| dbo:abstract
|
- A guseni náci táborok a legnagyobbak és a legborzalmasabbak voltak Ausztria területén. Egy igazi koncentrációs táborkomplexum mely a következő táborokat tartalmazta:
* Gusen I Langnsteinban
* Gusen II St. Georgen an der Gusenban
* Gusen III Lungitzban (ma Katsdorf része). Ez a koncentrációs tábor egy ma már nagyrészt elfelejtett ikerszerkezetet képezett a sokkal ismertebb mauthauseni koncentrációs táborral. Emiatt gyakran mauthausen–guseni koncentrációs táborként emlegetik. Azonban guseni koncetrációs táborok egyszerűbb építési szerkezetük miatt, jelentősen nagyobb kapacitással bírtak ,mint a mauthauseni ikertábor. Az SS tulajdonában levő „Német föld- és kőmunkálatok Kft“ (eredeti neve: "Deutsche Erd- und Steinwerke GmbH - DEST”) már 1938 május 25-án megvásárolta az első építésre alkalmas telkeket a Gusen I koncentrációs tábornak.Ez még azelőtt történt, mielőtt a mauthauseni koncentrációs tábor egyáltalán létezett volna. A fő oka az első saját koncentrációs tábor alapításának Gusenben, az ott található gránitkő kiváló minősége volt. A bányát már 1938-ban az SS magáénak nyilvánította. Érdekesség, hogy már 1840-ban ebből a guseni bányából vittek a Lánchídhoz is követ.A kőbányászat jelentősége miatt a DEST („Német föld- és kőmunkálatok Kft“) 1940-től kiterjesztette a két koncentrációs tábor (Gusen és Mauthausen) rabszolga munka közigazgatási központját a Gusen folyó menti St. Georgen (an der Gusen) településre. A két koncentrációs tábor hosszabb időn keresztül épült, ezért a főleg foglyokból álló munkaerőt a guseni és mauthaseni kőbányáknak 1938 és 1940 között egy ideiglenes táborból, az úgynevezett „bécsi árok”-hoz (németül: Wiener Graben) biztosították, így 1940 elejéig a foglyoknak százasával kellett menetelniük egy hosszú úton a bécsi árokhoz Langenstein településen keresztül a guseni kőbányába. Ez azt jelentette, hogy 1939-ben már több fogoly dolgozott a guseni bányában, mint a bécsi árok bányáiban. Az első koncentrációs tábor foglyai már az 1938-es esztendő első felében dolgoztak Gusenben. A DEST (Német föld- és kőmunkálatok Kft) már 1939 közepén elkezdett egy polgári kiképzési programot a St. Georgen-Gusen-Mauthausen vidék kőfaragó tanulóinak. Ezen diákoknak, a program tanfolyamának elvégzése után, a foglyokkal együtt, a koncentrációs üzemekben kellett dolgozniuk. A DEST („Német föld- és kőmunkálatok Kft“) már a kezdetektől fogva több pénzt fektetett be a kőbányászat Gusenben történő fejlesztésébe, mint Mauthausenben. Például 1942-ben fejlesztette ki legnagyobb és legmodernebb kőbányáját Gusenben, melynek közigazgatási központja a közeli St. Georgen an der Gusen településben volt. Így az úgynevezett Mauthauseni Gránitművek székhelye akkoriban St. Georgen/ Guseben és nem pedig Mauthausenben volt. Az SS, a két koncentrációs tábor katonái számára külön épített St. Georgenben egy lakótelepet és egy lőteret is. Ez lehetővé tette, hogy a két koncentrációs tábor vezető parancsnokai és a DEST-SS cég polgári vezetősége St. Georgen/ Gusenben élhessenek. (hu)
- A guseni náci táborok a legnagyobbak és a legborzalmasabbak voltak Ausztria területén. Egy igazi koncentrációs táborkomplexum mely a következő táborokat tartalmazta:
* Gusen I Langnsteinban
* Gusen II St. Georgen an der Gusenban
* Gusen III Lungitzban (ma Katsdorf része). Ez a koncentrációs tábor egy ma már nagyrészt elfelejtett ikerszerkezetet képezett a sokkal ismertebb mauthauseni koncentrációs táborral. Emiatt gyakran mauthausen–guseni koncentrációs táborként emlegetik. Azonban guseni koncetrációs táborok egyszerűbb építési szerkezetük miatt, jelentősen nagyobb kapacitással bírtak ,mint a mauthauseni ikertábor. Az SS tulajdonában levő „Német föld- és kőmunkálatok Kft“ (eredeti neve: "Deutsche Erd- und Steinwerke GmbH - DEST”) már 1938 május 25-án megvásárolta az első építésre alkalmas telkeket a Gusen I koncentrációs tábornak.Ez még azelőtt történt, mielőtt a mauthauseni koncentrációs tábor egyáltalán létezett volna. A fő oka az első saját koncentrációs tábor alapításának Gusenben, az ott található gránitkő kiváló minősége volt. A bányát már 1938-ban az SS magáénak nyilvánította. Érdekesség, hogy már 1840-ban ebből a guseni bányából vittek a Lánchídhoz is követ.A kőbányászat jelentősége miatt a DEST („Német föld- és kőmunkálatok Kft“) 1940-től kiterjesztette a két koncentrációs tábor (Gusen és Mauthausen) rabszolga munka közigazgatási központját a Gusen folyó menti St. Georgen (an der Gusen) településre. A két koncentrációs tábor hosszabb időn keresztül épült, ezért a főleg foglyokból álló munkaerőt a guseni és mauthaseni kőbányáknak 1938 és 1940 között egy ideiglenes táborból, az úgynevezett „bécsi árok”-hoz (németül: Wiener Graben) biztosították, így 1940 elejéig a foglyoknak százasával kellett menetelniük egy hosszú úton a bécsi árokhoz Langenstein településen keresztül a guseni kőbányába. Ez azt jelentette, hogy 1939-ben már több fogoly dolgozott a guseni bányában, mint a bécsi árok bányáiban. Az első koncentrációs tábor foglyai már az 1938-es esztendő első felében dolgoztak Gusenben. A DEST (Német föld- és kőmunkálatok Kft) már 1939 közepén elkezdett egy polgári kiképzési programot a St. Georgen-Gusen-Mauthausen vidék kőfaragó tanulóinak. Ezen diákoknak, a program tanfolyamának elvégzése után, a foglyokkal együtt, a koncentrációs üzemekben kellett dolgozniuk. A DEST („Német föld- és kőmunkálatok Kft“) már a kezdetektől fogva több pénzt fektetett be a kőbányászat Gusenben történő fejlesztésébe, mint Mauthausenben. Például 1942-ben fejlesztette ki legnagyobb és legmodernebb kőbányáját Gusenben, melynek közigazgatási központja a közeli St. Georgen an der Gusen településben volt. Így az úgynevezett Mauthauseni Gránitművek székhelye akkoriban St. Georgen/ Guseben és nem pedig Mauthausenben volt. Az SS, a két koncentrációs tábor katonái számára külön épített St. Georgenben egy lakótelepet és egy lőteret is. Ez lehetővé tette, hogy a két koncentrációs tábor vezető parancsnokai és a DEST-SS cég polgári vezetősége St. Georgen/ Gusenben élhessenek. (hu)
|
