| dbo:abstract
|
- A grafológia görög eredetű szó, melyet a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből hozott létre a grafológia atyjának is nevezett (wd). Jelentése: írással foglalkozó tudomány. Az írásszakértés egyik ága. Megkülönböztetendő az írásazonosítástól, amely a kézeredet-azonosság megállapítására irányul, és az írásanalitikától, amely az íráskörülmények összességét hangsúlyosan figyelembe véve és a kapcsolódó területek tudományos vetületeit (írásföldrajz, írásszemészet, kulturális és történelmi háttér, genetika, stb.) felölelve vizsgálja a kézírást. A grafológia vizsgálatának tárgya a grafikum: rajz, a firka, de leginkább a kézírás. Mivel az írásfolyamatot, illetve a grafikum létrehozását az agy vezérli, nemcsak a kézzel, de a szájjal vagy lábbal készült írás vagy rajz is tükrözi készítőjének állapotát, személyiségét. A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, a tanult sztenderdtől való eltérések alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve. A grafológiát alkalmazók szerint az az íráskép egésze, továbbá az íráselemek mérete, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az őket létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka stb. információval szolgál az író személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról. Egyesek úgy tartják, a grafológia állításait sosem sikerült bizonyítani, sőt a gyakorlati tesztek alapján eredményei félrevezetőek és semmilyen reális képet nem nyújtanak az egyén személyiségéről, vagy képességiről. A tényleges személyiséganalízis eredményeihez képes csak esetlegesen nyújt releváns információt az egyénről, akkor is legfeljebb a nemre és korra lehet következtetni biztonsággal. A tudományos igényességgel végzett eredmények alapján a grafológia alkalmatlan a személyiség leírására. Ennek fényében számos kutató szerint a munkaerő kiválasztására, a tudatos vagy tudatalatti jellemzők értékelésére és ezek miatt terápiás és tanácsadási célra való felhasználása minden alapot nélkülöző áltudomány. A megfelelő végzettséggel rendelkező grafológus szakemberek viszont hangsúlyozzák, hogy épp a nemre és a korra nem lehet következtetni az íráskép alapján, mivel az csak a férfias és nőies jelleget, nem pedig a biológiai nemet tükrözi, illetve a pszichés és szellemi állapotot mutatja, nem a naptári életkort. A szakterületen dolgozó íráselemzők tapasztalatai, kutatásai szerint ugyanakkor az egyén személyiségképéről megbízható, gyakorlati értelemben is hasznos információk szerezhetők a kézírás, illetve általában a grafikum alapján (lásd: Tudományos igényű magyar publikációk). (hu)
- A grafológia görög eredetű szó, melyet a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből hozott létre a grafológia atyjának is nevezett (wd). Jelentése: írással foglalkozó tudomány. Az írásszakértés egyik ága. Megkülönböztetendő az írásazonosítástól, amely a kézeredet-azonosság megállapítására irányul, és az írásanalitikától, amely az íráskörülmények összességét hangsúlyosan figyelembe véve és a kapcsolódó területek tudományos vetületeit (írásföldrajz, írásszemészet, kulturális és történelmi háttér, genetika, stb.) felölelve vizsgálja a kézírást. A grafológia vizsgálatának tárgya a grafikum: rajz, a firka, de leginkább a kézírás. Mivel az írásfolyamatot, illetve a grafikum létrehozását az agy vezérli, nemcsak a kézzel, de a szájjal vagy lábbal készült írás vagy rajz is tükrözi készítőjének állapotát, személyiségét. A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, a tanult sztenderdtől való eltérések alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve. A grafológiát alkalmazók szerint az az íráskép egésze, továbbá az íráselemek mérete, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az őket létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka stb. információval szolgál az író személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról. Egyesek úgy tartják, a grafológia állításait sosem sikerült bizonyítani, sőt a gyakorlati tesztek alapján eredményei félrevezetőek és semmilyen reális képet nem nyújtanak az egyén személyiségéről, vagy képességiről. A tényleges személyiséganalízis eredményeihez képes csak esetlegesen nyújt releváns információt az egyénről, akkor is legfeljebb a nemre és korra lehet következtetni biztonsággal. A tudományos igényességgel végzett eredmények alapján a grafológia alkalmatlan a személyiség leírására. Ennek fényében számos kutató szerint a munkaerő kiválasztására, a tudatos vagy tudatalatti jellemzők értékelésére és ezek miatt terápiás és tanácsadási célra való felhasználása minden alapot nélkülöző áltudomány. A megfelelő végzettséggel rendelkező grafológus szakemberek viszont hangsúlyozzák, hogy épp a nemre és a korra nem lehet következtetni az íráskép alapján, mivel az csak a férfias és nőies jelleget, nem pedig a biológiai nemet tükrözi, illetve a pszichés és szellemi állapotot mutatja, nem a naptári életkort. A szakterületen dolgozó íráselemzők tapasztalatai, kutatásai szerint ugyanakkor az egyén személyiségképéről megbízható, gyakorlati értelemben is hasznos információk szerezhetők a kézírás, illetve általában a grafikum alapján (lásd: Tudományos igényű magyar publikációk). (hu)
|
