| dbo:abstract
|
- A grönlandi norvég nyelv a norvég nyelv kihalt származék nyelve, amelyet a Grönlandon a 10–15. században élt norvég vikingek használtak. A tudósok és a kutatók eddig 80 darab viking rúnákkal írt szöveget találtak meg, amit grönlandi nyelven írtak. A tudósok egyelőre nehezen tudják meghatározni, milyen jellegzetességekkel bírhatott a grönlandi, s leginkább a hangsúly változás és a hanglejtés megfejtése okoz gondot. Annyi valószínű, hogy a grönlandi a nyugati norvég nyelvjárásokból alakult ki, s az archaikus ó-északi nyelv jellegzetességeivel is bírt. Az izlandi nyelv állhatott hozzá a legközelebb, utána pedig a feröeri nyelv. Azt sem lehet megállapítani, milyen nyelvjárásai lehettek ennek. A norvég telepek a sziget nyugati és keleti oldalán voltak, amelyet szárazföldön keresztül nem, csak a part mentén, vagy hajóval lehetett megközelíteni. Az írásos feljegyzések nem adnak elég információt arról, hogy melyiket, mely nyelvjárásban írták, de nem elképzelhető, hogy lehettek nagyobb eltérések a grönlandi nyelvjárásai között a földrajzi eltérések miatt. A grönlandi norvég az őslakó eszkimók inuktitut nyelvéből is rengeteget kölcsönzött, amelyet grönlandi nyelvnek, vagy kalaallisut nyelvnek neveznek. Így például a grönlandi vikingek önmagukat Kalaaleq-nek nevezték, amely annyit tesz a mai szóhasználatban, hogy grönlandi. A Kalaaleq név szintén a grönlandi eszkimók önelnevezése. Más tudósok viszont elvetik, hogy a szó inuit kalaallisut eredetű lenne, ők inkább az óészaki Skrælingr-t tartják a Kalaaleg szó ősének, s amit inkább az eszkimók vettek át a grönlandi norvégoktól. A viking kolonizáció Norvégiából 982-ben indult el, amelyet részben motivált a zsarnok viking királyok uralma az anyaországban. Emiatt menekült tömegek Izlandra, Feröerre és Grönlandra. Grönland meghódítása Izlandról indult, ezért nemcsak norvégok, hanem izlandiak is érkeztek a szigetre, akik még akkoriban jobban hasonlítottak az óészakiakra. Az északi sarkkör közelében fekvő szigetek a 13. századig szabadok maradtak. Bár Grönlandnak szoros kapcsolatokat kellett fenntartania Norvégiával, mert a terület kedvezőtlen minősége miatt rengeteg cikkre behozatalra szorult. Épp ezért Norvégiából importáltak vasat és fát, de még élelmiszert is, ebből következően az európai lakosság száma a szigeten nem volt túl nagy, talán néhány ezer fő, de az éghajlat és a nagy földrajzi távolság következtében a grönlandi és a norvég között már egy-két évszázadon belül jelentős eltérések voltak. Az izlandi populáció ekkor még túl kicsi és szegény volt, hogy segíthesse a grönlandiakat, épp ezért az izlandi nem is befolyásolta nagyon a grönlandi nyelvet. A legrégibb írott szövege a grönlandi norvégnak az ún. , amit egy eszkimó talált meg Upernavikban, 1824-ben, amelyet teljesen nem tudtak megfejteni. Ha igazak az utolsó rúnajelek mondavalói, akkor ezek szerint 1244. május 7-én született a grönlandi norvég nyelv első írásos emléke, amely viking harcosok nevét tartalmazza. A szöveg bonyolult felépítése jól tükrözi mennyire átalakult a grönlandi norvég. Grönland 1261-ben vette fel a kereszténységet. Minden bizonnyal az új rendszerben is a helyi norvég nyelvváltozatot használták továbbra is, így Grönland püspöke is ekképp a liturgiában és a hivatalos ügyekben is a grönlandi nyelvet használta. Az őslakos eszkimók is nyilván megtanulták szomszédaik nyelvét, hasonlóan a norvégok is elsajátították a eszkimó nyelvet. A 15. században a kis jégkorszak kora köszöntött Grönlandra. Az éghajlat hűvösebbé válása rossz hatással volt az állattenyésztésre és növénytermesztésre, emiatt a lakosság éhínségre kárhoztatott. Az inuitokkal is súlyos konfliktusok keletkeztek. Mivel a helyzet évről évre rosszabb lett, a vikingek elhagyták a szigetet, Izlandra, vagy pedig vissza Norvégiába települtek, és szétszóródtak új hazájukban. A tudósok szerint legkésőbb a 16. századra halt ki teljesen a grönlandi norvég nyelv. (hu)
