Property Value
dbo:abstract
  • A gigue (ejtsd: dzsig) vagy giga eredetileg gyors, élénk népi tánc, amely a barokk szvitek, szonáták tételei része lett. Az operákban általában mint balettbetét szerepelt, igen élénk mozdulatokkal és derült zenei hangulattal. A gigue általában páros, de páratlan (három részes) hangcsoportokra oszló ütemnemben fordul elő, például 12/8 vagy 4/4-es ütemben triolás zöngecsoporttal. Vannak 12/16-os vagy 24/16-os beosztásúak is. A gigue-et a kutatók az angol „jig” vagy „jigg”, esetleg „chique” nevű táncból eredeztetik, aminek az átkomponált formáját angol tették népszerűvé. Angliából a 17. században terjedt el Európában. Közép-Európában a század közepén kezdte alkalmazni Froberger, Rieckh és Chambonniers. A barokk szvitek stílizált tánctételeként általában az utolsó tételként szerepel, ily módon Bach, Händel és Telemann szvitjeiben is gyakori tétel. Händel általában 12/8-os, Bach pedig 4/4-es vagy 4/2-es ütemmutatót használt, míg Christoph Willibald Gluck balettzenéinél 6/8-os ütemű gigue is található. Nyolcadértékű hangjegynél kisebb nem igen fordul elő, kivéve, ha a második vagy a kezdő két nyolcad tizenhatodra fel nem oszlik. Létezett gigue nevű vonós hangszer is, amelynek hátlapja gömbölyded, ellentétben a violával, a hangszer rezonáló szekrénye sonkára emlékeztető formájú volt, innen az elnevezése (gigue=sonka). Ugyanakkor a gigue hangszerként már a 13. században is ismert volt, így nevezték a franciák a német fidulát, feltételezések szerint innen eredhet a Geige – hegedű német elnevezése. (hu)
  • A gigue (ejtsd: dzsig) vagy giga eredetileg gyors, élénk népi tánc, amely a barokk szvitek, szonáták tételei része lett. Az operákban általában mint balettbetét szerepelt, igen élénk mozdulatokkal és derült zenei hangulattal. A gigue általában páros, de páratlan (három részes) hangcsoportokra oszló ütemnemben fordul elő, például 12/8 vagy 4/4-es ütemben triolás zöngecsoporttal. Vannak 12/16-os vagy 24/16-os beosztásúak is. A gigue-et a kutatók az angol „jig” vagy „jigg”, esetleg „chique” nevű táncból eredeztetik, aminek az átkomponált formáját angol tették népszerűvé. Angliából a 17. században terjedt el Európában. Közép-Európában a század közepén kezdte alkalmazni Froberger, Rieckh és Chambonniers. A barokk szvitek stílizált tánctételeként általában az utolsó tételként szerepel, ily módon Bach, Händel és Telemann szvitjeiben is gyakori tétel. Händel általában 12/8-os, Bach pedig 4/4-es vagy 4/2-es ütemmutatót használt, míg Christoph Willibald Gluck balettzenéinél 6/8-os ütemű gigue is található. Nyolcadértékű hangjegynél kisebb nem igen fordul elő, kivéve, ha a második vagy a kezdő két nyolcad tizenhatodra fel nem oszlik. Létezett gigue nevű vonós hangszer is, amelynek hátlapja gömbölyded, ellentétben a violával, a hangszer rezonáló szekrénye sonkára emlékeztető formájú volt, innen az elnevezése (gigue=sonka). Ugyanakkor a gigue hangszerként már a 13. században is ismert volt, így nevezték a franciák a német fidulát, feltételezések szerint innen eredhet a Geige – hegedű német elnevezése. (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 19702 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 3084 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23847520 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Gigue (hu)
  • Gigue (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of