| dbo:abstract
|
- A gyógyszerészeti latin az orvosi latinnak (lingua latina medicinalis) a receptírás és -olvasás gyakorlatában szükséges része kiegészítve azokkal a speciális kifejezésekkel, amelyek inkább a gyógyszerészek gyakorlatában fordulnak elő. A gyógyszert rendelő orvos közleménye a gyógyszert kiadó, elkészítő gyógyszerész számára, amely orvosi, gyógyszerészi latin nyelven, írásban, recepten történik. A recept okirat, okmány, hivatalos dokumentum, melynek a törvény előtt bizonyító ereje van, ezért bír rendkívüli fontossággal a gyógyszerészi latin ismerete. A gyógyszerész nem tévedhet, a gyógyszerész a gyógyítás folyamatában az utolsó láncszem. Az orvos gyógyszeres terápiával kapcsolatos döntéseinek kontrollja a gyógyszerészi munka. A gyógyítási folyamatban a gyógyszerész lehet az első, de az utolsó láncszem, ahol a beteg még befolyásolható, irányítható, ellenőrizhető. A gyógyszerész így válik az első számú „kapuőrré” a gyógyszeres terápiában. A latin nyelv ismerete alapvető, létfontosságú, elengedhetetlen a gyógyszeres terápiával kapcsolatos tévedések és hibák megelőzésében. Megjegyzendő, hogy Magyarországon gyógyszerészek nem jogosultak receptírásra csak orvosok, fogorvosok és állatorvosok, ellentétben pl.: az USA-val vagy Angliával, ahol bizonyos gyógyszerhatástani csoportokba tartozó gyógyszereket rendelhetnek gyógyszerészek. Ez a jogosultság főleg a kórházakban, klinikákon gyakorlat. Az orvos utasítása a gyógyszerész számára latin nyelven folyik, a recept összetevőinek neve genitivus partitivusban (birtokos esetben), illetve az összetevők mennyisége accusativusban (tárgy esetben) vannak. A recept az R., Rx vagy a Magyarországon hivatalos receptek az „Rp” betűkkel kezdődnek, ami azt jelenti, „recipe”, azaz „végy” (Parancsolom! Felszólító mód; Fohász az Istenhez, az Istenekhez.)[forrás?]. Innen van az angol neve is (recipe), a magyar elnevezés a szabályosabb „receptum” alakból származik. Az Rp. után jön az összetevő neve genitivusban, majd a mennyiség. Tehát pl. „R. Hydrargyri gr. V.”, azaz: „Végy 5 gramm higanyt”. Régebben a gyógyszer alkalmazására vonatkozó utasítás is latinul íródott pl.: „Fiant pilulae duae, bis vel ter die sumendae”, vagyis „Naponta kétszer vagy háromszor két szemet bevenni”, vagy pl. „Misce; fiat mistura cuius partem sumat quartam tertiis horis, donec alvus responderit”, vagyis: „Keverd össze; legyen keverék, amelynek negyed részét vegye be (a beteg) háromóránként, amíg hatni nem kezd a gyomorra”. Ma már az orvosi utasítás magyarul áll, előtte D. S., ami a Detur! Signetur! Adassék! Jeleztessék! „Doctoris sententia” (az orvos határozata) rövidítése. (hu)
- A gyógyszerészeti latin az orvosi latinnak (lingua latina medicinalis) a receptírás és -olvasás gyakorlatában szükséges része kiegészítve azokkal a speciális kifejezésekkel, amelyek inkább a gyógyszerészek gyakorlatában fordulnak elő. A gyógyszert rendelő orvos közleménye a gyógyszert kiadó, elkészítő gyógyszerész számára, amely orvosi, gyógyszerészi latin nyelven, írásban, recepten történik. A recept okirat, okmány, hivatalos dokumentum, melynek a törvény előtt bizonyító ereje van, ezért bír rendkívüli fontossággal a gyógyszerészi latin ismerete. A gyógyszerész nem tévedhet, a gyógyszerész a gyógyítás folyamatában az utolsó láncszem. Az orvos gyógyszeres terápiával kapcsolatos döntéseinek kontrollja a gyógyszerészi munka. A gyógyítási folyamatban a gyógyszerész lehet az első, de az utolsó láncszem, ahol a beteg még befolyásolható, irányítható, ellenőrizhető. A gyógyszerész így válik az első számú „kapuőrré” a gyógyszeres terápiában. A latin nyelv ismerete alapvető, létfontosságú, elengedhetetlen a gyógyszeres terápiával kapcsolatos tévedések és hibák megelőzésében. Megjegyzendő, hogy Magyarországon gyógyszerészek nem jogosultak receptírásra csak orvosok, fogorvosok és állatorvosok, ellentétben pl.: az USA-val vagy Angliával, ahol bizonyos gyógyszerhatástani csoportokba tartozó gyógyszereket rendelhetnek gyógyszerészek. Ez a jogosultság főleg a kórházakban, klinikákon gyakorlat. Az orvos utasítása a gyógyszerész számára latin nyelven folyik, a recept összetevőinek neve genitivus partitivusban (birtokos esetben), illetve az összetevők mennyisége accusativusban (tárgy esetben) vannak. A recept az R., Rx vagy a Magyarországon hivatalos receptek az „Rp” betűkkel kezdődnek, ami azt jelenti, „recipe”, azaz „végy” (Parancsolom! Felszólító mód; Fohász az Istenhez, az Istenekhez.)[forrás?]. Innen van az angol neve is (recipe), a magyar elnevezés a szabályosabb „receptum” alakból származik. Az Rp. után jön az összetevő neve genitivusban, majd a mennyiség. Tehát pl. „R. Hydrargyri gr. V.”, azaz: „Végy 5 gramm higanyt”. Régebben a gyógyszer alkalmazására vonatkozó utasítás is latinul íródott pl.: „Fiant pilulae duae, bis vel ter die sumendae”, vagyis „Naponta kétszer vagy háromszor két szemet bevenni”, vagy pl. „Misce; fiat mistura cuius partem sumat quartam tertiis horis, donec alvus responderit”, vagyis: „Keverd össze; legyen keverék, amelynek negyed részét vegye be (a beteg) háromóránként, amíg hatni nem kezd a gyomorra”. Ma már az orvosi utasítás magyarul áll, előtte D. S., ami a Detur! Signetur! Adassék! Jeleztessék! „Doctoris sententia” (az orvos határozata) rövidítése. (hu)
|
