| dbo:abstract
|
- A korunkban alkalmazott gyógyító szemlélet gyökerei orvostörténeti kutatások szerint a 3500 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Az ókori görögök és Hippokratész helyett valójában az ősi Egyiptomban kell keresni a modern medicina kezdetét. Az ókori Egyiptomban hallatlanul magas szintre fejlődött az orvosi szakma specializálódása, nem véletlenül tettek szert az egyiptomi szakorvosok (swnw) nagy hírnévre. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a mumifikálás évezredes gyakorlata rendkívül pontos anatómiai ismeretekhez juttatta az egyiptomi orvosokat. Hérodotosz szerint a szembetegségek gyógyításának igazi hazája Egyiptom volt. Az ókori egyiptomi orvosok, sebészek szakmai képességei híresek és bizonyítékokban bővelkednek az óegyiptomi civilizációt sújtotta betegségek megismerésén keresztül. Ami kevésbé ismert, hogy az ókori egyiptomiak gyakorlott gyógyszerészek is voltak, jól kiegészítették az orvoslást és annak hatékonyságát. Egyiptomban Kr. e. 3000-2000 körül már számos (kb. 700) gyógyszert ismertek, főleg (kb. 400) ásványi, állati és növényi eredetűt. Kr. e. 1500-ban már 876 gyógyszerreceptet alkalmaztak. és egyiptológusok 1000 orvosi receptet elemeztek: ezekben az orvosi papiruszokban Kr. e. 1850 és 1350 között mintegy 349 gyógyszert és gyógyhatású készítményt azonosítottak, amelyeknek 70%-a egészen a 20. század végéig használatban maradt, és néhányat még ma is gyártanak. Ezen túlmenően kutatásaik az orvosi receptek elkészítésére és alkalmazására vonatkozóan bemutatják a megdöbbentő összhangot a mai gyógyszerészettel. Rávilágítanak arra, hogy minden egyes ókori gyógyszert konkrét, megismételhető és reprodukálható gyógyszerformában állítottak elő. Ezeket az ókori készítményeket, akárcsak a ma használatosakat, az jellemezi, hogy a hatóanyagot egy vivőanyaggal és egy segédanyaggal, általában ízesítőszerrel együtt készítették el. Jelentősek voltak hashajtóik, hánytatóik és szereik (olívaolajban főzték datolyavirág, agárköröm és szamárpata keverékét), a hagyma és a fokhagyma rendszeres fogyasztása és trachomás szembetegség ellen a szemhéj malachitzöldes festése. A mágia jelentésű egyiptomi pẖrt (pekheret) szóból ered a görög pharmakon és az egyiptomi pharmaki szó. A gyógyítás egyiptomi istene (biztonságnyújtó) a gyógyszerészi tudományos tevékenység nemzetközileg használt “Farmacia” megjelölése. Az egyiptomiak a természet gyógyszereivel gyógyították betegségeiket. Hogy ebben nem voltak sikertelenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pl. II. Ramszesz fáraó kb. 84 éves volt, amikor meghalt. (hu)
- A korunkban alkalmazott gyógyító szemlélet gyökerei orvostörténeti kutatások szerint a 3500 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Az ókori görögök és Hippokratész helyett valójában az ősi Egyiptomban kell keresni a modern medicina kezdetét. Az ókori Egyiptomban hallatlanul magas szintre fejlődött az orvosi szakma specializálódása, nem véletlenül tettek szert az egyiptomi szakorvosok (swnw) nagy hírnévre. Mindez természetesen azzal is összefügg, hogy a mumifikálás évezredes gyakorlata rendkívül pontos anatómiai ismeretekhez juttatta az egyiptomi orvosokat. Hérodotosz szerint a szembetegségek gyógyításának igazi hazája Egyiptom volt. Az ókori egyiptomi orvosok, sebészek szakmai képességei híresek és bizonyítékokban bővelkednek az óegyiptomi civilizációt sújtotta betegségek megismerésén keresztül. Ami kevésbé ismert, hogy az ókori egyiptomiak gyakorlott gyógyszerészek is voltak, jól kiegészítették az orvoslást és annak hatékonyságát. Egyiptomban Kr. e. 3000-2000 körül már számos (kb. 700) gyógyszert ismertek, főleg (kb. 400) ásványi, állati és növényi eredetűt. Kr. e. 1500-ban már 876 gyógyszerreceptet alkalmaztak. és egyiptológusok 1000 orvosi receptet elemeztek: ezekben az orvosi papiruszokban Kr. e. 1850 és 1350 között mintegy 349 gyógyszert és gyógyhatású készítményt azonosítottak, amelyeknek 70%-a egészen a 20. század végéig használatban maradt, és néhányat még ma is gyártanak. Ezen túlmenően kutatásaik az orvosi receptek elkészítésére és alkalmazására vonatkozóan bemutatják a megdöbbentő összhangot a mai gyógyszerészettel. Rávilágítanak arra, hogy minden egyes ókori gyógyszert konkrét, megismételhető és reprodukálható gyógyszerformában állítottak elő. Ezeket az ókori készítményeket, akárcsak a ma használatosakat, az jellemezi, hogy a hatóanyagot egy vivőanyaggal és egy segédanyaggal, általában ízesítőszerrel együtt készítették el. Jelentősek voltak hashajtóik, hánytatóik és szereik (olívaolajban főzték datolyavirág, agárköröm és szamárpata keverékét), a hagyma és a fokhagyma rendszeres fogyasztása és trachomás szembetegség ellen a szemhéj malachitzöldes festése. A mágia jelentésű egyiptomi pẖrt (pekheret) szóból ered a görög pharmakon és az egyiptomi pharmaki szó. A gyógyítás egyiptomi istene (biztonságnyújtó) a gyógyszerészi tudományos tevékenység nemzetközileg használt “Farmacia” megjelölése. Az egyiptomiak a természet gyógyszereivel gyógyították betegségeiket. Hogy ebben nem voltak sikertelenek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pl. II. Ramszesz fáraó kb. 84 éves volt, amikor meghalt. (hu)
|
