| dbo:abstract
|
- Sir George Mackenzie (Worcester, 1636 – , 1691. május 8.) skót jogász, korai szabadkőműves, heraldikus. I. Sir Mackenzie of Lochslin fia volt. Tanulmányait Chase, a londoni Kings College,Aberdeen és a franciaországi Bourges egyetemein folytatta. 1659-ben beválasztották az ügyvéditestületbe. 1669-től Ross képviselője volt a skót parlamentben. 1677-ben főjogászi(Lord Advocate), azaz miniszteri tisztséget kapott és (Privy Council) lett.Miniszteri tiszségében feladata volt II. Károly király elnyomó politikájának végrehajtása a (Covenanters) vallási és politikai mozgalmának tagjaival szemben. Hivataláról 1686-banlemondott, de 1688-ban újra elfoglalta azt. Ellenezte II. Jakab trónfosztását. A megtorláselkerülése végett visszavonult a közélettől és a forradalom alatt Oxfordban élt.Edinburgh-ben 1689-ben ő alapította a főjogászi könyvtárat. A (Covenanters) könyörtelen üldözése miatt az őrült Mackenzie (Bluidy Mackenzie) gúnynevetkapta, a magánéletben azonban rendkívül kulturált és művelt ember volt, aki irodalommalfoglalkozott és számos esszét írt, melyek közül a legismertebb A Moral Essay preferringSolitude to Public Employment címen 1665-ben jelent meg. Értékes jogi, politikai éstörténeti műveket is írt, mint az Institutions of the Law of Scotland (1684),Antiquity of the Royal Line of Scotland (1686), Science of Herauldry és Memoirs of the Affairsof Scotland from the Restoration of Charles II. Ez utóbbit csak 1821-ben adták ki. A címertan iránt akkor kezdett érdeklődni, mialatt Franciaországban tanult és megismerte a vele kapcsolatos hatalmasszakirodalmat. Osztozott I. Jakab skót király érdeklődésében a lovagias formaságok megújítását illetően. Ezért kezdte írniThe Science of Heraldry (1680) című művét is. Ebben nagyra értékelte a Franciaországgal fennálló régiszövetséget ("auld alliance") és számos olyan témát érintett, mely később megjelent a korai skót szabadkőművességlovagi rangfokozataiban. Aldrovandus és Favyn műveit követve a heraldikaeredetét a bibliaiJákobtól vezette le és megemlítette Bouillon Gottfried és más jeruzsálemi , valamint a francia királyhozzájárulását a tárgyhoz, aki a skót íjászokat tette meg testőreivé. Heraldikai műve az első ilyen skót könyv volt. A címertant a magánjog részeként tárgyalja.Felsorolja a címerek alkotórészeit és számos példát hoz fel azok használatára, számosfametszettel illusztrálva. Főként a skót heraldikával foglalkozik, de utal a külföldigyakorlatra is. A címerek öröklésénél, a , a külső éstartozékok használatánál a jogi szempontot képviseli. A címerek eredetét Nagy Károlyidejére tette, melyek használata a feudális jog hatására kezdett terjedni, de a kezdetétJákobhoz kötötte, aki szerinte a fiait megáldva jelvényeket adott nekik, melyeket atizenkét zsidó törzs aztán a saját jelképeként használt. A skót címerkirály (Lord Lyon)és a skót bíróságok Mackenzie-t a legnagyobb heraldikai szerzőnek ("the greatest of[Scotland’s] heraldic writers") nevezték. Heraldikai kéziratgyűjteményét hasznosítottaA System of Heraldry, Speculative and Practical (Edinburgh: J. Mackuen, 1722) című művében, melya skót heraldika korabeli csúcsát jelentette. Mackenzie nacionalista hevülete ellenére dicsérettel illette Skócia és Anglia korabeli egységét a Stuart uralkodókperszonáluniója alatt. I. Jakab király támogatását élvezve Mackenzie barátai megújították a királyi íjászok társaságát(Royal Company of Archers),mely hagyományos módon kapcsolatban állt a franciaskót gárdával (Garde Ecossais). Hevesen visszautasította nézetét a Térdszalagrend elsőségét illetőenés azt vallotta, hogy a skót Bogáncsrend ennél sokkal régebbi, melyet 787-ben alapítottak Nagy Károly francia király ésa skót Achalus király közti szövetség emlékére, aki legyőzte Athelstan angol királyt, majd a rendet I. Róbert(Robert the Bruce) skót király (1306-1329) megújította és Aberdeen polgárainak új címert adományozott, amiért legyőzték azangolokat. A reformáció után a rendet háttérbe szorították, mint a pápistaság maradványát ("a Dreg of Popery"), de számosskót nemes tartotta meg a rend jelvényét a címerében, épületein és emlékérmein. I. Jakab Mackenzie érveinek hatására ésuralma megszilárdítására később királyi lovagrendként megújította a Bogáncsrendet. Heraldikai érvei,valamint a Bogáncs- és Térdszalagrenddel kapcsolatos nézetei később hatással voltak a skót-ír és skót szabadkőművességlovagi jellegű főbb rangfokozatainak fejlődésére. Barátja volt Sir Robert Moray, skót természetbúvár, a Royal Society egyik alapítója, akivelmegegyezett érdeklődése a sztoikus filozófia és a tudományos heraldika (címertudomány) iránt.Morayhoz hasonlóan úgy vélte, hogy az Új Filozófia (New Philosophy) képes lesz úrrá lenni avallási fanatizmuson. Ennek a témának szentelte Religio Stoici: the Virtuoso or Stoick with a Friendy,Address to the Fanatics of all Sects and Sorts (1663) című művét. (hu)
