| dbo:abstract
|
- Gaubek Júlia (Budapest, 1928. április 16. – 2015) belsőépítész, bútortervező. Tanulmányait a MIF-en, Kaesz Gyulánál és Kozma Lajosnál végezte. Kezdetben a MATI-ban, majd a KÖZTI tervezőjeként dolgozott. 1956-83-ig a KERTI-nél, a 80-as években ugyanott a belsőépítészeti osztály vezetőjeként tevékenykedett. Közben részt vett az Iparművészeti Tanács által kiírt számos bútorpályázaton, és azokon díjakat nyert. Számos munkájánál megvalósította, hogy a képzőművészet (melyet Ilosfai József plasztikái képviseltek) a belsőépítészettel szoros egységet alkot. 1970-88 között tervezte a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Fizikai Kutató Intézet évenkénti bel- és külföldi kiállításait. Fenti időszakban a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál mint belsőépítész szaklektor is dolgozott. Egyedi tárgyai és kisszériás bútorai, amelyek nagyrészt az Iparművészeti Vállalat műhelyeiben készültek, a Vállalat boltjaiban kerültek forgalomba. A Lakáskultúra nevű bemutatóteremben, mely egyben üzlet is volt, heti rendszerességgel lakberendezési tanácsadást is tartott. Munkái az akkor még létező asztalosipari kézművességre támaszkodnak. Az 50-es évek felé alakította ki kisbútorainak sajátos stílusát, hangsúlyos plaszticitással, a sokrétűség és variálhatóság megtartásával. Így kerülhettek ki pályaműnyertes bútorai a Brüsszeli világkiállításra is. Egy tervezési folyamat eredményeképp született a 60-as évek elején az úgynevezett „szőrmés” fotelje (Budapest, Iparművészeti Múzeum), amelyet mintegy másfél évtizedig sikerrel gyártottak, és a korszak jellegzetes tárgyaként számos filmben is megjelent. Az 1955-ös országos iparművészeti kiállításon tűnt fel, a fiatal iparművésznők 1958-as kiállításán már mint érett alkotó mutatkozott be. Főleg kisbútorai figyelemre méltók, ezeket az Iparművészeti Vállalat számára tervezte. A kis szériás és egyedi darabok mellett több közintézmény enteriőrjének kialakítása fűződik a nevéhez. (hu)
- Gaubek Júlia (Budapest, 1928. április 16. – 2015) belsőépítész, bútortervező. Tanulmányait a MIF-en, Kaesz Gyulánál és Kozma Lajosnál végezte. Kezdetben a MATI-ban, majd a KÖZTI tervezőjeként dolgozott. 1956-83-ig a KERTI-nél, a 80-as években ugyanott a belsőépítészeti osztály vezetőjeként tevékenykedett. Közben részt vett az Iparművészeti Tanács által kiírt számos bútorpályázaton, és azokon díjakat nyert. Számos munkájánál megvalósította, hogy a képzőművészet (melyet Ilosfai József plasztikái képviseltek) a belsőépítészettel szoros egységet alkot. 1970-88 között tervezte a Magyar Tudományos Akadémia és a Központi Fizikai Kutató Intézet évenkénti bel- és külföldi kiállításait. Fenti időszakban a Képző- és Iparművészeti Lektorátusnál mint belsőépítész szaklektor is dolgozott. Egyedi tárgyai és kisszériás bútorai, amelyek nagyrészt az Iparművészeti Vállalat műhelyeiben készültek, a Vállalat boltjaiban kerültek forgalomba. A Lakáskultúra nevű bemutatóteremben, mely egyben üzlet is volt, heti rendszerességgel lakberendezési tanácsadást is tartott. Munkái az akkor még létező asztalosipari kézművességre támaszkodnak. Az 50-es évek felé alakította ki kisbútorainak sajátos stílusát, hangsúlyos plaszticitással, a sokrétűség és variálhatóság megtartásával. Így kerülhettek ki pályaműnyertes bútorai a Brüsszeli világkiállításra is. Egy tervezési folyamat eredményeképp született a 60-as évek elején az úgynevezett „szőrmés” fotelje (Budapest, Iparművészeti Múzeum), amelyet mintegy másfél évtizedig sikerrel gyártottak, és a korszak jellegzetes tárgyaként számos filmben is megjelent. Az 1955-ös országos iparművészeti kiállításon tűnt fel, a fiatal iparművésznők 1958-as kiállításán már mint érett alkotó mutatkozott be. Főleg kisbútorai figyelemre méltók, ezeket az Iparművészeti Vállalat számára tervezte. A kis szériás és egyedi darabok mellett több közintézmény enteriőrjének kialakítása fűződik a nevéhez. (hu)
|
