| dbo:abstract
|
- Görögország az első világháború 1914-es kitörését követően a hadviselőfelekkel szemben kezdetben kinyilvánította semlegességét, ugyanakkor mindkét katonai tömb igyekezett befolyását növelni a félszigeten és maga céljai mellé állítani a balkáni királyságot. A háború előrehaladtával a görög belpolitikai élet megosztottabbá vált, a görög király, I. Konstantin udvarával együtt egyértelműen németbarát politikát folytatott és kitartott a háborúval szembeni semlegesség mellett, míg miniszterelnöke, Elefthériosz Venizélosz az antant melletti hadba lépéssel remélte az ország területének kiterjesztését Bulgária és az Oszmán Birodalom kárára („Nagy Görögország”). A király 1915-ben menesztette pozíciójából Venizéloszt, aki azonban hozzá hű politikusok és tisztek egy csoportjával ellenszegült a hatalomnak és ellenkormányt állított fel (Honvédelmi kormány). Venizélosz követőivel együtt nyíltan kiállt az antant szövetség mellett és angol-francia segítséggel hamarosan magához ragadta a politikai hatalmat, Konstantin antant nyomásra 1917-ben lemondásra kényszerült. Az ország 1917. június 17-én nyíltan is hadba lépett a központi hatalmak ellen és részt vett az 1918-as balkáni offenzívában. A béketárgyalásokon Párizsban a görög kormány képviselői is jelen voltak, a Bulgáriával-és az Oszmán Birodalommal megkötött békeszerződések értelmében a Görög Királyság megkapta Bulgáriától Nyugat-Thrákiát, Törökországtól pedig Kelet-Thrákiát és Szmirna környékét, utóbbi hódításait azonban a törökökkel vívott, vereséggel végződő háború (1919-22) eredményeképp elvesztette. (hu)
- Görögország az első világháború 1914-es kitörését követően a hadviselőfelekkel szemben kezdetben kinyilvánította semlegességét, ugyanakkor mindkét katonai tömb igyekezett befolyását növelni a félszigeten és maga céljai mellé állítani a balkáni királyságot. A háború előrehaladtával a görög belpolitikai élet megosztottabbá vált, a görög király, I. Konstantin udvarával együtt egyértelműen németbarát politikát folytatott és kitartott a háborúval szembeni semlegesség mellett, míg miniszterelnöke, Elefthériosz Venizélosz az antant melletti hadba lépéssel remélte az ország területének kiterjesztését Bulgária és az Oszmán Birodalom kárára („Nagy Görögország”). A király 1915-ben menesztette pozíciójából Venizéloszt, aki azonban hozzá hű politikusok és tisztek egy csoportjával ellenszegült a hatalomnak és ellenkormányt állított fel (Honvédelmi kormány). Venizélosz követőivel együtt nyíltan kiállt az antant szövetség mellett és angol-francia segítséggel hamarosan magához ragadta a politikai hatalmat, Konstantin antant nyomásra 1917-ben lemondásra kényszerült. Az ország 1917. június 17-én nyíltan is hadba lépett a központi hatalmak ellen és részt vett az 1918-as balkáni offenzívában. A béketárgyalásokon Párizsban a görög kormány képviselői is jelen voltak, a Bulgáriával-és az Oszmán Birodalommal megkötött békeszerződések értelmében a Görög Királyság megkapta Bulgáriától Nyugat-Thrákiát, Törökországtól pedig Kelet-Thrákiát és Szmirna környékét, utóbbi hódításait azonban a törökökkel vívott, vereséggel végződő háború (1919-22) eredményeképp elvesztette. (hu)
|
