| dbo:abstract
|
- A nyelvészetben a hangváltozás vagy hangtani változás terminusnak van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése. Tágabb értelemben beszédhang vagy hangok csoportjának akármilyen módosulását jelenti, valamint szó vagy két egymást követő szó akármilyen olyan módosulását, amelyet hang vagy hangcsoport módosulása, kiesése vagy megjelenése okoz. Szűkebb értelemben hangváltozásról csak mint nyelvtörténeti jelenségről szoktak beszélni, a hangeltolódás terminust is használva. Hangváltozás történhetett a nyelvtörténet egy bizonyos időszakában, azután pedig már nem, de egyes hangváltozások morfofonológiai szinten következtek be és a jelenlegi nyelvben is megnyilvánulnak tőhangváltások alkalmával. Rendszeresen előforduló hangváltozások esetében hagyományosan hangtörvényekről szoktak beszélni, de ezt a terminust egyes mai nyelvészek elkerülik, megállapítva, hogy ezeknek a hangváltozásoknak elég kivételeik vannak ahhoz, hogy indokolt legyen a törvény elnevezés mellőzése az általa sugallt teljeskörűség fogalma miatt. Mivel a nyelv állandóan fejlődik, hangváltozások is folyamatosan történnek. Úgy a nyelv történetében, mint a jelenlegi állapotában a hangváltozások eleinte egyéniek. Legalábbis egyeseket idővel elfogadja a nyelvközösség, szentesíti a közhasználat és végül magába foglalja a sztenderd nyelvváltozat, ha a nyelvnek már van ilyen változata. A nyelvben együtt élhetnek szóváltozatok, az egyik bizonyos hangváltozással, a másik anélkül. Ilyen változatok meglehetnek ugyanabban a nyelvváltozatban vagy különbözőkben, például az egyik a sztenderdben, a másik egy területi változatban, vagy az egyik valamelyik sztenderd vagy nem sztenderd nyelvi regiszterben, a másik egy másik regiszterben. Vannak szigorúan egyéni hangváltozások is, például azok, amelyeket gyerekek produkálnak miközben beszélni tanulnak. Egyes hangváltozások elnevezését a nyelvészet a retorikából vette át, amelyben a retorikai és stilisztikai alakzatok között a hangalakzatok kategóriájához tartoznak. Ezeket írók és költők hansználják stilisztikai célból, vagy a verselés szabályai teszik őket szükségesekké. (hu)
- A nyelvészetben a hangváltozás vagy hangtani változás terminusnak van egy tágabb és egy szűkebb értelmezése. Tágabb értelemben beszédhang vagy hangok csoportjának akármilyen módosulását jelenti, valamint szó vagy két egymást követő szó akármilyen olyan módosulását, amelyet hang vagy hangcsoport módosulása, kiesése vagy megjelenése okoz. Szűkebb értelemben hangváltozásról csak mint nyelvtörténeti jelenségről szoktak beszélni, a hangeltolódás terminust is használva. Hangváltozás történhetett a nyelvtörténet egy bizonyos időszakában, azután pedig már nem, de egyes hangváltozások morfofonológiai szinten következtek be és a jelenlegi nyelvben is megnyilvánulnak tőhangváltások alkalmával. Rendszeresen előforduló hangváltozások esetében hagyományosan hangtörvényekről szoktak beszélni, de ezt a terminust egyes mai nyelvészek elkerülik, megállapítva, hogy ezeknek a hangváltozásoknak elég kivételeik vannak ahhoz, hogy indokolt legyen a törvény elnevezés mellőzése az általa sugallt teljeskörűség fogalma miatt. Mivel a nyelv állandóan fejlődik, hangváltozások is folyamatosan történnek. Úgy a nyelv történetében, mint a jelenlegi állapotában a hangváltozások eleinte egyéniek. Legalábbis egyeseket idővel elfogadja a nyelvközösség, szentesíti a közhasználat és végül magába foglalja a sztenderd nyelvváltozat, ha a nyelvnek már van ilyen változata. A nyelvben együtt élhetnek szóváltozatok, az egyik bizonyos hangváltozással, a másik anélkül. Ilyen változatok meglehetnek ugyanabban a nyelvváltozatban vagy különbözőkben, például az egyik a sztenderdben, a másik egy területi változatban, vagy az egyik valamelyik sztenderd vagy nem sztenderd nyelvi regiszterben, a másik egy másik regiszterben. Vannak szigorúan egyéni hangváltozások is, például azok, amelyeket gyerekek produkálnak miközben beszélni tanulnak. Egyes hangváltozások elnevezését a nyelvészet a retorikából vette át, amelyben a retorikai és stilisztikai alakzatok között a hangalakzatok kategóriájához tartoznak. Ezeket írók és költők hansználják stilisztikai célból, vagy a verselés szabályai teszik őket szükségesekké. (hu)
|
