| dbo:abstract
|
- Giovanni Gradenigo (1273. – 1356. augusztus 8.) a Velencei Köztársaság ötvenhatodik dózséja volt. Elődjének, Marino Faliernek kivégzése után alig négy nappal 1355 április 21-én választották meg. A város vezetése még a Falier-féle összeesküvés felszámolásával volt elfoglalva, így Gradenigót rövid, egyfordulós választás után nevezték ki. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy korábbi feladatainak ellátásakor mindig a Köztársaság érdekeit tartotta legfontosabbnak. Apai és anyai ágról is előkelő családból származott, apja Pietro Gradenigo dózse testvére, anyja Giovanni Dandolo dózse lánya volt. Első felesége a Borromeo család tagja volt, akinek halála után újranősült és az ismeretlen családból származó Felipát vette feleségül. Megválasztása előtt Capodistria, Padova és Treviso volt, később tisztséget töltött be. Komoly szerepet játszott a Falier-féle összeesküvés elfojtásában, a dózsét halálra ítélő bíróság elnöke volt. Uralkodásának kezdetén a Tízek Tanácsa negyvenegy összeesküvőt ítélt el, közülük hármat életfogytiglani, egyet egy év börtönre. Egy vádlottat száműzetésbe küldtek Kréta szigetére, öt szökésben lévő összeesküvőt távollétükben ítéltek száműzetésre. A fennmaradó harmincegy vádlottat felmentették. Ezenkívül a Portolongói vereség miatt személyesen a dózse vezetésével folytattak eljárást a velencei flotta parancsnoka, ellen hozzá nem értés és gyávaság vádjával. 1355 június 1-jén aláírták a Genovával kötött békeszerződést, amely a vesztes Velence számára súlyos következményekkel járt. A szerződés szerint kétszázezer dukát háborús jóvátételt kellett kifizetnie Genova számára, amely akkora összeg volt, hogy város egész gazdaságát visszavetette a fejlődésben. Egy évvel később az Adriai-tenger térségében újra kiújultak az ellentétek. Nagy Lajos magyar király ismét megkísérelte elfoglalni Dalmáciát, majd a Velence elleni hadjáratában részt vett Gorizia grófja és Aquileia pátriárkája is. A helyzetet súlyosbította, hogy a ligához csatlakozott Padova ura és Ausztria hercege is. A padovai megelégelte a Velencével szembeni alárendelt szerepet, Ausztria hercege pedig kísérleteket tett arra, hogy a Köztársaságtól elhódítsa Trieszt fontos kikötővárosát. Velencét teljesen készületlenül érte a támadás, amelynek első lépéseként a magyar seregek megostromolták Trevisót, amelyet a későbbi dózse vezetésével próbáltak megvédeni. Giovanni Gradenigónak már nem volt lehetősége hadsereget szervezni a támadások kivédésére, mert 1356 augusztus 8-án meghalt. A Santa Maria Gloriosa dei Frari-templom káptalantermében temették el, sírja később megsemmisült. (hu)
- Giovanni Gradenigo (1273. – 1356. augusztus 8.) a Velencei Köztársaság ötvenhatodik dózséja volt. Elődjének, Marino Faliernek kivégzése után alig négy nappal 1355 április 21-én választották meg. A város vezetése még a Falier-féle összeesküvés felszámolásával volt elfoglalva, így Gradenigót rövid, egyfordulós választás után nevezték ki. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy korábbi feladatainak ellátásakor mindig a Köztársaság érdekeit tartotta legfontosabbnak. Apai és anyai ágról is előkelő családból származott, apja Pietro Gradenigo dózse testvére, anyja Giovanni Dandolo dózse lánya volt. Első felesége a Borromeo család tagja volt, akinek halála után újranősült és az ismeretlen családból származó Felipát vette feleségül. Megválasztása előtt Capodistria, Padova és Treviso volt, később tisztséget töltött be. Komoly szerepet játszott a Falier-féle összeesküvés elfojtásában, a dózsét halálra ítélő bíróság elnöke volt. Uralkodásának kezdetén a Tízek Tanácsa negyvenegy összeesküvőt ítélt el, közülük hármat életfogytiglani, egyet egy év börtönre. Egy vádlottat száműzetésbe küldtek Kréta szigetére, öt szökésben lévő összeesküvőt távollétükben ítéltek száműzetésre. A fennmaradó harmincegy vádlottat felmentették. Ezenkívül a Portolongói vereség miatt személyesen a dózse vezetésével folytattak eljárást a velencei flotta parancsnoka, ellen hozzá nem értés és gyávaság vádjával. 1355 június 1-jén aláírták a Genovával kötött békeszerződést, amely a vesztes Velence számára súlyos következményekkel járt. A szerződés szerint kétszázezer dukát háborús jóvátételt kellett kifizetnie Genova számára, amely akkora összeg volt, hogy város egész gazdaságát visszavetette a fejlődésben. Egy évvel később az Adriai-tenger térségében újra kiújultak az ellentétek. Nagy Lajos magyar király ismét megkísérelte elfoglalni Dalmáciát, majd a Velence elleni hadjáratában részt vett Gorizia grófja és Aquileia pátriárkája is. A helyzetet súlyosbította, hogy a ligához csatlakozott Padova ura és Ausztria hercege is. A padovai megelégelte a Velencével szembeni alárendelt szerepet, Ausztria hercege pedig kísérleteket tett arra, hogy a Köztársaságtól elhódítsa Trieszt fontos kikötővárosát. Velencét teljesen készületlenül érte a támadás, amelynek első lépéseként a magyar seregek megostromolták Trevisót, amelyet a későbbi dózse vezetésével próbáltak megvédeni. Giovanni Gradenigónak már nem volt lehetősége hadsereget szervezni a támadások kivédésére, mert 1356 augusztus 8-án meghalt. A Santa Maria Gloriosa dei Frari-templom káptalantermében temették el, sírja később megsemmisült. (hu)
|
