| dbo:abstract
|
- A hajócsavar a hajót, motorcsónakot hajtó propellerek egyik típusa. Hajtóerő kifejtésére szolgáló, körmozgást végző szerkezet. Motorral hajtott körül szabályosan elhelyezett felületek (szárnyak vagy lapátok) alkotják. A hajó a hajócsavar által keltett tolóerő hatására mozog előre (vagy hátra). A hajócsavar szárnyai merevek, kisebb teljesítmény esetén lehetnek állíthatóak. A hajócsavar a motor üzemanyagában rejlő energiát alakítja át tolóerővé. Hatásfoka viszonylag szerény, nagyságrendileg 20 százalék körüli. A hajócsavar helyes méretezésével, azaz megfelelő hajócsavar felszerelésével azonban törekedhetünk arra, hogy ez a hatásfok a lehető legnagyobb legyen. A hajócsavar fő műszaki jellemzői az átmérő, a menetemelkedés és a forgásirány. A forgásirány a hajócsavar forgásának irányát jelenti, előrementben járó motornál, a hajó orra felé nézve. Ismeretesek jobb és bal forgású hajócsavarok; a jelenleg forgalomban lévő hajócsavarok nagyobb része jobb forgású. A képen látható hajó (Bro Elizabeth) hajócsavarja jobbforgású: ezt ránézéssel is könnyen megállapíthatjuk, mert a hajócsavar jobb oldala az ívelt, a hajócsavar előremenetben jobbra fog forogni. Az átmérő a hajócsavar köré rajzolható kör átmérőjét jelenti. A meredekség pedig az az elméleti csavarút, amelyet a hajócsavar megtesz a vízben egy körbefordulás alatt. A hajómotor és a hajócsavar fordulatszáma között fontos összefüggés van. Minél kisebb a hajócsavar fordulatszáma, annál nagyobb lesz a keletkező forgatónyomaték. Ha az áttételi arány 2:1, ez azt jelenti, hogy pl. egy 5000/perc fordulatszámú hajómotor 2500/perc fordulatot ad a hajócsavarnak. Versenyhajóknál ez az arány 1:1, azaz itt a fordulatszám jelentős, a nyomaték pedig kevesebb lesz. A hajócsavar anyaga általában rozsdamentes fém, pl. bronz vagy alumínium. Kisebb hajók esetében lehet karbonszálas műanyag. A hajócsavart első ízben cseh erdész szabadalmaztatta, 1827-ben. (hu)
- A hajócsavar a hajót, motorcsónakot hajtó propellerek egyik típusa. Hajtóerő kifejtésére szolgáló, körmozgást végző szerkezet. Motorral hajtott körül szabályosan elhelyezett felületek (szárnyak vagy lapátok) alkotják. A hajó a hajócsavar által keltett tolóerő hatására mozog előre (vagy hátra). A hajócsavar szárnyai merevek, kisebb teljesítmény esetén lehetnek állíthatóak. A hajócsavar a motor üzemanyagában rejlő energiát alakítja át tolóerővé. Hatásfoka viszonylag szerény, nagyságrendileg 20 százalék körüli. A hajócsavar helyes méretezésével, azaz megfelelő hajócsavar felszerelésével azonban törekedhetünk arra, hogy ez a hatásfok a lehető legnagyobb legyen. A hajócsavar fő műszaki jellemzői az átmérő, a menetemelkedés és a forgásirány. A forgásirány a hajócsavar forgásának irányát jelenti, előrementben járó motornál, a hajó orra felé nézve. Ismeretesek jobb és bal forgású hajócsavarok; a jelenleg forgalomban lévő hajócsavarok nagyobb része jobb forgású. A képen látható hajó (Bro Elizabeth) hajócsavarja jobbforgású: ezt ránézéssel is könnyen megállapíthatjuk, mert a hajócsavar jobb oldala az ívelt, a hajócsavar előremenetben jobbra fog forogni. Az átmérő a hajócsavar köré rajzolható kör átmérőjét jelenti. A meredekség pedig az az elméleti csavarút, amelyet a hajócsavar megtesz a vízben egy körbefordulás alatt. A hajómotor és a hajócsavar fordulatszáma között fontos összefüggés van. Minél kisebb a hajócsavar fordulatszáma, annál nagyobb lesz a keletkező forgatónyomaték. Ha az áttételi arány 2:1, ez azt jelenti, hogy pl. egy 5000/perc fordulatszámú hajómotor 2500/perc fordulatot ad a hajócsavarnak. Versenyhajóknál ez az arány 1:1, azaz itt a fordulatszám jelentős, a nyomaték pedig kevesebb lesz. A hajócsavar anyaga általában rozsdamentes fém, pl. bronz vagy alumínium. Kisebb hajók esetében lehet karbonszálas műanyag. A hajócsavart első ízben cseh erdész szabadalmaztatta, 1827-ben. (hu)
|
