| dbo:abstract
|
- A hajózási csatorna vagy hajózócsatorna mesterséges medrű folyóvíz. E létesítményeket használják földek víztelenítésére, szennyvízelvezetésre, öntözésre, vízellátásra és hajózásra. Némelyiket átvágásnak nevezik, ezek folyókat kötnek össze, éles kanyarulatokat gázlókat, zúgókat vágnak le, hogy könnyebb legyen rajtuk a közlekedés. Időnként a szokványos, keskeny csatornákat is átvágásnak mondják. A hajózócsatornák folyamatosan ereszkednek (lejtenek) a forrástól a tenger felé. Útközben mellékvízfolyásokat vesznek fel, de vízhozamát gyarapítja a beléjük hulló és a elfolyó csapadék is. A jellegzetes hajózási csatornák viszont ott vannak, ahol szükség van rájuk. A hajózás szükségleteihez képest kevés vizet gyűjtenek. Vigyázni kell, hogy áramlásuk minél lassúbb és nyugodtabb legyen, különben nem lesz elég magas a vízállás a hajózáshoz. (vö. Sió-csatorna.) Az ilyen csatornák különböző szinten haladó szakaszokból állnak, és a víz alig vagy egyáltalán nem mozog bennük. Egy szintben futó, hosszú hajózó csatornát általában nehéz építeni, hacsak nem teljesen sík a vidék. Sok ősi csatorna kanyarog a terep természetes szintvonalai között. Ezeket kontúrcsatornának hívjuk. Azért építették őket ilyennek, hogy a munkálatok közt, ne kelljen sok földet megmozgatni, alagutat készíteni vagy akvaduktot építeni. Ha a medret már nem lehetett tovább hosszabbítani, egy másik talajszinten kezdtek új csatornaszakaszt. Az első csatornákat az ókorban építették. Mezopotámiában i. e. 2000 táján vízellátásra és hajózási célra ásták őket. Az ilyen módon kerülték ki hajóikkal a Nílus egy-egy folyószakaszát. A kínaiak a kínai Nagy-csatornát több évszázadon át építették. Pekingtől Hangcsouig több, mint 1750 km hosszúságú. (hu)
- A hajózási csatorna vagy hajózócsatorna mesterséges medrű folyóvíz. E létesítményeket használják földek víztelenítésére, szennyvízelvezetésre, öntözésre, vízellátásra és hajózásra. Némelyiket átvágásnak nevezik, ezek folyókat kötnek össze, éles kanyarulatokat gázlókat, zúgókat vágnak le, hogy könnyebb legyen rajtuk a közlekedés. Időnként a szokványos, keskeny csatornákat is átvágásnak mondják. A hajózócsatornák folyamatosan ereszkednek (lejtenek) a forrástól a tenger felé. Útközben mellékvízfolyásokat vesznek fel, de vízhozamát gyarapítja a beléjük hulló és a elfolyó csapadék is. A jellegzetes hajózási csatornák viszont ott vannak, ahol szükség van rájuk. A hajózás szükségleteihez képest kevés vizet gyűjtenek. Vigyázni kell, hogy áramlásuk minél lassúbb és nyugodtabb legyen, különben nem lesz elég magas a vízállás a hajózáshoz. (vö. Sió-csatorna.) Az ilyen csatornák különböző szinten haladó szakaszokból állnak, és a víz alig vagy egyáltalán nem mozog bennük. Egy szintben futó, hosszú hajózó csatornát általában nehéz építeni, hacsak nem teljesen sík a vidék. Sok ősi csatorna kanyarog a terep természetes szintvonalai között. Ezeket kontúrcsatornának hívjuk. Azért építették őket ilyennek, hogy a munkálatok közt, ne kelljen sok földet megmozgatni, alagutat készíteni vagy akvaduktot építeni. Ha a medret már nem lehetett tovább hosszabbítani, egy másik talajszinten kezdtek új csatornaszakaszt. Az első csatornákat az ókorban építették. Mezopotámiában i. e. 2000 táján vízellátásra és hajózási célra ásták őket. Az ilyen módon kerülték ki hajóikkal a Nílus egy-egy folyószakaszát. A kínaiak a kínai Nagy-csatornát több évszázadon át építették. Pekingtől Hangcsouig több, mint 1750 km hosszúságú. (hu)
|
