| dbo:abstract
|
- A Hajos–Parrish–Eder–Sauer–Wiechert-reakció a szerves kémiában a prolin nevű aminosavval katalizált aszimmetrikus reakció. Az 1970 körül felfedezett Hajos–Parrish katalitikus eljárásban prokirális szénatomot tartalmazó triketont (1), 0,3 mmol prolin katalizátor segítségével N,N-dimetilformamid (DMF) oldószerben sikerült egy biológiai körülmények között végrehajtott aszimmetriás gyűrűzárásban átalakítani optikailag aktív (a síkban poláros fény polarizációs síkját elforgató) (+)-(3aS,7aS)-3a,4,7,7a-tetrahidro-3a-hidroxi-7a-metil-1,5(6H)- (+)-2, (100% kitermelés, 93,4% enantiomerfelesleg (ee)). Ennek az optikailag aktív biciklusos a sztereokémiája röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján megfelel a digitoxigenin CD-gyűrűje kristályszerkezetének. A (+)-2 ketol savas dehidratálása az optikailag aktív éndionhoz, (+)-(7a,S)-7,7a-dihidro-7a-metil-1,5(6H)-indándionhoz (+)-3 vezet. Hajos és Parrish nemcsak a 6,5-gyűrűs biciklusos ketolt (+)-2, hanem annak anguláris etil homológját (+)-4 is előállították. A vegyület sztereokémiája röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján cisz konfigurációt mutat, de az nem felel meg a digitoxigenin CD-gyűrű kristály szerkezetének. Ennek valószínűleg az etilcsoport és a C-4 és C-6 axiális hidrogének közti 1,3-diaxiális kölcsönhatás az oka. Ez a kölcsönhatás a 7a-etilcsoportot a hattagú gyűrűben ekvatoriális, a 3a-hidroxilcsoportot pedig axiális helyzetbe irányítja. Hajos és Parrish a (+)-2 homológját, a 6,6-gyűrűs biciklusos ketolt (-)-5 is előállította. Ennek prolinnal katalizált szintézisében fontos az oldószer helyes megválasztása: a reakció N,N-dimetilformamidban (DMF) a 6,6-gyűrűs biciklusos ketolt, dimetil-szulfoxidban (DMSO) viszont az optikailag aktív Wieland–Miescher-ketont adja, ami a (+)-3 éndion 6,6-gyűrűs homológja. Az optikailag aktív Wieland–Miescher-ketont természetesen a 6,6-gyűrűs biciklusos ketol (-)-5 dehidratálásával is elő lehet állítani.Az eljárások részletes leírása ábrákkal az eredeti német szabadalomban és tudományos cikkben találhatók meg. Eder, Sauer és Wiechert nem biológiai körülmények között 47 mol% prolinnal 1M perklórsav jelenlétében acetonitrilben forralva közvetlenül a fent leírt éndiont (+)-3 állította elő. A Hajos, Parrish biciklusos ketolokat így természetesen nem tudták elkülöníteni. Harminchét évvel később egy új csoport folytatta a Schering berlini kutatóintézetében Eder, Sauer és Wiechert munkáját. A Hajos-Parrish katalitikus eljárás megismétlésével az új csoportnak is sikerült az optikailag aktív 6,5-biciklusos ketolt előállítani. A vegyület előállítását eddig csak a Hajos–Parrish közleményekben lehetett megtalálni. A kísérleti munka Hajos 1970 novemberében történt lemondása után hosszú ideig szünetelt ezen a szakterületen. 2000-ben Benjamin List és munkatársai azt találták, hogy aldol addíciókat is lehetséges aldehidek és ketonok között létrehozni, csak lényegesen több prolint kell használni. A reakcióban nagy mennyiségű acetont (a keton reagens) kell használni, hogy a ketonnak prolinnal vezető reakcióját, valamint az aldehidnek prolinnal vezető reakcióját visszaszorítsák.List és munkatársai kiterjesztették a reakciót 1,2-diolok előállítására is. Számos vegyületet vizsgáltak meg egy program keretében. Prolin és 5,5-dimetil-tiazolidinium-4-karboxilát voltak a leghatékonyabb katalizátorok az aminok nagy csoportjában. A Wieland–Miescher-keton aszimmetriás szintézise egy másik prolinnal katalizált reakció, amit Barbas és munkatársai 2000-ben újra megvizsgáltak. 2002-ben David MacMillan és munkatársai kiterjesztették a prolinnal katalizált reakciót aldehideknek egymással történő aldol addíciójára. A reakció azért fontos, mert aldehidek rendszerint önmagukkal kondenzálnak. (hu)
