| dbo:abstract
|
- A guna szanszkrit szó (गुण, guṇá) melynek több jelentése van. A hindu felfogás három minőségi változatot ismer, s ezeket gunáknak nevezi. Itt mint bölcseleti műszó szerepel, de a jelentése többnyire: minőség, sajátosság, tulajdonság, erény, érdem. Legmegfelelőbb talán, ha minőségi sajátosságnak fordítjuk. A három guna a következő:
* szattva (सत्त्व): az egyensúly, kiegyenlítés, a rend, tisztaság, világosság, nyugalom, könnyűség, jóság sajátossága
* (रजस्): a mozgás, erőkifejtés, lendület, nyughatatlanság, szenvedélyesség sajátossága
* (तमस्): a nehézség, sötétség, mozdulatlanság, tompultság, tehetetlenség, tudatlanság sajátossága Ezek azonban nem elvont eszmék, hanem valóságos, mondhatni szubsztanciális tények, mert minden anyagi változatban jelen vannak. Az anyag minőségi fokozata éppen attól függ, milyen arányban szerepelnek benne a gunák, melyikük van túlsúlyban. Mindenben megvan mind a három, de más és más arányban, más és más fokú keveredésben. Funkciójukból adódóan kötőerőknek is nevezzük őket. Az anyagvilág különböző alkati változataiban a három sajátosság más és más arányú keveredésben van jelen, s ez határtalanul variálódik. A különféle alkatok minőségi foka mindig attól függ, milyen arányban keverednek benne a gunák, melyikük, milyen mértékben jut túlsúlyba a többi fölött. így áll elő a minőségi érték hatalmas ranglétrája az anyagvilágban. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból a legalacsonyabb fokozatot az jelenti, ahol a tamasz jut teljes túlsúlyra, a legmagasabbat pedig az, ahol a szattva a legnagyobb mértékben dominál. A radzsasz a középfokozatokon fog leginkább túlsúlyra jutni, előtérbe lépni. A három guna-sajátosság, az anyagban nyilvánul meg, tehát nem pusztán elvont, elvi elemet jelent. Az anyag természetében gyökerezik, maga az anyag megy át változásokon, hogy a három sajátság valamelyikében részesüljön. Az anyagi természet (prakrti) három kötőerőből (guna) áll: szattva (jóság), radzsasz (szenvedély) és tamasz (tudatlanság). Az élőlény alárendeltjévé válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi természettel. (Bhagavad-gíta) (hu)
- A guna szanszkrit szó (गुण, guṇá) melynek több jelentése van. A hindu felfogás három minőségi változatot ismer, s ezeket gunáknak nevezi. Itt mint bölcseleti műszó szerepel, de a jelentése többnyire: minőség, sajátosság, tulajdonság, erény, érdem. Legmegfelelőbb talán, ha minőségi sajátosságnak fordítjuk. A három guna a következő:
* szattva (सत्त्व): az egyensúly, kiegyenlítés, a rend, tisztaság, világosság, nyugalom, könnyűség, jóság sajátossága
* (रजस्): a mozgás, erőkifejtés, lendület, nyughatatlanság, szenvedélyesség sajátossága
* (तमस्): a nehézség, sötétség, mozdulatlanság, tompultság, tehetetlenség, tudatlanság sajátossága Ezek azonban nem elvont eszmék, hanem valóságos, mondhatni szubsztanciális tények, mert minden anyagi változatban jelen vannak. Az anyag minőségi fokozata éppen attól függ, milyen arányban szerepelnek benne a gunák, melyikük van túlsúlyban. Mindenben megvan mind a három, de más és más arányban, más és más fokú keveredésben. Funkciójukból adódóan kötőerőknek is nevezzük őket. Az anyagvilág különböző alkati változataiban a három sajátosság más és más arányú keveredésben van jelen, s ez határtalanul variálódik. A különféle alkatok minőségi foka mindig attól függ, milyen arányban keverednek benne a gunák, melyikük, milyen mértékben jut túlsúlyba a többi fölött. így áll elő a minőségi érték hatalmas ranglétrája az anyagvilágban. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból a legalacsonyabb fokozatot az jelenti, ahol a tamasz jut teljes túlsúlyra, a legmagasabbat pedig az, ahol a szattva a legnagyobb mértékben dominál. A radzsasz a középfokozatokon fog leginkább túlsúlyra jutni, előtérbe lépni. A három guna-sajátosság, az anyagban nyilvánul meg, tehát nem pusztán elvont, elvi elemet jelent. Az anyag természetében gyökerezik, maga az anyag megy át változásokon, hogy a három sajátság valamelyikében részesüljön. Az anyagi természet (prakrti) három kötőerőből (guna) áll: szattva (jóság), radzsasz (szenvedély) és tamasz (tudatlanság). Az élőlény alárendeltjévé válik e kötőerőknek, mihelyt kapcsolatba kerül az anyagi természettel. (Bhagavad-gíta) (hu)
|