- Sir George Mackenzie (Worcester, 1636 – , 1691. május 8.) skót jogász, korai szabadkőműves, heraldikus. I. Sir Mackenzie of Lochslin fia volt. Tanulmányait Chase, a londoni Kings College,Aberdeen és a franciaországi Bourges egyetemein folytatta. 1659-ben beválasztották az ügyvéditestületbe. 1669-től Ross képviselője volt a skót parlamentben. 1677-ben főjogászi(Lord Advocate), azaz miniszteri tisztséget kapott és (Privy Council) lett.Miniszteri tiszségében feladata volt II. Károly király elnyomó politikájának végrehajtása a (Covenanters) vallási és politikai mozgalmának tagjaival szemben. Hivataláról 1686-banlemondott, de 1688-ban újra elfoglalta azt. Ellenezte II. Jakab trónfosztását. A megtorláselkerülése végett visszavonult a közélettől és a forradalom alatt Oxfordban élt.Edinburgh-ben 1689-ben ő alapította a főjogászi könyvtárat. A (Covenanters) könyörtelen üldözése miatt az őrült Mackenzie (Bluidy Mackenzie) gúnynevetkapta, a magánéletben azonban rendkívül kulturált és művelt ember volt, aki irodalommalfoglalkozott és számos esszét írt, melyek közül a legismertebb A Moral Essay preferringSolitude to Public Employment címen 1665-ben jelent meg. Értékes jogi, politikai éstörténeti műveket is írt, mint az Institutions of the Law of Scotland (1684),Antiquity of the Royal Line of Scotland (1686), Science of Herauldry és Memoirs of the Affairsof Scotland from the Restoration of Charles II. Ez utóbbit csak 1821-ben adták ki. A címertan iránt akkor kezdett érdeklődni, mialatt Franciaországban tanult és megismerte a vele kapcsolatos hatalmasszakirodalmat. Osztozott I. Jakab skót király érdeklődésében a lovagias formaságok megújítását illetően. Ezért kezdte írniThe Science of Heraldry (1680) című művét is. Ebben nagyra értékelte a Franciaországgal fennálló régiszövetséget ("auld alliance") és számos olyan témát érintett, mely később megjelent a korai skót szabadkőművességlovagi rangfokozataiban. Aldrovandus és Favyn műveit követve a heraldikaeredetét a bibliaiJákobtól vezette le és megemlítette Bouillon Gottfried és más jeruzsálemi , valamint a francia királyhozzájárulását a tárgyhoz, aki a skót íjászokat tette meg testőreivé. Heraldikai műve az első ilyen skót könyv volt. A címertant a magánjog részeként tárgyalja.Felsorolja a címerek alkotórészeit és számos példát hoz fel azok használatára, számosfametszettel illusztrálva. Főként a skót heraldikával foglalkozik, de utal a külföldigyakorlatra is. A címerek öröklésénél, a , a külső éstartozékok használatánál a jogi szempontot képviseli. A címerek eredetét Nagy Károlyidejére tette, melyek használata a feudális jog hatására kezdett terjedni, de a kezdetétJákobhoz kötötte, aki szerinte a fiait megáldva jelvényeket adott nekik, melyeket atizenkét zsidó törzs aztán a saját jelképeként használt. A skót címerkirály (Lord Lyon)és a skót bíróságok Mackenzie-t a legnagyobb heraldikai szerzőnek ("the greatest of[Scotland’s] heraldic writers") nevezték. Heraldikai kéziratgyűjteményét hasznosítottaA System of Heraldry, Speculative and Practical (Edinburgh: J. Mackuen, 1722) című művében, melya skót heraldika korabeli csúcsát jelentette. Mackenzie nacionalista hevülete ellenére dicsérettel illette Skócia és Anglia korabeli egységét a Stuart uralkodókperszonáluniója alatt. I. Jakab király támogatását élvezve Mackenzie barátai megújították a királyi íjászok társaságát(Royal Company of Archers),mely hagyományos módon kapcsolatban állt a franciaskót gárdával (Garde Ecossais). Hevesen visszautasította nézetét a Térdszalagrend elsőségét illetőenés azt vallotta, hogy a skót Bogáncsrend ennél sokkal régebbi, melyet 787-ben alapítottak Nagy Károly francia király ésa skót Achalus király közti szövetség emlékére, aki legyőzte Athelstan angol királyt, majd a rendet I. Róbert(Robert the Bruce) skót király (1306-1329) megújította és Aberdeen polgárainak új címert adományozott, amiért legyőzték azangolokat. A reformáció után a rendet háttérbe szorították, mint a pápistaság maradványát ("a Dreg of Popery"), de számosskót nemes tartotta meg a rend jelvényét a címerében, épületein és emlékérmein. I. Jakab Mackenzie érveinek hatására ésuralma megszilárdítására később királyi lovagrendként megújította a Bogáncsrendet. Heraldikai érvei,valamint a Bogáncs- és Térdszalagrenddel kapcsolatos nézetei később hatással voltak a skót-ír és skót szabadkőművességlovagi jellegű főbb rangfokozatainak fejlődésére. Barátja volt Sir Robert Moray, skót természetbúvár, a Royal Society egyik alapítója, akivelmegegyezett érdeklődése a sztoikus filozófia és a tudományos heraldika (címertudomány) iránt.Morayhoz hasonlóan úgy vélte, hogy az Új Filozófia (New Philosophy) képes lesz úrrá lenni avallási fanatizmuson. Ennek a témának szentelte Religio Stoici: the Virtuoso or Stoick with a Friendy,Address to the Fanatics of all Sects and Sorts (1663) című művét. (hu)
|
