előállította Putyin-ellenes tüntetéseket követően. 2014-ben elindult a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökválasztáson, de alulmaradt Kirszan Iljumzsinovval szemben. Több sakkal foglalkozó könyvet írt, amelyek közül a legjelentősebb a Kasparov on My Great Predecessors című könyvsorozata, amely Wilhelm Steinitztől Anatolij Karpovig az összes sakkvilágbajnok és még számos más erős sakkjátékos játékának ismertetését foglalja össze. 2005-ben beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé. 2017 júliusában bejelentette visszatérését, és elindul az 5. részeként rendezett rapid- és villámversenyen Saint Louisban augusztus 13–20. között. (hu)
- Garri Kimovics Kaszparov (oroszul: Гарри Кимович Каспаров, született Garri Vajnstejn héberül: גארי ויינשטיין; Baku, 1963. április 13. –) örmény-zsidó származású szovjet, majd oroszországi sakkozó, nemzetközi nagymester, korábbi sakkvilágbajnok (1985–2000), csapatban nyolcszoros, egyéniben hétszeres sakkolimpiai bajnok, kétszeres szovjet bajnok (1981, 1988), Oroszország bajnoka (2004), 11-szeres Sakk-Oscar-díjas, FIDE mesteredző (2009), író és politikai aktivista. 2008-ban jelölt volt a 2008-as oroszországi elnökválasztáson. 2013-tól horvát állampolgársággal is rendelkezik. 1985-ben lett sakkvilágbajnok, és máig ő az, aki legfiatalabb korában nyerte el ezt a címet. 1993-ig a FIDE hivatalos világbajnoka volt, ekkor azonban vitába keveredett a FIDE-vel, és önálló szervezetet hozott létre, a (PCA). E szervezet világbajnoka (a „klasszikus sakkvilágbajnok”) volt 2000-ig, amikor Vlagyimir Kramnyik legyőzte. Kaszparov volt az első sakkvilágbajnok, aki 1997-ben hivatalos páros mérkőzésen szabályos időellenőrzés mellett vereséget szenvedett egy számítógéptől, a Deep Bluetól. Kivételes játékerejére jellemző, hogy 1986-tól 2005-ben történt visszavonulásáig folyamatosan vezette a FIDE Élő-pont listáját. Sokáig övé volt a sakk történetének eddig legmagasabb FIDE Élő-pontszáma: 2851, míg ezt a rekordját a norvég Magnus Carlsen meg nem döntötte, akinek jelenlegi rekordja már 2882 Élő-pont. 2005. március 10-én jelentette be, hogy felhagy a sakkal, és politikával illetve írással fog foglalkozni. Létrehozta az mozgalmat, és csatlakozott a Vlagyimir Putyin elnök politikáját ellenző koalícióhoz. A koalíció kongresszusán 2007. szeptember 30-án a 498 szavazatból 379-et elnyerve A Másik Oroszország elnökjelöltje lett. 2008-ban a „Szolidaritás” Egyesült Demokratikus Mozgalom egyik alapítója és vezetőségének tagja lett, majd 2013-ban a vezetőségből kilépett. 2012-ben beválasztották az orosz ellenzék Koordinációs Tanácsába. 2013. júniusban bejelentette, hogy elhagyja Oroszországot, és a Putyin elleni harcot a nemzetközi színtéren folytatja. 2011 óta vezetője a New York-i székhelyű Emberi Jogi Alapítványnak. Politikai támogatottsága azonban Putyinéhoz mérve alacsony. A rendőrség több alkalommal előállította Putyin-ellenes tüntetéseket követően. 2014-ben elindult a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökválasztáson, de alulmaradt Kirszan Iljumzsinovval szemben. Több sakkal foglalkozó könyvet írt, amelyek közül a legjelentősebb a Kasparov on My Great Predecessors című könyvsorozata, amely Wilhelm Steinitztől Anatolij Karpovig az összes sakkvilágbajnok és még számos más erős sakkjátékos játékának ismertetését foglalja össze. 2005-ben beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé. 2017 júliusában bejelentette visszatérését, és elindul az 5. részeként rendezett rapid- és villámversenyen Saint Louisban augusztus 13–20. között. (hu)
|
