| dbo:abstract
|
- Hajsza Afrikáért (Scramble for Africa), versenyfutás Afrikáért (Race for Africa) vagy Afrika felosztása (Partition of Africa) néven ismert folyamat során az európai nagyhatalmak 1881 és 1914 között elfoglalták és két független állam kivételével maguk közt felosztották Afrika szinte teljes területét és gyarmatokat alakítottak ki. Az európai nagyhatalmak között a 19. század utolsó negyedében fennálló feszültségek ellenére Afrika felosztása, a gyarmatbirodalmak kialakítása jórészt békésen ment végbe, elsősorban a nagyhatalmak 1885-ös berlini konferenciájának köszönhetően, amelynek során lefektették a gyarmatok kiépítésének alapjait és ezzel elhárítottak egy európai konfliktust. A 19. század második felében ment végbe az informális imperializmusról, a gyarmati területek gazdasági és katonai dominancián alapuló uralmáról való átmenet a közvetlen, formális gyarmatosítás irányába, a gyarmatbirodalmak és a gyarmati közigazgatás kiépítése felé. Ennek megfelelően a berlini konferencia is azt szabta meg, hogy egy adott területet csak akkor lehet egy adott országhoz tartozónak tekinteni, ha azt a gyakorlatban is elfoglalják: szerződéseket kötnek a helyi vezetőkkel, felvonják a zászlót, működő adminisztrációt és rendfenntartó erőt hoznak létre. Az afrikai kontinens független államai és uralkodói, mint például az asantik, az etiópok, Marokkó, megkíséreltek ellenállni az európai hódítóknak. Azonban az ipari forradalom eredményeként az európai nagyhatalmak hadseregei olyan fegyverzeti (géppuska, tüzérség) és szervezési (logisztikai támogatás, kiképzés) előnyt élveztek, hogy az afrikai uralkodók, népek, országok nem tudtak hatásos ellenállást kifejteni. Emellett, az európai nagyhatalmak egységes érdekei (ti. a kontinens gyarmatosítása és kiaknázása) ellenében a helyi uralkodók, népek nem tudtak összefogni és közös ellenállást megszervezni, bár a pán-afrikai mozgalom is ebben az időben kezdődött. (hu)
- Hajsza Afrikáért (Scramble for Africa), versenyfutás Afrikáért (Race for Africa) vagy Afrika felosztása (Partition of Africa) néven ismert folyamat során az európai nagyhatalmak 1881 és 1914 között elfoglalták és két független állam kivételével maguk közt felosztották Afrika szinte teljes területét és gyarmatokat alakítottak ki. Az európai nagyhatalmak között a 19. század utolsó negyedében fennálló feszültségek ellenére Afrika felosztása, a gyarmatbirodalmak kialakítása jórészt békésen ment végbe, elsősorban a nagyhatalmak 1885-ös berlini konferenciájának köszönhetően, amelynek során lefektették a gyarmatok kiépítésének alapjait és ezzel elhárítottak egy európai konfliktust. A 19. század második felében ment végbe az informális imperializmusról, a gyarmati területek gazdasági és katonai dominancián alapuló uralmáról való átmenet a közvetlen, formális gyarmatosítás irányába, a gyarmatbirodalmak és a gyarmati közigazgatás kiépítése felé. Ennek megfelelően a berlini konferencia is azt szabta meg, hogy egy adott területet csak akkor lehet egy adott országhoz tartozónak tekinteni, ha azt a gyakorlatban is elfoglalják: szerződéseket kötnek a helyi vezetőkkel, felvonják a zászlót, működő adminisztrációt és rendfenntartó erőt hoznak létre. Az afrikai kontinens független államai és uralkodói, mint például az asantik, az etiópok, Marokkó, megkíséreltek ellenállni az európai hódítóknak. Azonban az ipari forradalom eredményeként az európai nagyhatalmak hadseregei olyan fegyverzeti (géppuska, tüzérség) és szervezési (logisztikai támogatás, kiképzés) előnyt élveztek, hogy az afrikai uralkodók, népek, országok nem tudtak hatásos ellenállást kifejteni. Emellett, az európai nagyhatalmak egységes érdekei (ti. a kontinens gyarmatosítása és kiaknázása) ellenében a helyi uralkodók, népek nem tudtak összefogni és közös ellenállást megszervezni, bár a pán-afrikai mozgalom is ebben az időben kezdődött. (hu)
|
