| dbo:abstract
|
- A hanglejtés (idegen szóval intonáció) a hangtanban a nyelv egyik szupraszegmentális tényezője, más néven prozódiai eleme. A terminusnak több meghatározása létezik. Tágabb értelemben a hanglejtés a szótag magjának hangmagasság-szintjét vagy annak változását illeti, amely jelenségnek jelentésmegkülönböztető funkciója van a szó szintjén, valamint a szószerkezetet és a mondatot érintő hangmagasság-változásra is vonatkozik, amely ezeknek hangmagasság-mintázatot, köznyelvi szóval dallamot ad. Szűkebb értelemben csak szónál hosszabb szakaszoknak tulajdonítanak hanglejtést. Azok, akik a szűkebb értelemben használják a hanglejtés terminust, tónusnak nevezik a csak szótagmagot érintő jelenséget, az ún. tonális nyelvekkel kapcsolatban, amelyekben a tónusoknak fontos szerepük van a szavak lexikai és grammatikai jelentésének a kifejezésében. A szűkebben értelmezett hanglejtésnek is több meghatározása van, attól függően, hogy mit tekintenek összetevőinek. (hu)
- A hanglejtés (idegen szóval intonáció) a hangtanban a nyelv egyik szupraszegmentális tényezője, más néven prozódiai eleme. A terminusnak több meghatározása létezik. Tágabb értelemben a hanglejtés a szótag magjának hangmagasság-szintjét vagy annak változását illeti, amely jelenségnek jelentésmegkülönböztető funkciója van a szó szintjén, valamint a szószerkezetet és a mondatot érintő hangmagasság-változásra is vonatkozik, amely ezeknek hangmagasság-mintázatot, köznyelvi szóval dallamot ad. Szűkebb értelemben csak szónál hosszabb szakaszoknak tulajdonítanak hanglejtést. Azok, akik a szűkebb értelemben használják a hanglejtés terminust, tónusnak nevezik a csak szótagmagot érintő jelenséget, az ún. tonális nyelvekkel kapcsolatban, amelyekben a tónusoknak fontos szerepük van a szavak lexikai és grammatikai jelentésének a kifejezésében. A szűkebben értelmezett hanglejtésnek is több meghatározása van, attól függően, hogy mit tekintenek összetevőinek. (hu)
|