- A grönlandi norvég nyelv a norvég nyelv kihalt származék nyelve, amelyet a Grönlandon a 10–15. században élt norvég vikingek használtak. A tudósok és a kutatók eddig 80 darab viking rúnákkal írt szöveget találtak meg, amit grönlandi nyelven írtak. A tudósok egyelőre nehezen tudják meghatározni, milyen jellegzetességekkel bírhatott a grönlandi, s leginkább a hangsúly változás és a hanglejtés megfejtése okoz gondot. Annyi valószínű, hogy a grönlandi a nyugati norvég nyelvjárásokból alakult ki, s az archaikus ó-északi nyelv jellegzetességeivel is bírt. Az izlandi nyelv állhatott hozzá a legközelebb, utána pedig a feröeri nyelv. Azt sem lehet megállapítani, milyen nyelvjárásai lehettek ennek. A norvég telepek a sziget nyugati és keleti oldalán voltak, amelyet szárazföldön keresztül nem, csak a part mentén, vagy hajóval lehetett megközelíteni. Az írásos feljegyzések nem adnak elég információt arról, hogy melyiket, mely nyelvjárásban írták, de nem elképzelhető, hogy lehettek nagyobb eltérések a grönlandi nyelvjárásai között a földrajzi eltérések miatt. A grönlandi norvég az őslakó eszkimók inuktitut nyelvéből is rengeteget kölcsönzött, amelyet grönlandi nyelvnek, vagy kalaallisut nyelvnek neveznek. Így például a grönlandi vikingek önmagukat Kalaaleq-nek nevezték, amely annyit tesz a mai szóhasználatban, hogy grönlandi. A Kalaaleq név szintén a grönlandi eszkimók önelnevezése. Más tudósok viszont elvetik, hogy a szó inuit kalaallisut eredetű lenne, ők inkább az óészaki Skrælingr-t tartják a Kalaaleg szó ősének, s amit inkább az eszkimók vettek át a grönlandi norvégoktól. A viking kolonizáció Norvégiából 982-ben indult el, amelyet részben motivált a zsarnok viking királyok uralma az anyaországban. Emiatt menekült tömegek Izlandra, Feröerre és Grönlandra. Grönland meghódítása Izlandról indult, ezért nemcsak norvégok, hanem izlandiak is érkeztek a szigetre, akik még akkoriban jobban hasonlítottak az óészakiakra. Az északi sarkkör közelében fekvő szigetek a 13. századig szabadok maradtak. Bár Grönlandnak szoros kapcsolatokat kellett fenntartania Norvégiával, mert a terület kedvezőtlen minősége miatt rengeteg cikkre behozatalra szorult. Épp ezért Norvégiából importáltak vasat és fát, de még élelmiszert is, ebből következően az európai lakosság száma a szigeten nem volt túl nagy, talán néhány ezer fő, de az éghajlat és a nagy földrajzi távolság következtében a grönlandi és a norvég között már egy-két évszázadon belül jelentős eltérések voltak. Az izlandi populáció ekkor még túl kicsi és szegény volt, hogy segíthesse a grönlandiakat, épp ezért az izlandi nem is befolyásolta nagyon a grönlandi nyelvet. A legrégibb írott szövege a grönlandi norvégnak az ún. , amit egy eszkimó talált meg Upernavikban, 1824-ben, amelyet teljesen nem tudtak megfejteni. Ha igazak az utolsó rúnajelek mondavalói, akkor ezek szerint 1244. május 7-én született a grönlandi norvég nyelv első írásos emléke, amely viking harcosok nevét tartalmazza. A szöveg bonyolult felépítése jól tükrözi mennyire átalakult a grönlandi norvég. Grönland 1261-ben vette fel a kereszténységet. Minden bizonnyal az új rendszerben is a helyi norvég nyelvváltozatot használták továbbra is, így Grönland püspöke is ekképp a liturgiában és a hivatalos ügyekben is a grönlandi nyelvet használta. Az őslakos eszkimók is nyilván megtanulták szomszédaik nyelvét, hasonlóan a norvégok is elsajátították a eszkimó nyelvet. A 15. században a kis jégkorszak kora köszöntött Grönlandra. Az éghajlat hűvösebbé válása rossz hatással volt az állattenyésztésre és növénytermesztésre, emiatt a lakosság éhínségre kárhoztatott. Az inuitokkal is súlyos konfliktusok keletkeztek. Mivel a helyzet évről évre rosszabb lett, a vikingek elhagyták a szigetet, Izlandra, vagy pedig vissza Norvégiába települtek, és szétszóródtak új hazájukban. A tudósok szerint legkésőbb a 16. századra halt ki teljesen a grönlandi norvég nyelv. (hu)
|
