| dbo:abstract
|
- Gellert Tamas (1963. február 17. –) magyar származású, svéd újságíró és író. Svédország vezető napilapjánál, a Dagens Nyheter-nél és a TV4-nél dolgozott újságíróként. Ismertségét elsősorban a 2002-ben megjelent regényének köszönheti, melynek címe: A lézeres gyilkos (svédül Lasermannen – en berättelse om Sverige). Tamas Gellert egy magyar értelmiségi családban született, mint hét gyerek egyike, és Kristianstadban nőtt fel. 1989-ben Budapestre utazott, hogy gyökereit keresse. Véletlenül a rendszerváltás kellős közepén találta magát, és ezért a helyszínről tudósította Svédországot. Visszatérve Svédországba szabadúszó újságíróként cikkeket írt az integrációról és az etnikai hovatartozásról országos újságokba és magazinokba. 1998-ban alkalmi munkát végzett informátorként Újdelhiben a Vörös Keresztnél. Gellert Tamás újságíróként dolgozott a TV4 Kalla fakta (Hideg tények) című műsorában, és többek között az Ordfront című újságnak írt. 1995-ben Robert Blombäck fotóssal együtt kiadta a Svéd hazánk: ifjúság, identitás és idegenség című könyvet. Henrik Hjort fotóssal együtt elkészítette a Egy másnap című dokumentumfilmet egy családról, amely 2004-ben a szökőár-katasztrófában vesztette el a lányát. Áttörő sikerét 2002-ben érte el A lézeres gyilkos című könyvével John Ausoniusról. Ezért Aranylapát díjjal tünették ki; az ebből készült filmet Mikael Marcimain forgatta, amelyet 2006-ban a Kristály-díjjal jutalmaztak. 2006-ban Gellert riportot készített Trükközés az apatikus gyerekkel az svéd tévé Feladat: oknyomozás című műsorában, amely elemezte az állami gondozásba került menekült gyerekek kivizsgálásait amelyek szerint a menekültgyerekek attól esnek apátiába, hogy manipulálják őket. A riport azt állította, hogy ilyen manipulációra nincs bizonyíték. A riportot Ikaros-díjjal jutalmazták, mint az év legjobb társadalmi riportját. Bírálat is érte a tévéműsort - többek között az újságírói etika elleni vétséggel vádolták. A Feladat: oknyomozás egy új kivizsgálást rendelt meg 2020-ban, és a tények javított ellenőrzéséről számolnak be, és úgy foglalják össze, hogy a riport egy "egyszerűsített és egyoldalú képet ad". 2009-ben Gellert kiadta Az apatikusok: hatalomról, mítoszokról és manipulációról című könyvet. A könyvet a könyvben szereplő újságírók és mások megkérdőjelezték. Úgy vélik, hogy az ábrázolás fekete-fehér, hogy Tamás karaktergyilkosságokat követi el, és hogy a könyv sok súlyos ténybeli hibát tartalmaz. A könyvet sok recenzens méltatta, többek között Svenska Dagbladet "izzó vitairatnak" nevezte. Maciej Zaremba újságíró "a háború utáni időszak egyik legfontosabb riportjának" nevezte, és úgy véli, hogy az "apatikus" könyvcím nem a gyerekekre vonatkozik, hanem a svéd parlamentre, amely úgy döntött, hogy nem ad amnesztiát a menekült gyermekeknek. 2015-ben Lawen Mohtadival együtt elkészítette a Taikon című dokumentumfilmet Katarina Taikon cigány írónőről. Együtt írták a film forgatókönyvét is, amely Mohtadi Taikonról szóló könyve alapján készült. 2016-ban kiadta A svéd gyűlölet: Korunk története című könyvet, amely behatóan tanulmányozza a szélsőjobbos svéddemokratákat. A kritikus Sam Sundberg Tamást forráskritika hiányával vádolta, ugyanakkor kijelentette, hogy a könyv "fontos hozzájárulás ahhoz, amit a párt el akar rejteni". 2006 nyarán a Svéd Rádió P1 egyik nyári házigazdája volt. (hu)