- A Hajos–Parrish–Eder–Sauer–Wiechert-reakció a szerves kémiában a prolin nevű aminosavval katalizált aszimmetrikus reakció. Az 1970 körül felfedezett Hajos–Parrish katalitikus eljárásban prokirális szénatomot tartalmazó triketont (1), 0,3 mmol prolin katalizátor segítségével N,N-dimetilformamid (DMF) oldószerben sikerült egy biológiai körülmények között végrehajtott aszimmetriás gyűrűzárásban átalakítani optikailag aktív (a síkban poláros fény polarizációs síkját elforgató) (+)-(3aS,7aS)-3a,4,7,7a-tetrahidro-3a-hidroxi-7a-metil-1,5(6H)- (+)-2, (100% kitermelés, 93,4% enantiomerfelesleg (ee)). Ennek az optikailag aktív biciklusos a sztereokémiája röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján megfelel a digitoxigenin CD-gyűrűje kristályszerkezetének. A (+)-2 ketol savas dehidratálása az optikailag aktív éndionhoz, (+)-(7a,S)-7,7a-dihidro-7a-metil-1,5(6H)-indándionhoz (+)-3 vezet. Hajos és Parrish nemcsak a 6,5-gyűrűs biciklusos ketolt (+)-2, hanem annak anguláris etil homológját (+)-4 is előállították. A vegyület sztereokémiája röntgendiffrakciós vizsgálatok alapján cisz konfigurációt mutat, de az nem felel meg a digitoxigenin CD-gyűrű kristály szerkezetének. Ennek valószínűleg az etilcsoport és a C-4 és C-6 axiális hidrogének közti 1,3-diaxiális kölcsönhatás az oka. Ez a kölcsönhatás a 7a-etilcsoportot a hattagú gyűrűben ekvatoriális, a 3a-hidroxilcsoportot pedig axiális helyzetbe irányítja. Hajos és Parrish a (+)-2 homológját, a 6,6-gyűrűs biciklusos ketolt (-)-5 is előállította. Ennek prolinnal katalizált szintézisében fontos az oldószer helyes megválasztása: a reakció N,N-dimetilformamidban (DMF) a 6,6-gyűrűs biciklusos ketolt, dimetil-szulfoxidban (DMSO) viszont az optikailag aktív Wieland–Miescher-ketont adja, ami a (+)-3 éndion 6,6-gyűrűs homológja. Az optikailag aktív Wieland–Miescher-ketont természetesen a 6,6-gyűrűs biciklusos ketol (-)-5 dehidratálásával is elő lehet állítani.Az eljárások részletes leírása ábrákkal az eredeti német szabadalomban és tudományos cikkben találhatók meg. Eder, Sauer és Wiechert nem biológiai körülmények között 47 mol% prolinnal 1M perklórsav jelenlétében acetonitrilben forralva közvetlenül a fent leírt éndiont (+)-3 állította elő. A Hajos, Parrish biciklusos ketolokat így természetesen nem tudták elkülöníteni. Harminchét évvel később egy új csoport folytatta a Schering berlini kutatóintézetében Eder, Sauer és Wiechert munkáját. A Hajos-Parrish katalitikus eljárás megismétlésével az új csoportnak is sikerült az optikailag aktív 6,5-biciklusos ketolt előállítani. A vegyület előállítását eddig csak a Hajos–Parrish közleményekben lehetett megtalálni. A kísérleti munka Hajos 1970 novemberében történt lemondása után hosszú ideig szünetelt ezen a szakterületen. 2000-ben Benjamin List és munkatársai azt találták, hogy aldol addíciókat is lehetséges aldehidek és ketonok között létrehozni, csak lényegesen több prolint kell használni. A reakcióban nagy mennyiségű acetont (a keton reagens) kell használni, hogy a ketonnak prolinnal vezető reakcióját, valamint az aldehidnek prolinnal vezető reakcióját visszaszorítsák.List és munkatársai kiterjesztették a reakciót 1,2-diolok előállítására is. Számos vegyületet vizsgáltak meg egy program keretében. Prolin és 5,5-dimetil-tiazolidinium-4-karboxilát voltak a leghatékonyabb katalizátorok az aminok nagy csoportjában. A Wieland–Miescher-keton aszimmetriás szintézise egy másik prolinnal katalizált reakció, amit Barbas és munkatársai 2000-ben újra megvizsgáltak. 2002-ben David MacMillan és munkatársai kiterjesztették a prolinnal katalizált reakciót aldehideknek egymással történő aldol addíciójára. A reakció azért fontos, mert aldehidek rendszerint önmagukkal kondenzálnak. (hu)
|
