| dbo:abstract
|
- A harisnyakötőgép harisnyák, harisnyanadrágok vagy zoknik készítésére szolgáló körkötőgép. A harisnyákat a 16. század végéig kézi munkával kötötték. 1589-ben találta fel William Lee a kötőgépet, ami ezt a kézzel végzett tevékenységet gépesítette, és alkalmas volt harisnyák készítésére is. Kézzel és lábbal működtetett eszközével hatszor olyan gyorsan készült el a harisnya, mint kézi kötéssel. Minthogy találmányát hazájában nem tudta hivatalosan elismertetni és a kézzel dolgozó harisnyakötők is ellenségesen fogadták, Franciaországba települt át és 1612-ben ott alapított harisnyakészítő üzemet. Lee gépe a ma horgas tűnek nevezett tűfajtával (lásd a kötőgép szócikkben) dolgozott (ez is része volt Lee találmányának). Síkban kiterített kelmét készített, amiből kiszabták a harisnya formáját és hosszában összevarrva alakították ki a cső alakú terméket. Későbbi fejlesztések során megoldották a sarok és az orrhegy szaporítással–fogyasztással történő kialakítását, így a gépen már formára kötött, síkban kiterített harisnyát állíthattak elő, amit azonban hátul változatlanul össze kellett varrni. (Lásd bővebben a harisnyagyártás szócikkben.) Később ezt a konstrukciót is több lépcsőben továbbfejlesztették, ami végül a William Cotton nevéhez fűződő, ma síkhurkológépnek nevezett géptípushoz vezetett (1864), azonban változatlanul horgas tűkkel működve. Ilyen gépeken a 20. század közepéig készítettek – főleg finom női – harisnyákat. Ekkorra azonban már olyan magas szintre emelkedett a körkötőgépeken készített harisnyaáruk gyártási technológiája, hogy ezek a gépek fokozatosan kiszorították a síkhurkolt harisnyákat. (hu)
- A harisnyakötőgép harisnyák, harisnyanadrágok vagy zoknik készítésére szolgáló körkötőgép. A harisnyákat a 16. század végéig kézi munkával kötötték. 1589-ben találta fel William Lee a kötőgépet, ami ezt a kézzel végzett tevékenységet gépesítette, és alkalmas volt harisnyák készítésére is. Kézzel és lábbal működtetett eszközével hatszor olyan gyorsan készült el a harisnya, mint kézi kötéssel. Minthogy találmányát hazájában nem tudta hivatalosan elismertetni és a kézzel dolgozó harisnyakötők is ellenségesen fogadták, Franciaországba települt át és 1612-ben ott alapított harisnyakészítő üzemet. Lee gépe a ma horgas tűnek nevezett tűfajtával (lásd a kötőgép szócikkben) dolgozott (ez is része volt Lee találmányának). Síkban kiterített kelmét készített, amiből kiszabták a harisnya formáját és hosszában összevarrva alakították ki a cső alakú terméket. Későbbi fejlesztések során megoldották a sarok és az orrhegy szaporítással–fogyasztással történő kialakítását, így a gépen már formára kötött, síkban kiterített harisnyát állíthattak elő, amit azonban hátul változatlanul össze kellett varrni. (Lásd bővebben a harisnyagyártás szócikkben.) Később ezt a konstrukciót is több lépcsőben továbbfejlesztették, ami végül a William Cotton nevéhez fűződő, ma síkhurkológépnek nevezett géptípushoz vezetett (1864), azonban változatlanul horgas tűkkel működve. Ilyen gépeken a 20. század közepéig készítettek – főleg finom női – harisnyákat. Ekkorra azonban már olyan magas szintre emelkedett a körkötőgépeken készített harisnyaáruk gyártási technológiája, hogy ezek a gépek fokozatosan kiszorították a síkhurkolt harisnyákat. (hu)
|
