| dbo:abstract
|
- A máltai Għawdex (Gozo) szigetének neolitikus korszakából Máltához hasonlóan számos építmény maradt fenn, amelyek többsége azonban rosszabb állapota, kisebb mérete, és a sziget nehezebb megközelíthetősége miatt kevésbé ismertek, mint maltai társaik. Málta első telepesei Gozo szigetére érkeztek, első emlékeik a Tal-Mixta domb barlangjaiból kerültek elő. Innen ismerjük az első földbe vájt sírokat, és a templomok közül is valószínűleg a Ġgantija déli temploma a legidősebb. Egyes kutatók a keréknyomokat is ebbe a korba datálják. Egészen a bronzkorig folyamatosan lakott volt. Gozo összes emléke közül ma nem sok élvez védettséget, az UNESCO Világörökség listáján pedig egyedül a Ġgantija szerepel. Málta első telepesei a szicíliai Stentinello-kultúra tagjai voltak, és Kr. e. 5200 körül érkeztek a szigetre. A Tal-Mixta domb barlangjából származnak a legorábbi leletek, ezek még rendkívül hasonlítanak a Szicíliában talált hasonló korú tárgyakra. A korai telepesek kis, agyagból és ágakból épült kunyhókból álló telepeken éltek, nincs adat nagyobb falvakról. A Kr. e. 4100–4000 körüli leletekben változás tapasztalható. Vagy újabb betelepülők érkeztek, akik új elképzeléseket hoztak magukkal, vagy a helyi fejlődés jutott magasabb szintre. Ennek első nyomai a Żebbuġ környékén található ovális, föld alatti sírok (Żebbuġ-szakasz), amelyekből a későbbi korok nagy föld alatti együttesei kialakultak. Ezek még csak sekély mélyedések, ám a későbbi Mġarr-szakaszból már komolyabb építményeket is ismerünk: Xemxija mellett található néhány sír, amelyek láthatóan már komoly földmunkával épültek. Ezeknél jelent meg elsőként a jellegzetes vese alakú alaprajz. Később a föld feletti épületeknél is hasonló alaprajzokat használtak. Ez a lendületes kulturális fejlődés fél évezredig tartott, és a technológia fejlődése jelzi, hogy a társadalomban végbemehetett a hierarchia kialakulása. Kr. e. 3600 körül a Ġgantija építésével megkezdődött a templomépítők avagy a templomok kora. Ezek az építkezések arra utalnak, hogy békés, jól szervezett társadalomban éltek. A kezdeti háromívű alaprajzot később komoly rendszerré fejlesztették, máig meglepő technikai megoldásokkal dolgoztak, kőlyukasztásos díszítési módjuk és szobrászatuk pedig valódi műalkotásokat eredményezett. Máig sem tudni pontosan, hogy primitív eszközeikkel hogyan tudták a soktonnás kőtömböket nem csak a helyükre szállítani, de olyan pontosan levágni és illeszteni, hogy az még a modern korban is elfogadható lenne. Az első templomok (Ġgantija-szakasz), mint a Ġgantija vagy Ta' Ħaġrat, még nyers, formázatlan kőtömbökből épültek, amelyeket díszítettek. A későbbiek (Tarxien-szakasz, kb. 3100-tól), például a Tarxien vagy a Ħaġar Qim azonban már méretre vágott, faragott kőtömbökből állnak. Emellett földbe vájt temetkezési helyeket is használtak, amelyeket a felszínen kőkör "határolt", legszebb példájuk Gozón a Xagħrai kőkör. A túlnépesedés miatti élelemhiány Kr. e. 2500 körül meglehetősen hirtelen vetett véget ennek a kultúrának. (hu)
- A máltai Għawdex (Gozo) szigetének neolitikus korszakából Máltához hasonlóan számos építmény maradt fenn, amelyek többsége azonban rosszabb állapota, kisebb mérete, és a sziget nehezebb megközelíthetősége miatt kevésbé ismertek, mint maltai társaik. Málta első telepesei Gozo szigetére érkeztek, első emlékeik a Tal-Mixta domb barlangjaiból kerültek elő. Innen ismerjük az első földbe vájt sírokat, és a templomok közül is valószínűleg a Ġgantija déli temploma a legidősebb. Egyes kutatók a keréknyomokat is ebbe a korba datálják. Egészen a bronzkorig folyamatosan lakott volt. Gozo összes emléke közül ma nem sok élvez védettséget, az UNESCO Világörökség listáján pedig egyedül a Ġgantija szerepel. Málta első telepesei a szicíliai Stentinello-kultúra tagjai voltak, és Kr. e. 5200 körül érkeztek a szigetre. A Tal-Mixta domb barlangjából származnak a legorábbi leletek, ezek még rendkívül hasonlítanak a Szicíliában talált hasonló korú tárgyakra. A korai telepesek kis, agyagból és ágakból épült kunyhókból álló telepeken éltek, nincs adat nagyobb falvakról. A Kr. e. 4100–4000 körüli leletekben változás tapasztalható. Vagy újabb betelepülők érkeztek, akik új elképzeléseket hoztak magukkal, vagy a helyi fejlődés jutott magasabb szintre. Ennek első nyomai a Żebbuġ környékén található ovális, föld alatti sírok (Żebbuġ-szakasz), amelyekből a későbbi korok nagy föld alatti együttesei kialakultak. Ezek még csak sekély mélyedések, ám a későbbi Mġarr-szakaszból már komolyabb építményeket is ismerünk: Xemxija mellett található néhány sír, amelyek láthatóan már komoly földmunkával épültek. Ezeknél jelent meg elsőként a jellegzetes vese alakú alaprajz. Később a föld feletti épületeknél is hasonló alaprajzokat használtak. Ez a lendületes kulturális fejlődés fél évezredig tartott, és a technológia fejlődése jelzi, hogy a társadalomban végbemehetett a hierarchia kialakulása. Kr. e. 3600 körül a Ġgantija építésével megkezdődött a templomépítők avagy a templomok kora. Ezek az építkezések arra utalnak, hogy békés, jól szervezett társadalomban éltek. A kezdeti háromívű alaprajzot később komoly rendszerré fejlesztették, máig meglepő technikai megoldásokkal dolgoztak, kőlyukasztásos díszítési módjuk és szobrászatuk pedig valódi műalkotásokat eredményezett. Máig sem tudni pontosan, hogy primitív eszközeikkel hogyan tudták a soktonnás kőtömböket nem csak a helyükre szállítani, de olyan pontosan levágni és illeszteni, hogy az még a modern korban is elfogadható lenne. Az első templomok (Ġgantija-szakasz), mint a Ġgantija vagy Ta' Ħaġrat, még nyers, formázatlan kőtömbökből épültek, amelyeket díszítettek. A későbbiek (Tarxien-szakasz, kb. 3100-tól), például a Tarxien vagy a Ħaġar Qim azonban már méretre vágott, faragott kőtömbökből állnak. Emellett földbe vájt temetkezési helyeket is használtak, amelyeket a felszínen kőkör "határolt", legszebb példájuk Gozón a Xagħrai kőkör. A túlnépesedés miatti élelemhiány Kr. e. 2500 körül meglehetősen hirtelen vetett véget ennek a kultúrának. (hu)
|
