Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. ? Milánó, 1901. január 27.) 19. századi olasz zeneszerz?, az opera m?fajának kimagasló egyénisége. Szülei kocsmárosok voltak. A család szegény volt, de Verdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 12 éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje zenei tanulmányait. Ezután Antonio Barezzi zenerajongó keresked? vette pártfogásába, és több zenem?vet rendelt t?le a helyi Filharmóniai Társaság számára. Biztatására 1832 májusában Verdi Milánóba utazott, hogy felvételizzen a konzervatóriumba, de megbukott. Milánóban maradt, és magánúton tanult tovább.

Property Value
dbo:abstract
  • Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) 19. századi olasz zeneszerzÅ‘, az opera műfajának kimagasló egyénisége. Szülei kocsmárosok voltak. A család szegény volt, de Verdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 12 éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje zenei tanulmányait. Ezután Antonio Barezzi zenerajongó kereskedÅ‘ vette pártfogásába, és több zeneművet rendelt tÅ‘le a helyi Filharmóniai Társaság számára. Biztatására 1832 májusában Verdi Milánóba utazott, hogy felvételizzen a konzervatóriumba, de megbukott. Milánóban maradt, és magánúton tanult tovább. IdÅ‘vel karmesteri munkákat is vállalt, és ennek köszönhetÅ‘en megismerték. 1835-ben visszatért Bussetóba, ahol megpályázta a Filharmóniai Társaság igazgatói posztját. 1836 márciusában megkapta hivatalos kinevezését, két hónap múlva pedig feleségül vette Barezzi leányát, Margheritát. 1838-ban lemondott posztjáról, és visszaköltözött Milánóba, ahol benyújtotta a Scalának elsÅ‘ operáját, az Obertót. A sikeres bemutató után az operaház még három opera komponálására kérte fel. 1838-ban azonban meghalt a lánya, 1839-ben a fia, aztán 1840-ben a felesége – Verdi lelkileg összeomlott, és megpróbált kihátrálni a Scalával kötött szerzÅ‘désbÅ‘l, de sikertelenül. A pünkösdi királyság bukása után felhagyott a vígoperák írásával. 1842-ben megírta a Nabuccót, amelynek politikai felhangjait a szabadságra vágyó olasz nép azonnal felismerte. A következÅ‘ nyolc évben tizenkettÅ‘ operát komponált, köztük A két Foscarit, az Attilát és a Macbethet. 1851-ben megírta a Rigolettót, amivel megalapozta világhírét. Az Aida (1871) után tizenöt évig nem írt újabb operát. Eközben beválasztották az olasz szenátusba, ahol öt évig tevékenykedett, átdolgozta több korábbi operáját, és megírta a Requiemet (1874). A Simon Boccanegra átdolgozása közben ismerkedett meg Arrigo Boito költÅ‘-zeneszerzÅ‘vel, akinek szövegkönyveibÅ‘l született meg a Verdi életművét megkoronázó két utolsó operája, az Otello (1887) és a Falstaff (1893). Élete végén egyházi műveket írt. 1901-ben halt meg agyvérzés következtében Milánóban. Verdi a 19. századi opera Wagnerrel egyenértékű vezéralakja; az olasz zene világviszonylatban egyik leghíresebb képviselÅ‘je. Művészetének fejlÅ‘dése a korai 19. század jelentÅ‘s olasz mestereinek – Rossini, Bellini, Donizetti – művészetébÅ‘l ágazott ki, áttörte korának bel canto kliséit, és a zenedráma szolgálatába állította az éneket – korabeli kritikusai éppen emiatt zenéjét gyakran nyersnek, csiszolatlannak minÅ‘sítették. Hatása óriási: a századforduló olasz operaszerzÅ‘ nemzedékére (Puccinire és kortársaira) gyakorolt közvetlen hatásán túl közvetve (Wagnerhez hasonlóan) erÅ‘sen hatott az opera 20. századi fejlÅ‘désére is. Műveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte, és néhány részletük igazi slágerré vált, mint például a La donna è mobile (Az asszony ingatag) a Rigolettóból vagy a Brindisi a Traviatából. (hu)
  • Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) 19. századi olasz zeneszerzÅ‘, az opera műfajának kimagasló egyénisége. Szülei kocsmárosok voltak. A család szegény volt, de Verdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 12 éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje zenei tanulmányait. Ezután Antonio Barezzi zenerajongó kereskedÅ‘ vette pártfogásába, és több zeneművet rendelt tÅ‘le a helyi Filharmóniai Társaság számára. Biztatására 1832 májusában Verdi Milánóba utazott, hogy felvételizzen a konzervatóriumba, de megbukott. Milánóban maradt, és magánúton tanult tovább. IdÅ‘vel karmesteri munkákat is vállalt, és ennek köszönhetÅ‘en megismerték. 1835-ben visszatért Bussetóba, ahol megpályázta a Filharmóniai Társaság igazgatói posztját. 1836 márciusában megkapta hivatalos kinevezését, két hónap múlva pedig feleségül vette Barezzi leányát, Margheritát. 1838-ban lemondott posztjáról, és visszaköltözött Milánóba, ahol benyújtotta a Scalának elsÅ‘ operáját, az Obertót. A sikeres bemutató után az operaház még három opera komponálására kérte fel. 1838-ban azonban meghalt a lánya, 1839-ben a fia, aztán 1840-ben a felesége – Verdi lelkileg összeomlott, és megpróbált kihátrálni a Scalával kötött szerzÅ‘désbÅ‘l, de sikertelenül. A pünkösdi királyság bukása után felhagyott a vígoperák írásával. 1842-ben megírta a Nabuccót, amelynek politikai felhangjait a szabadságra vágyó olasz nép azonnal felismerte. A következÅ‘ nyolc évben tizenkettÅ‘ operát komponált, köztük A két Foscarit, az Attilát és a Macbethet. 1851-ben megírta a Rigolettót, amivel megalapozta világhírét. Az Aida (1871) után tizenöt évig nem írt újabb operát. Eközben beválasztották az olasz szenátusba, ahol öt évig tevékenykedett, átdolgozta több korábbi operáját, és megírta a Requiemet (1874). A Simon Boccanegra átdolgozása közben ismerkedett meg Arrigo Boito költÅ‘-zeneszerzÅ‘vel, akinek szövegkönyveibÅ‘l született meg a Verdi életművét megkoronázó két utolsó operája, az Otello (1887) és a Falstaff (1893). Élete végén egyházi műveket írt. 1901-ben halt meg agyvérzés következtében Milánóban. Verdi a 19. századi opera Wagnerrel egyenértékű vezéralakja; az olasz zene világviszonylatban egyik leghíresebb képviselÅ‘je. Művészetének fejlÅ‘dése a korai 19. század jelentÅ‘s olasz mestereinek – Rossini, Bellini, Donizetti – művészetébÅ‘l ágazott ki, áttörte korának bel canto kliséit, és a zenedráma szolgálatába állította az éneket – korabeli kritikusai éppen emiatt zenéjét gyakran nyersnek, csiszolatlannak minÅ‘sítették. Hatása óriási: a századforduló olasz operaszerzÅ‘ nemzedékére (Puccinire és kortársaira) gyakorolt közvetlen hatásán túl közvetve (Wagnerhez hasonlóan) erÅ‘sen hatott az opera 20. századi fejlÅ‘désére is. Műveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte, és néhány részletük igazi slágerré vált, mint például a La donna è mobile (Az asszony ingatag) a Rigolettóból vagy a Brindisi a Traviatából. (hu)
dbo:country
dbo:genre
dbo:instrument
dbo:personFunction
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 64596 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 107553 (xsd:nonNegativeInteger)
  • 107754 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23875711 (xsd:integer)
  • 25537374 (xsd:integer)
prop-hu:cím
  • Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi életének krónikája (hu)
  • Verdi Magyarországon (hu)
  • Verdi operakalauz (hu)
  • Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi életének krónikája (hu)
  • Verdi Magyarországon (hu)
  • Verdi operakalauz (hu)
prop-hu:edition
  • 1959 (xsd:integer)
  • 1970 (xsd:integer)
  • 1976 (xsd:integer)
  • 1986 (xsd:integer)
  • 2006 (xsd:integer)
  • 2009 (xsd:integer)
prop-hu:first
  • Matthew (hu)
