| dbo:abstract
|
- A Hall-effektus által 1879-ben felfedezett jelenség, mely szerint, ha egy vagy félvezetőben áram folyik, és azt mágneses térbe helyezzük, akkor az áramot hordozó részecskékre (fémeknél elektron) Lorentz-erő hat, ami azzal jár, hogy a vezető két oldalán potenciálkülönbség lesz. Ezt a feszültséget Hall-feszültségnek nevezik. A Hall-feszültség éppen akkora, hogy a töltéshordozókra ható Lorentz-erőt semlegesítse:
* UH Hall-feszültség
* I áramerősség
* B mágneses indukció erőssége
* q elemi töltés
* n a töltéshordozók koncentrációja
* d a vezető B-vel párhuzamos vastagsága Az Ohm-törvénnyel összhangban definiálhatjuk a Hall-állandót: . Ez esetben az előző képlet a következő alakot ölti: Ha figyelembe vesszük a töltéshordozók kölcsönhatását a kristályrácsot képező atomokkal, a Hall-állandó módosulni fog (és így sokkal jobban egyezik a mért értékekkel) (hu)
- A Hall-effektus által 1879-ben felfedezett jelenség, mely szerint, ha egy vagy félvezetőben áram folyik, és azt mágneses térbe helyezzük, akkor az áramot hordozó részecskékre (fémeknél elektron) Lorentz-erő hat, ami azzal jár, hogy a vezető két oldalán potenciálkülönbség lesz. Ezt a feszültséget Hall-feszültségnek nevezik. A Hall-feszültség éppen akkora, hogy a töltéshordozókra ható Lorentz-erőt semlegesítse:
* UH Hall-feszültség
* I áramerősség
* B mágneses indukció erőssége
* q elemi töltés
* n a töltéshordozók koncentrációja
* d a vezető B-vel párhuzamos vastagsága Az Ohm-törvénnyel összhangban definiálhatjuk a Hall-állandót: . Ez esetben az előző képlet a következő alakot ölti: Ha figyelembe vesszük a töltéshordozók kölcsönhatását a kristályrácsot képező atomokkal, a Hall-állandó módosulni fog (és így sokkal jobban egyezik a mért értékekkel) (hu)
|
