| dbo:abstract
|
- Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr szerenádja, amely a „Haffner” becenevet viseli, 250-es számmal szerepelt az eredeti Köchel-jegyzékben, jelenleg a 248b szám alatt található. A mű érdekes módon 8 tételből áll: 1.
* Allegro maestoso 2.
* Andante 3.
* Menuetto 4.
* Rondeau. Allegro 5.
* Menuetto galante
* Andante
* Menuetto 6.
* Adagio – Allegro assai Salzburg nagytekintélyű és számos érdemet szerzett polgármesterének (egyben dúsgazdag nagykereskedőnek) leánya volt. Az ő esküvőjére írta Mozart 1776 nyarán a D-dúr szerenádot, de a Haffner nevet utóbb egy, ugyancsak D-dúrban írt szimfóniájával is halhatatlanná tette. A szerenád a zeneszerző e korszakában delelőjére jutott „gáláns” stílus egyik remekmívű alkotása. Nyitó tétele ismét súlyos bevezetéssel indul, Haydn szimfóniakezdeteinek mintájára. Ez a bevezető már motivikus kapcsolatot tart a rákövetkező főtétellel, de a többi tétel formai megoldásában is új utakat próbálgat Mozart: így a virtuózan felépített rondóban, vagy a második lassú tételben, ahol a rondóformát variációs szerkezettel ötvözi össze. A szerenád fényes hangzásába, terjedelmes tételeinek (közöttük három ismét miniatűr hegedűkoncert) ünnepi pompájába csak egy ízben vegyül tragikus hang: az első menüettben, amely már hangneme révén is (g-moll) Mozart fájdalmas és baljós hangulatú tételeinek sorába illik. (hu)
- Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr szerenádja, amely a „Haffner” becenevet viseli, 250-es számmal szerepelt az eredeti Köchel-jegyzékben, jelenleg a 248b szám alatt található. A mű érdekes módon 8 tételből áll: 1.
* Allegro maestoso 2.
* Andante 3.
* Menuetto 4.
* Rondeau. Allegro 5.
* Menuetto galante
* Andante
* Menuetto 6.
* Adagio – Allegro assai Salzburg nagytekintélyű és számos érdemet szerzett polgármesterének (egyben dúsgazdag nagykereskedőnek) leánya volt. Az ő esküvőjére írta Mozart 1776 nyarán a D-dúr szerenádot, de a Haffner nevet utóbb egy, ugyancsak D-dúrban írt szimfóniájával is halhatatlanná tette. A szerenád a zeneszerző e korszakában delelőjére jutott „gáláns” stílus egyik remekmívű alkotása. Nyitó tétele ismét súlyos bevezetéssel indul, Haydn szimfóniakezdeteinek mintájára. Ez a bevezető már motivikus kapcsolatot tart a rákövetkező főtétellel, de a többi tétel formai megoldásában is új utakat próbálgat Mozart: így a virtuózan felépített rondóban, vagy a második lassú tételben, ahol a rondóformát variációs szerkezettel ötvözi össze. A szerenád fényes hangzásába, terjedelmes tételeinek (közöttük három ismét miniatűr hegedűkoncert) ünnepi pompájába csak egy ízben vegyül tragikus hang: az első menüettben, amely már hangneme révén is (g-moll) Mozart fájdalmas és baljós hangulatú tételeinek sorába illik. (hu)
|