  • Vincent (hu)
  • Franz (hu)
  • Giuseppe (hu)
  • Alice (hu)
  • Harold (hu)
  • Matthew (hu)
  • Vincent (hu)
  • Franz (hu)
  • Giuseppe (hu)
  • Alice (hu)
  • Harold (hu)
prop-hu:halálDátuma
  • 1901 (xsd:integer)
prop-hu:halálHelye
prop-hu:hangszer
prop-hu:hely
  • Budapest (hu)
  • Budapest (hu)
prop-hu:isbn
  • 978 (xsd:integer)
  • 9630780992 (xsd:decimal)
  • 9633301092 (xsd:decimal)
  • 9633301106 (xsd:decimal)
  • 9633301122 (xsd:decimal)
  • 9633302609 (xsd:decimal)
  • 9633305985 (xsd:decimal)
prop-hu:kiadó
  • Európa Könyvkiadó (hu)
  • Zeneműkiadó (hu)
  • Európa Könyvkiadó (hu)
  • Zeneműkiadó (hu)
prop-hu:kép
  • Verdi Mulnier BNF Gallica.jpg (hu)
  • Verdi Mulnier BNF Gallica.jpg (hu)
prop-hu:last
  • Boyden (hu)
  • Schonberg (hu)
  • Marchesi (hu)
  • Mavrodin (hu)
  • Sheean (hu)
  • Werfel (hu)
  • Boyden (hu)
  • Schonberg (hu)
  • Marchesi (hu)
  • Mavrodin (hu)
  • Sheean (hu)
  • Werfel (hu)
prop-hu:location
  • Budapest (hu)
  • BucureÈ™ti (hu)
  • Budapest (hu)
  • BucureÈ™ti (hu)
prop-hu:műfajok
prop-hu:név
  • Giuseppe Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi (hu)
prop-hu:publisher
  • Európa Könyvkiadó (hu)
  • Zeneműkiadó (hu)
  • Park Könyvkiadó (hu)
  • Editura Muzicală a Uniunii Compozitorilor (hu)
  • Európa Könyvkiadó (hu)
  • Zeneműkiadó (hu)
  • Park Könyvkiadó (hu)
  • Editura Muzicală a Uniunii Compozitorilor (hu)
prop-hu:szerző
  • Várnai Péter (hu)
  • EÅ‘sze László (hu)
  • Budden, Julian (hu)
  • Várnai Péter (hu)
  • EÅ‘sze László (hu)
  • Budden, Julian (hu)
prop-hu:származás
prop-hu:születésiDátum
  • 1813 (xsd:integer)
prop-hu:születésiHely
prop-hu:tevékenység
prop-hu:title
  • Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi (hu)
  • Az opera kézikönyve (hu)
  • A nagy zeneszerzÅ‘k élete (hu)
  • Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi (hu)
  • Az opera kézikönyve (hu)
  • A nagy zeneszerzÅ‘k élete (hu)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
prop-hu:év
  • 1975 (xsd:integer)
  • 1978 (xsd:integer)
  • 2007 (xsd:integer)
dct:subject
rdf:type
rdfs:comment
  • Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) 19. századi olasz zeneszerzÅ‘, az opera műfajának kimagasló egyénisége. Szülei kocsmárosok voltak. A család szegény volt, de Verdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 12 éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje zenei tanulmányait. Ezután Antonio Barezzi zenerajongó kereskedÅ‘ vette pártfogásába, és több zeneművet rendelt tÅ‘le a helyi Filharmóniai Társaság számára. Biztatására 1832 májusában Verdi Milánóba utazott, hogy felvételizzen a konzervatóriumba, de megbukott. Milánóban maradt, és magánúton tanult tovább. (hu)
  • Giuseppe Fortunino Francesco Verdi (Le Roncole, 1813. október 10. – Milánó, 1901. január 27.) 19. századi olasz zeneszerzÅ‘, az opera műfajának kimagasló egyénisége. Szülei kocsmárosok voltak. A család szegény volt, de Verdi zenei tehetsége hamar megmutatkozott. 12 éves korára kinevezték a helyi templom orgonistájának, és hamarosan Bussetóba költözhetett, hogy megkezdje zenei tanulmányait. Ezután Antonio Barezzi zenerajongó kereskedÅ‘ vette pártfogásába, és több zeneművet rendelt tÅ‘le a helyi Filharmóniai Társaság számára. Biztatására 1832 májusában Verdi Milánóba utazott, hogy felvételizzen a konzervatóriumba, de megbukott. Milánóban maradt, és magánúton tanult tovább. (hu)
rdfs:label
  • Giuseppe Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
foaf:name
  • Giuseppe Verdi (hu)
  • Giuseppe Verdi (hu)
is dbo:musicComposer of
is dbo:wikiPageRedirects of
is prop-hu:aut of
is prop-hu:dallam of
is prop-hu:híresDal of
is prop-hu:szerző of
is foaf:primaryTopic of