| dbo:abstract
|
- Giuseppe Taddei (Genova, 1916. június 26. – Róma, 2010. június 2.) olasz operaénekes (bariton). Az olaszországi Genovában született és Rómában tanult, ahol 1936-ban Wagner Lohengrin című operájának Haraldjaként debütált. A római Teatro dell’Opera tagja volt, mielőtt 1942-ben besorozták a hadseregbe. A háború után folytatta énekesi pályáját, és két évadon át a bécsi Staatoperben szerepelt. 1947-ben debütált Londonban, a Cambridge Theatre-ben. A következő évben, 1948-ban első alkalommal lépett fel a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a milánói Teatro alla Scalában és a nápolyi Teatro di San Carlóban. Az amerikai bemutatkozására 1957-ben a San Francisco Operában került sor, majd 1959-ben a chicagói Lyric Opera színpadán is bemutatkozott. 1960 és 1967 között rendszeresen énekelt a londoni Royal Opera House-ban. A vígoperákban és a drámákban egyaránt meggyőző alakítást nyújtott. A repertoárjában szerepeltek a Figaro házassága és A sevillai borbély című operák Figarói, a Don Giovanni Leporellója és Don Giovannija, a Szerelmi bájital Belcore és Dulcamara szerepei, valamint alakításai közé tartozott Don Carlo azErnaniban, a Macbeth, a Rigoletto és a Falstaff címszerepei, Amonasro az Aidában, Jago az Otellóban, Barnaba a Giocondában, Gérard az -ben és Scarpia a Toscában. Hangi adottságai lehetővé tették számára, hogy idős koráig folytassa az éneklést, ideértve a Metropolitan Operában való debütálást 69 éves korában, 1985. szeptember 25-én, a Falstaff címszerepében. Sok felvételt készített, többek között mint Figaro a Figaro házasságában és Leporello a Don Giovanniban vezényletével, Macbeth Birgit Nilsson partnereként, a Macbethben, Scarpia a Toscában és Falstaff a Falstaffban, s utóbbi kettőben Herbert von Karajan vezényelte. (hu)
- Giuseppe Taddei (Genova, 1916. június 26. – Róma, 2010. június 2.) olasz operaénekes (bariton). Az olaszországi Genovában született és Rómában tanult, ahol 1936-ban Wagner Lohengrin című operájának Haraldjaként debütált. A római Teatro dell’Opera tagja volt, mielőtt 1942-ben besorozták a hadseregbe. A háború után folytatta énekesi pályáját, és két évadon át a bécsi Staatoperben szerepelt. 1947-ben debütált Londonban, a Cambridge Theatre-ben. A következő évben, 1948-ban első alkalommal lépett fel a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a milánói Teatro alla Scalában és a nápolyi Teatro di San Carlóban. Az amerikai bemutatkozására 1957-ben a San Francisco Operában került sor, majd 1959-ben a chicagói Lyric Opera színpadán is bemutatkozott. 1960 és 1967 között rendszeresen énekelt a londoni Royal Opera House-ban. A vígoperákban és a drámákban egyaránt meggyőző alakítást nyújtott. A repertoárjában szerepeltek a Figaro házassága és A sevillai borbély című operák Figarói, a Don Giovanni Leporellója és Don Giovannija, a Szerelmi bájital Belcore és Dulcamara szerepei, valamint alakításai közé tartozott Don Carlo azErnaniban, a Macbeth, a Rigoletto és a Falstaff címszerepei, Amonasro az Aidában, Jago az Otellóban, Barnaba a Giocondában, Gérard az -ben és Scarpia a Toscában. Hangi adottságai lehetővé tették számára, hogy idős koráig folytassa az éneklést, ideértve a Metropolitan Operában való debütálást 69 éves korában, 1985. szeptember 25-én, a Falstaff címszerepében. Sok felvételt készített, többek között mint Figaro a Figaro házasságában és Leporello a Don Giovanniban vezényletével, Macbeth Birgit Nilsson partnereként, a Macbethben, Scarpia a Toscában és Falstaff a Falstaffban, s utóbbi kettőben Herbert von Karajan vezényelte. (hu)
|
