| dbo:abstract
|
- A kardkovácsolásban a hamon (刃文; Hepburn: hamon) (Japánul szó szerint „pengemintázat”) egy vizuális hatás, mely a kard oldala mentén keletkezik az acél edzésekor. A hamon az edzett terület (jakiba) körvonala, mely a vágóélet (ha) is magába foglalja. Az ily módon készített pengéket differenciálisan edzetteknek nevezzük, melyek éle keményebb, mint a gerince (mune). Például a mune 40 HRC, míg a ha 58 HRC keménységű lehet. Ez a keménységi különbség a még a hűtési folyamat (kvencselés) előtt pengére felvitt agyagnak köszönhető. Kevesebb, vagy semennyi agyag használatával a ha gyorsabban hűl, így keményebb, de ridegebb lesz, több agyaggal a mune lassabban hűl ki, így megtartja rugalmasságát. A hamon jelöli az átmenetet a keményebb, martenzites acél (a penge élénél), és a lágyabb, perlites acél (a penge középső és hátulsó részén) között. Ez a keménységbeli különbség az eljárás célja, a megjelenés csupán egy mellékjelenség. Ennek ellenére a hamon esztétikai minősége fontos, nem csak a differenciális edzés bizonyítékaként, de művészi megjelenéséért is, a mintázatok pedig igen összetettek. Sok modern gyártmányú kardról hiányzik a természetes hamon amiatt, hogy nem hagyományos technikával készülnek; a hamon megjelenését különféle hozzáadott eljárásokkal érik el, mint a maratás, homokfúvás, vagy a drótkefével való durvább megdolgozás. Néhány természetes hamonnal rendelkező modern gyártmányt is maratnak a hamon formájának kiemeléséért. Egy valódi hamont könnyen fel lehet ismerni az úgynevezett nioi jelenlétéről, amely egy, a hamon mentén futó pár milliméter széles világos, foltozott vonal. A nioit jellemzően erősen dőlt szögben lehet jól látni, és nem reprodukálható maratással vagy egyéb eljárással. Nagyítóval nézve a nioi egy csillogó vonalként látható, mely sok kis martenzit szemcséből áll, és a sötétebb, lágyabb perlit veszi körül. (hu)
- A kardkovácsolásban a hamon (刃文; Hepburn: hamon) (Japánul szó szerint „pengemintázat”) egy vizuális hatás, mely a kard oldala mentén keletkezik az acél edzésekor. A hamon az edzett terület (jakiba) körvonala, mely a vágóélet (ha) is magába foglalja. Az ily módon készített pengéket differenciálisan edzetteknek nevezzük, melyek éle keményebb, mint a gerince (mune). Például a mune 40 HRC, míg a ha 58 HRC keménységű lehet. Ez a keménységi különbség a még a hűtési folyamat (kvencselés) előtt pengére felvitt agyagnak köszönhető. Kevesebb, vagy semennyi agyag használatával a ha gyorsabban hűl, így keményebb, de ridegebb lesz, több agyaggal a mune lassabban hűl ki, így megtartja rugalmasságát. A hamon jelöli az átmenetet a keményebb, martenzites acél (a penge élénél), és a lágyabb, perlites acél (a penge középső és hátulsó részén) között. Ez a keménységbeli különbség az eljárás célja, a megjelenés csupán egy mellékjelenség. Ennek ellenére a hamon esztétikai minősége fontos, nem csak a differenciális edzés bizonyítékaként, de művészi megjelenéséért is, a mintázatok pedig igen összetettek. Sok modern gyártmányú kardról hiányzik a természetes hamon amiatt, hogy nem hagyományos technikával készülnek; a hamon megjelenését különféle hozzáadott eljárásokkal érik el, mint a maratás, homokfúvás, vagy a drótkefével való durvább megdolgozás. Néhány természetes hamonnal rendelkező modern gyártmányt is maratnak a hamon formájának kiemeléséért. Egy valódi hamont könnyen fel lehet ismerni az úgynevezett nioi jelenlétéről, amely egy, a hamon mentén futó pár milliméter széles világos, foltozott vonal. A nioit jellemzően erősen dőlt szögben lehet jól látni, és nem reprodukálható maratással vagy egyéb eljárással. Nagyítóval nézve a nioi egy csillogó vonalként látható, mely sok kis martenzit szemcséből áll, és a sötétebb, lágyabb perlit veszi körül. (hu)
|
