| dbo:abstract
|
- A Halley-üstökös (kiejtése /hælɪ/ (IPA)) (hivatalos nevén 1P/Halley) (Edmond Halley (1656–1742) angol csillagászról kapta nevét) a Kuiper-övből származó, rövid keringési idejű üstökös, amelyet minden 75-76. évben lehet megfigyelni bolygónk felszínéről. A Halley-üstökös az egyetlen olyan ismert rövid keringési idejű üstökös, melyet rendszeres időközönként lehet szabad szemmel látni, és az egyetlen olyan, amelyet egy átlagos emberi élet alatt akár kétszer is. A Halley-üstökös legutóbb 1986-ban jelent meg a Naprendszer belső terében és legközelebb 2061 közepén lesz ismét megfigyelhető. A Halley-üstökös megjelenéseit Naprendszerünk belső terében számos alkalommal megfigyelték, és feljegyezték az írott történelem során, már időszámításunk előtt 240-től kezdve. Egyértelműen üstökösökről szóló feljegyzések kerültek elő az ókori kínaiak, babilóniaiak írásai közt, a középkori Európa történetíróinak krónikáiból, azonban nem azonosítható egyértelműen a dátumok alapján, hogy erről az üstökösről van-e szó ezekben. A Halley-üstökös azonos időközönként való felbukkanására 1705-ben (23 évvel az 1682-es legutóbbi ilyen esemény után) jött rá Edmond Halley angol csillagász, akiről az égitest nevét is kapta. Halley kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P jelölés). 1986-ban ez volt az első üstökös, melyet egy űrhajó fedélzetéről is megfigyeltek, aminek köszönhetően részletesebb adatokkal gazdagodtak ismereteink az üstökös magját, illetve szerkezeti felépítését illetően, valamint a csóva és az üstökös magja körül kialakuló köd, illetve páraréteg kialakulásával kapcsolatban. Ezen megfigyelések szolgálnak alapjául számos hosszútávú feltevésnek az üstökösök felépítésével kapcsolatban, például a által közzétett piszkos hógolyó elméletnek, amely igazoltan előrevetítette, hogy a Halley-üstökös magjának anyaga illékony jég – mely vízből, szén-dioxidból és ammóniából, valamint porszemcsékből áll. Napjainkban már tudjuk azt is, hogy az üstökös anyaga csak kisebb mértékben áll illékony jégből, felszínének nagyobb része nem illékony anyagokból áll. (hu)
- A Halley-üstökös (kiejtése /hælɪ/ (IPA)) (hivatalos nevén 1P/Halley) (Edmond Halley (1656–1742) angol csillagászról kapta nevét) a Kuiper-övből származó, rövid keringési idejű üstökös, amelyet minden 75-76. évben lehet megfigyelni bolygónk felszínéről. A Halley-üstökös az egyetlen olyan ismert rövid keringési idejű üstökös, melyet rendszeres időközönként lehet szabad szemmel látni, és az egyetlen olyan, amelyet egy átlagos emberi élet alatt akár kétszer is. A Halley-üstökös legutóbb 1986-ban jelent meg a Naprendszer belső terében és legközelebb 2061 közepén lesz ismét megfigyelhető. A Halley-üstökös megjelenéseit Naprendszerünk belső terében számos alkalommal megfigyelték, és feljegyezték az írott történelem során, már időszámításunk előtt 240-től kezdve. Egyértelműen üstökösökről szóló feljegyzések kerültek elő az ókori kínaiak, babilóniaiak írásai közt, a középkori Európa történetíróinak krónikáiból, azonban nem azonosítható egyértelműen a dátumok alapján, hogy erről az üstökösről van-e szó ezekben. A Halley-üstökös azonos időközönként való felbukkanására 1705-ben (23 évvel az 1682-es legutóbbi ilyen esemény után) jött rá Edmond Halley angol csillagász, akiről az égitest nevét is kapta. Halley kiszámította pályáját, elsőként a periodikus üstökösök közül (innen az 1/P jelölés). 1986-ban ez volt az első üstökös, melyet egy űrhajó fedélzetéről is megfigyeltek, aminek köszönhetően részletesebb adatokkal gazdagodtak ismereteink az üstökös magját, illetve szerkezeti felépítését illetően, valamint a csóva és az üstökös magja körül kialakuló köd, illetve páraréteg kialakulásával kapcsolatban. Ezen megfigyelések szolgálnak alapjául számos hosszútávú feltevésnek az üstökösök felépítésével kapcsolatban, például a által közzétett piszkos hógolyó elméletnek, amely igazoltan előrevetítette, hogy a Halley-üstökös magjának anyaga illékony jég – mely vízből, szén-dioxidból és ammóniából, valamint porszemcsékből áll. Napjainkban már tudjuk azt is, hogy az üstökös anyaga csak kisebb mértékben áll illékony jégből, felszínének nagyobb része nem illékony anyagokból áll. (hu)
|
