| dbo:abstract
|
- A HALO/HAHO-ugrás az ejtőernyőzés egy formája nagy magasságban, amely személyzet, felszerelés, és ellátmány légi úton való célba juttatásához kapcsolódik; az angol High Altitude-Low Opening (Nagy magasság-Alacsony nyitás) és High Altitude-High Opening (Nagy magasság-Magas nyitás) kifejezések rövidítése. Ismeretes még a Military Free Fall (MFF) (Katonai szabadesés) megnevezés is. A HALO-technika alkalmazása azt jelenti, hogy az ejtőernyős egy hosszabb szabadesés után alacsony magasságnál nyitja az ejtőernyőt, míg a HAHO-technika esetén közvetlenül a repülőgépből való kiugrás után, mindössze néhány másodpercet szabadon esve. A HALO-technika az 1960-as évekre datálható, amikor az Amerikai Légierő folytatta ezredes megkezdett kísérleteit, amelyek a nagy magasságban repülő pilóták túlélési esélyeinek megnövelése irányultak a repülőgép elhagyása esetén. Napjainkban a HALO-technikát a használja, mint az ejtőernyőzés egy formáját. A HAHO-technikát egyaránt alkalmazzák felszerelés, ellátmány, és személyzet célba juttatására, míg a HALO-technikát kizárólagosan személyzet esetén. Egy szokásos HALO/HAHO-bevetés során a csapatok 7600 méter (25 000 láb) és 27 000 méter (90 000 láb) között ugranak. (hu)
- A HALO/HAHO-ugrás az ejtőernyőzés egy formája nagy magasságban, amely személyzet, felszerelés, és ellátmány légi úton való célba juttatásához kapcsolódik; az angol High Altitude-Low Opening (Nagy magasság-Alacsony nyitás) és High Altitude-High Opening (Nagy magasság-Magas nyitás) kifejezések rövidítése. Ismeretes még a Military Free Fall (MFF) (Katonai szabadesés) megnevezés is. A HALO-technika alkalmazása azt jelenti, hogy az ejtőernyős egy hosszabb szabadesés után alacsony magasságnál nyitja az ejtőernyőt, míg a HAHO-technika esetén közvetlenül a repülőgépből való kiugrás után, mindössze néhány másodpercet szabadon esve. A HALO-technika az 1960-as évekre datálható, amikor az Amerikai Légierő folytatta ezredes megkezdett kísérleteit, amelyek a nagy magasságban repülő pilóták túlélési esélyeinek megnövelése irányultak a repülőgép elhagyása esetén. Napjainkban a HALO-technikát a használja, mint az ejtőernyőzés egy formáját. A HAHO-technikát egyaránt alkalmazzák felszerelés, ellátmány, és személyzet célba juttatására, míg a HALO-technikát kizárólagosan személyzet esetén. Egy szokásos HALO/HAHO-bevetés során a csapatok 7600 méter (25 000 láb) és 27 000 méter (90 000 láb) között ugranak. (hu)
|
