| dbo:abstract
|
- A Goldberger család Perec nevű őse egy aranyműves volt, aki a családi hagyomány szerint az itáliai Padovából vagy Velencéből, más feltételezés szerint Morvaországból vándorolt Magyarországra és Óbudán telepedett le. Fia, Goldberg Ferenc – aki a 19. század elején változtatta nevét Goldbergerre – már itt született 1755-ben. Fiatal korában textiltermékekkel kereskedett, majd egy kékfestővel, a cseh Stibrall mesterrel társulva 1785-ben a mai Lajos utcában kékfestő üzemet alapított (abban az épületben, ahol ma a budapesti Textilmúzeum található). Termékeik hamar igen népszerűvé váltak. Pesten raktárt és üzletet tartott fenn, az utóbbiban – a Nemzeti Színház és a Pilvax-kávéház után elsőként – bevezette a (tömlőben tárolt gázzal táplálva az égőket), 1800-ban nagykereskedést is nyitott, ahol elsősorban saját termékeit forgalmazta. Később megvette a családi lakóház és műhely mellett álló két házat is és a mögöttük levő területen bővítette az üzemet. Goldberger Ferencet fia, Goldberger Sámuel (1784–1848) követte az üzlet élén. Ő gyakorlatilag már 1810 óta a gyártással, míg apja a termékek értékesítésével foglalkozott. 1845-ben megvásárolt egy perrotine-gépet, az akkori kor legmodernebb textilnyomógépét. Goldbergerék támogatták az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot, részt vettek a honvédség egyenruhákkal való ellátásában, emiatt a szabadságharc leverése után nagy összegű hadisarcot kellett fizetniük és termékeik jelentős részét be kellett szolgáltatniuk. Goldberger Sámuel elhunytával felesége, Adler Erzsébet vette át a gyár irányítását, amely hamar talpra állt és 1854-ben ismét jogot kapott a nagykereskedelmi tevékenységre. Az özvegy 1861-ben visszavonult (1869-ben halt meg) és fiainak adta át a céget. 1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József is felkereste a gyárat, annak jeléül, hogy „megbocsátott” a cégnek a szabadságharc idején tanúsított magatartásáért. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor vehették fel a Buday előnevet. 1870-től Goldberger Károly irányította a vállalatot. Tőle 1876-ban a legidősebb fia, Goldberger Berthold vette át a vezetést, aki haláláig, 1913-ig állt a cég élén. Ebben az időszakban rendezkedtek be az akkorra már elavult perrotine nyomógépek helyett a használatára és termékeikkel jelentős piaci sikereket értek el itthon és külföldön egyaránt. 1905-ben az addig közkereseti társaságként működő céget Goldberger Sám. és F. Rt. néven részvénytársasággá alakították. (A „Sám.” és az „F.” rövidítés a nagy elődökre, Sámuelre és Ferencre utalt.) (hu)
- A Goldberger család Perec nevű őse egy aranyműves volt, aki a családi hagyomány szerint az itáliai Padovából vagy Velencéből, más feltételezés szerint Morvaországból vándorolt Magyarországra és Óbudán telepedett le. Fia, Goldberg Ferenc – aki a 19. század elején változtatta nevét Goldbergerre – már itt született 1755-ben. Fiatal korában textiltermékekkel kereskedett, majd egy kékfestővel, a cseh Stibrall mesterrel társulva 1785-ben a mai Lajos utcában kékfestő üzemet alapított (abban az épületben, ahol ma a budapesti Textilmúzeum található). Termékeik hamar igen népszerűvé váltak. Pesten raktárt és üzletet tartott fenn, az utóbbiban – a Nemzeti Színház és a Pilvax-kávéház után elsőként – bevezette a (tömlőben tárolt gázzal táplálva az égőket), 1800-ban nagykereskedést is nyitott, ahol elsősorban saját termékeit forgalmazta. Később megvette a családi lakóház és műhely mellett álló két házat is és a mögöttük levő területen bővítette az üzemet. Goldberger Ferencet fia, Goldberger Sámuel (1784–1848) követte az üzlet élén. Ő gyakorlatilag már 1810 óta a gyártással, míg apja a termékek értékesítésével foglalkozott. 1845-ben megvásárolt egy perrotine-gépet, az akkori kor legmodernebb textilnyomógépét. Goldbergerék támogatták az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot, részt vettek a honvédség egyenruhákkal való ellátásában, emiatt a szabadságharc leverése után nagy összegű hadisarcot kellett fizetniük és termékeik jelentős részét be kellett szolgáltatniuk. Goldberger Sámuel elhunytával felesége, Adler Erzsébet vette át a gyár irányítását, amely hamar talpra állt és 1854-ben ismét jogot kapott a nagykereskedelmi tevékenységre. Az özvegy 1861-ben visszavonult (1869-ben halt meg) és fiainak adta át a céget. 1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József is felkereste a gyárat, annak jeléül, hogy „megbocsátott” a cégnek a szabadságharc idején tanúsított magatartásáért. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor vehették fel a Buday előnevet. 1870-től Goldberger Károly irányította a vállalatot. Tőle 1876-ban a legidősebb fia, Goldberger Berthold vette át a vezetést, aki haláláig, 1913-ig állt a cég élén. Ebben az időszakban rendezkedtek be az akkorra már elavult perrotine nyomógépek helyett a használatára és termékeikkel jelentős piaci sikereket értek el itthon és külföldön egyaránt. 1905-ben az addig közkereseti társaságként működő céget Goldberger Sám. és F. Rt. néven részvénytársasággá alakították. (A „Sám.” és az „F.” rövidítés a nagy elődökre, Sámuelre és Ferencre utalt.) (hu)
|
