| dbo:abstract
|
- A győzedelmes argumentum (kürieuón logosz) a tartozó Diodórosz Kronosz érve, melyben három kijelentés ellentmondásosságának bizonyításával cáfolja azt az arisztotelészi tézist, mely szerint az is lehetséges, ami sohasem valósul meg. Az érv diodóroszi következtetésének elfogadása tehát determinizmushoz vezet. A három premissza modális logikai kifejezéseket temporális fogalmakkal határoz meg, ezzel megalkotva a modalitások temporális modelljét. Az argumentum a következő három kijelentés ellentmondásosságát fogalmazza meg: (A) Minden, ami elmúlt és igaz, szükségszerű.(B) A lehetségest nem követi a lehetetlen.(C) Az, ami nem igaz és nem is lesz igaz, lehetséges. Az argumentum ókori bizonyításai nem ismeretesek, három filozófus konklúziója maradt csak ránk.
* Diodórosz a (C) premisszát vetette el, konklúziója az, hogy csak az lehetséges, ami a jelenben vagy a jövőben megvalósul, más megfogalmazásban:Ami nem igaz, és nem is lesz igaz, az nem is lehetséges.
* Khrüszipposz viszont (A)-t és (C)-t tekintette plauzibilisnek, ezért (B)-t vetette el, vagyis arra a következtetésre jutott, hogyA lehetségest követheti lehetetlen.
* Kleanthész képviselte a harmadik lehetőséget, aki (B)-t és (C)-t találta plauzibilisnek, de (A)-t vetette el, konklúziója tehát az, hogyNem áll az, hogy minden, ami elmúlt és igaz, szükségszerű. Egyes vélemények szerint az argumentum azért kapta a győzedelmes elnevezést, mert logikailag legyőzhetetlen. Más értelmezésben a győzedelmes az érv tartalmára, a szükségszerűség mindent elsöprő voltára utal. Epiktétosz Elmélkedések című, tanítványa által lejegyzett könyvében találjuk meg az érv leírását: A győzedelmes argumentumnak nevezett érv (ho kürieuón logosz), úgy tűnik, a következő elv mentén épül föl: a három kijelentés között valójában ellentmondás áll fent, közülük bármelyik kettő együtt ellentmond a harmadiknak. A kijelentések a következők: minden elmúlt dolog szükségszerűen igaz kell legyen; a lehetségest nem követi lehetetlen; és az, ami nem igaz és nem is lesz igaz, lehetséges. Diodórosz megvizsgálva ezt az ellentmondást az első két kijelentés bizonyító erejével támasztotta alá tételét: nem lehetséges az, ami nem igaz és nem is lesz igaz. Arisztotelész modalitáselméletében bevezette a soha meg nem valósuló lehetőség fogalmát, ami Diodórosz kritikájának célpontja. Az Organonban fejtette ki modális logikai tanításait, a Metaphysica IX. könyvében pedig az ott kifejtett fogalmak alapján a megarai iskolának tulajdonított álláspontot kritizálja, nevezetesen hogy valami csak akkor lehetséges, amikor éppen megvalósul, vagyis ha éppen nem valósul meg, nem lehetséges. A győzedelmes argumentum, vagyis hogy csak az lehetséges, ami van vagy lesz elfogadásával determinizmushoz jutunk. Így a jövőbeli események ugyanúgy nem befolyásolhatók, mint a már elmúltak, ezért lesz az argumentum a fatalizmus elméleti támasza. Az argumentum olyan helyeken merül fel, mint a teremtésről, az isteni mindenhatóságról, a világok pluralitásáról szóló viták, vagy mint a darwini fejlődéselmélet védelmezése. (hu)
- A győzedelmes argumentum (kürieuón logosz) a tartozó Diodórosz Kronosz érve, melyben három kijelentés ellentmondásosságának bizonyításával cáfolja azt az arisztotelészi tézist, mely szerint az is lehetséges, ami sohasem valósul meg. Az érv diodóroszi következtetésének elfogadása tehát determinizmushoz vezet. A három premissza modális logikai kifejezéseket temporális fogalmakkal határoz meg, ezzel megalkotva a modalitások temporális modelljét. Az argumentum a következő három kijelentés ellentmondásosságát fogalmazza meg: (A) Minden, ami elmúlt és igaz, szükségszerű.(B) A lehetségest nem követi a lehetetlen.(C) Az, ami nem igaz és nem is lesz igaz, lehetséges. Az argumentum ókori bizonyításai nem ismeretesek, három filozófus konklúziója maradt csak ránk.
* Diodórosz a (C) premisszát vetette el, konklúziója az, hogy csak az lehetséges, ami a jelenben vagy a jövőben megvalósul, más megfogalmazásban:Ami nem igaz, és nem is lesz igaz, az nem is lehetséges.
* Khrüszipposz viszont (A)-t és (C)-t tekintette plauzibilisnek, ezért (B)-t vetette el, vagyis arra a következtetésre jutott, hogyA lehetségest követheti lehetetlen.
* Kleanthész képviselte a harmadik lehetőséget, aki (B)-t és (C)-t találta plauzibilisnek, de (A)-t vetette el, konklúziója tehát az, hogyNem áll az, hogy minden, ami elmúlt és igaz, szükségszerű. Egyes vélemények szerint az argumentum azért kapta a győzedelmes elnevezést, mert logikailag legyőzhetetlen. Más értelmezésben a győzedelmes az érv tartalmára, a szükségszerűség mindent elsöprő voltára utal. Epiktétosz Elmélkedések című, tanítványa által lejegyzett könyvében találjuk meg az érv leírását: A győzedelmes argumentumnak nevezett érv (ho kürieuón logosz), úgy tűnik, a következő elv mentén épül föl: a három kijelentés között valójában ellentmondás áll fent, közülük bármelyik kettő együtt ellentmond a harmadiknak. A kijelentések a következők: minden elmúlt dolog szükségszerűen igaz kell legyen; a lehetségest nem követi lehetetlen; és az, ami nem igaz és nem is lesz igaz, lehetséges. Diodórosz megvizsgálva ezt az ellentmondást az első két kijelentés bizonyító erejével támasztotta alá tételét: nem lehetséges az, ami nem igaz és nem is lesz igaz. Arisztotelész modalitáselméletében bevezette a soha meg nem valósuló lehetőség fogalmát, ami Diodórosz kritikájának célpontja. Az Organonban fejtette ki modális logikai tanításait, a Metaphysica IX. könyvében pedig az ott kifejtett fogalmak alapján a megarai iskolának tulajdonított álláspontot kritizálja, nevezetesen hogy valami csak akkor lehetséges, amikor éppen megvalósul, vagyis ha éppen nem valósul meg, nem lehetséges. A győzedelmes argumentum, vagyis hogy csak az lehetséges, ami van vagy lesz elfogadásával determinizmushoz jutunk. Így a jövőbeli események ugyanúgy nem befolyásolhatók, mint a már elmúltak, ezért lesz az argumentum a fatalizmus elméleti támasza. Az argumentum olyan helyeken merül fel, mint a teremtésről, az isteni mindenhatóságról, a világok pluralitásáról szóló viták, vagy mint a darwini fejlődéselmélet védelmezése. (hu)
|
