| dbo:abstract
|
- A modern - digitális és kétállapotú (bináris) elemekből épülő - számítógépekben a számadatokat a 2-es helyiértékes számírás szerint kódoljuk. A bináris számjegyeket - az egyest (1) és a zérust (0) - a számítógép áramköreinek, az operatív memóriának, az adatforgalmat lebonyolító vonalaknak stb. két jól megkülönböztethető fizikai állapota képviseli (pl.: nyitva-zárva az áramkör, pozitív-negativ a polaritás stb.) Egy ilyen bináris tároló egység a bit (ang.: BInary uniT). A számítógéphez kapcsolódó mobilis adathordozókon - CD, pendrive, floppy, mágneskártya stb. - való megjelenítés a belső adatábrázolástól csak a média fizikai rendszerében tér el.A BCD kódban (Binary Coded Decimals) a 10-es számrendszerben felírt számok jegyeit karakterként ábrázolják. Ma már a legtöbb helyen csak a tiszta bináris kódokat használják. A relációs (SQL) adatbázisokban azonban szokott lenni BCD-vel ábrázolt szám típus, például az IBM DB2 tartalmaz ilyet. A pénzügyi, számlázási kerekítési szabályok a BCD-vel vannak jó összhangban, hiába pontosabb egy lebegőpontos ábrázolás. A bináris kódok mindegyike fix hosszúságú, s a kód típusától függően különbözőképpen lehet kiolvasni a kódolt szám előjelét: előjel bit. A szó többi bitjét, amelyek a szám abszolútértékét kódolják helyiérték biteknek nevezünk. (Az általános konvenciótól eltérően a gépi aritmetika terminológiája a nulla szám kódjának első bitjét is pozitív előjelbitnek nevezi.) A bináris számábrázolásnak kétféle alapformáját használjuk:
* fixpontos kódok. Itt a jelsorozatban a jegyek helyiértéke (a tizedespont) rögzített. Ez a köznapi számírásunk megfelelője.
* lebegőpontos kódok. Itt a számot (X) két komponens, a mantissza (m) és a karakterisztika (c) a következőképpen kódolja: X = m × 2C.(A két elnevezésben az angolszász számírási szokásnak megfelelő tizedespontról van szó. A '70-es években kísérlet történt a kontinensen használatos tizedesvesszőre utaló fix- ill. lebegővesszős kifejezés bevezetésére.) (hu)
- A modern - digitális és kétállapotú (bináris) elemekből épülő - számítógépekben a számadatokat a 2-es helyiértékes számírás szerint kódoljuk. A bináris számjegyeket - az egyest (1) és a zérust (0) - a számítógép áramköreinek, az operatív memóriának, az adatforgalmat lebonyolító vonalaknak stb. két jól megkülönböztethető fizikai állapota képviseli (pl.: nyitva-zárva az áramkör, pozitív-negativ a polaritás stb.) Egy ilyen bináris tároló egység a bit (ang.: BInary uniT). A számítógéphez kapcsolódó mobilis adathordozókon - CD, pendrive, floppy, mágneskártya stb. - való megjelenítés a belső adatábrázolástól csak a média fizikai rendszerében tér el.A BCD kódban (Binary Coded Decimals) a 10-es számrendszerben felírt számok jegyeit karakterként ábrázolják. Ma már a legtöbb helyen csak a tiszta bináris kódokat használják. A relációs (SQL) adatbázisokban azonban szokott lenni BCD-vel ábrázolt szám típus, például az IBM DB2 tartalmaz ilyet. A pénzügyi, számlázási kerekítési szabályok a BCD-vel vannak jó összhangban, hiába pontosabb egy lebegőpontos ábrázolás. A bináris kódok mindegyike fix hosszúságú, s a kód típusától függően különbözőképpen lehet kiolvasni a kódolt szám előjelét: előjel bit. A szó többi bitjét, amelyek a szám abszolútértékét kódolják helyiérték biteknek nevezünk. (Az általános konvenciótól eltérően a gépi aritmetika terminológiája a nulla szám kódjának első bitjét is pozitív előjelbitnek nevezi.) A bináris számábrázolásnak kétféle alapformáját használjuk:
* fixpontos kódok. Itt a jelsorozatban a jegyek helyiértéke (a tizedespont) rögzített. Ez a köznapi számírásunk megfelelője.
* lebegőpontos kódok. Itt a számot (X) két komponens, a mantissza (m) és a karakterisztika (c) a következőképpen kódolja: X = m × 2C.(A két elnevezésben az angolszász számírási szokásnak megfelelő tizedespontról van szó. A '70-es években kísérlet történt a kontinensen használatos tizedesvesszőre utaló fix- ill. lebegővesszős kifejezés bevezetésére.) (hu)
|
