| dbo:abstract
|
- A gábor-cigányok, vagy kalapos gáborok (esetleg gáborok) Romániában (főleg Erdélyben) honos cigányok. Jellegzetességük a férfiak által hordott nagy, széles karimájú, fekete kalap, illetve a hatalmas bajuszuk, valamint a nők által hordott színes népviselet. Cigányul, magyarul és románul is beszélnek, de különállásukat szigorúan őrzik, és jellemzően nem házasodnak sem máshova tartozó cigányokkal, sem magyarokkal vagy románokkal. Erdélyben sok helyen kétféle cigány népesség él együtt, de a két népesség teljesen különbözik egymástól. Az egyik az, akit a falu közössége „házi cigányként” tart számon, a másik pedig a „gáborok” nemzetsége. A házi cigányok közül sokan már rég elfelejtették a cigány kultúrát, gyökereiktől elszakított-megfosztott emberek ők, akik jelentős része már a cigány nyelvet sem beszéli. A gáborok általában jómódúak. Tipikus foglalkozásuk a tetőfedés és egyéb bádogos munkák voltak a XX. század második feléig, napjainkban azonban többségük csak kereskedelemmel foglalkozik, illetve egyesek színesfém-csempészettel is. Az erdélyi lakosság szerint a román kormány félig-meddig elnézi a gáborok színesfém-üzelmeit, azzal az indokkal, hogy ezáltal ők tulajdonképpen az állam nemesfémvagyonát növelik. Egyes források szerint a gáborok az eredetileg Havasalföldi cigányok (căldărari vagy căldăraşi) törzséhez tartoznak. Ezt igazolja a nyelvük amelyik a kelderás dialektushoz áll közel, a foglalkozásuk ami üstkészítés volt és a szakirodalom ami az „oláh cigány” kelderás törzshöz sorolja őket (Vajda–Prónai 2002; Pozsony 2009: 36), azonban magukat egy különálló cigány törzsnek tekintik és gábor cigányokként nevezik. Mások[forrás?] szerint eredetileg szombatosok[forrás?] vagy zsidó származású, úgynevezett „jenisek” voltak. Főképp Marosvásárhelyen és környékén, illetve más erdélyi és partiumi nagy városokban és környékükön élnek. Nagyon szigorúan ragaszkodnak nyelvükhöz és hagyományaikhoz. (hu)
- A gábor-cigányok, vagy kalapos gáborok (esetleg gáborok) Romániában (főleg Erdélyben) honos cigányok. Jellegzetességük a férfiak által hordott nagy, széles karimájú, fekete kalap, illetve a hatalmas bajuszuk, valamint a nők által hordott színes népviselet. Cigányul, magyarul és románul is beszélnek, de különállásukat szigorúan őrzik, és jellemzően nem házasodnak sem máshova tartozó cigányokkal, sem magyarokkal vagy románokkal. Erdélyben sok helyen kétféle cigány népesség él együtt, de a két népesség teljesen különbözik egymástól. Az egyik az, akit a falu közössége „házi cigányként” tart számon, a másik pedig a „gáborok” nemzetsége. A házi cigányok közül sokan már rég elfelejtették a cigány kultúrát, gyökereiktől elszakított-megfosztott emberek ők, akik jelentős része már a cigány nyelvet sem beszéli. A gáborok általában jómódúak. Tipikus foglalkozásuk a tetőfedés és egyéb bádogos munkák voltak a XX. század második feléig, napjainkban azonban többségük csak kereskedelemmel foglalkozik, illetve egyesek színesfém-csempészettel is. Az erdélyi lakosság szerint a román kormány félig-meddig elnézi a gáborok színesfém-üzelmeit, azzal az indokkal, hogy ezáltal ők tulajdonképpen az állam nemesfémvagyonát növelik. Egyes források szerint a gáborok az eredetileg Havasalföldi cigányok (căldărari vagy căldăraşi) törzséhez tartoznak. Ezt igazolja a nyelvük amelyik a kelderás dialektushoz áll közel, a foglalkozásuk ami üstkészítés volt és a szakirodalom ami az „oláh cigány” kelderás törzshöz sorolja őket (Vajda–Prónai 2002; Pozsony 2009: 36), azonban magukat egy különálló cigány törzsnek tekintik és gábor cigányokként nevezik. Mások[forrás?] szerint eredetileg szombatosok[forrás?] vagy zsidó származású, úgynevezett „jenisek” voltak. Főképp Marosvásárhelyen és környékén, illetve más erdélyi és partiumi nagy városokban és környékükön élnek. Nagyon szigorúan ragaszkodnak nyelvükhöz és hagyományaikhoz. (hu)
|