- Gellert Tamas (1963. február 17. –) magyar származású, svéd újságíró és író. Svédország vezető napilapjánál, a Dagens Nyheter-nél és a TV4-nél dolgozott újságíróként. Ismertségét elsősorban a 2002-ben megjelent regényének köszönheti, melynek címe: A lézeres gyilkos (svédül Lasermannen – en berättelse om Sverige). Tamas Gellert egy magyar értelmiségi családban született, mint hét gyerek egyike, és Kristianstadban nőtt fel. 1989-ben Budapestre utazott, hogy gyökereit keresse. Véletlenül a rendszerváltás kellős közepén találta magát, és ezért a helyszínről tudósította Svédországot. Visszatérve Svédországba szabadúszó újságíróként cikkeket írt az integrációról és az etnikai hovatartozásról országos újságokba és magazinokba. 1998-ban alkalmi munkát végzett informátorként Újdelhiben a Vörös Keresztnél. Gellert Tamás újságíróként dolgozott a TV4 Kalla fakta (Hideg tények) című műsorában, és többek között az Ordfront című újságnak írt. 1995-ben Robert Blombäck fotóssal együtt kiadta a Svéd hazánk: ifjúság, identitás és idegenség című könyvet. Henrik Hjort fotóssal együtt elkészítette a Egy másnap című dokumentumfilmet egy családról, amely 2004-ben a szökőár-katasztrófában vesztette el a lányát. Áttörő sikerét 2002-ben érte el A lézeres gyilkos című könyvével John Ausoniusról. Ezért Aranylapát díjjal tünették ki; az ebből készült filmet Mikael Marcimain forgatta, amelyet 2006-ban a Kristály-díjjal jutalmaztak. 2006-ban Gellert riportot készített Trükközés az apatikus gyerekkel az svéd tévé Feladat: oknyomozás című műsorában, amely elemezte az állami gondozásba került menekült gyerekek kivizsgálásait amelyek szerint a menekültgyerekek attól esnek apátiába, hogy manipulálják őket. A riport azt állította, hogy ilyen manipulációra nincs bizonyíték. A riportot Ikaros-díjjal jutalmazták, mint az év legjobb társadalmi riportját. Bírálat is érte a tévéműsort - többek között az újságírói etika elleni vétséggel vádolták. A Feladat: oknyomozás egy új kivizsgálást rendelt meg 2020-ban, és a tények javított ellenőrzéséről számolnak be, és úgy foglalják össze, hogy a riport egy "egyszerűsített és egyoldalú képet ad". 2009-ben Gellert kiadta Az apatikusok: hatalomról, mítoszokról és manipulációról című könyvet. A könyvet a könyvben szereplő újságírók és mások megkérdőjelezték. Úgy vélik, hogy az ábrázolás fekete-fehér, hogy Tamás karaktergyilkosságokat követi el, és hogy a könyv sok súlyos ténybeli hibát tartalmaz. A könyvet sok recenzens méltatta, többek között Svenska Dagbladet "izzó vitairatnak" nevezte. Maciej Zaremba újságíró "a háború utáni időszak egyik legfontosabb riportjának" nevezte, és úgy véli, hogy az "apatikus" könyvcím nem a gyerekekre vonatkozik, hanem a svéd parlamentre, amely úgy döntött, hogy nem ad amnesztiát a menekült gyermekeknek. 2015-ben Lawen Mohtadival együtt elkészítette a Taikon című dokumentumfilmet Katarina Taikon cigány írónőről. Együtt írták a film forgatókönyvét is, amely Mohtadi Taikonról szóló könyve alapján készült. 2016-ban kiadta A svéd gyűlölet: Korunk története című könyvet, amely behatóan tanulmányozza a szélsőjobbos svéddemokratákat. A kritikus Sam Sundberg Tamást forráskritika hiányával vádolta, ugyanakkor kijelentette, hogy a könyv "fontos hozzájárulás ahhoz, amit a párt el akar rejteni". 2006 nyarán a Svéd Rádió P1 egyik nyári házigazdája volt. (hu)
|
