| dbo:abstract
|
- A harmadik Evangjeli-kormány az 1912-ben függetlenné vált Albánia időrendben huszadik (az ügyvezető kormányszerveket is számolva harmincegyedik), 1931. április 20-a és 1932. december 7-e között hivatalban lévő, Pandeli Evangjeli vezette kormánya volt. A korábbi kabinetet szintén Evangjeli vezette, 1931-ben induló újabb kormányfői mandátuma során azonban belpolitikai és gazdasági szempontból is több kihívással kellett szembenéznie. Az ország és vezetői igyekeztek ugyan felvenni a harcot az egyre erőteljesebb olasz politikai és gazdasági befolyással, a közvélemény azonban aggodalommal szemlélte az olaszok térnyerését az élet megannyi területén. I. Zogu albán király és a kormány egyre erőteljesebb kézzel fojtották el az elégedetlenség hangjait, 1932-ben az Albán Királyság 1928 óta tartó történelmének legnagyobb államellenes szervezkedési perére került sor. Ezzel párhuzamosan az olasz kormány folyamatos nyomás alatt tartotta albán partnereit, sürgették a két ország közötti gazdasági és pénzügyi megállapodás, majd a vámunió tető alá hozását, emellett az albán közigazgatásba, hadseregbe, termelésbe, oktatásba beszivárgott szakértőiken keresztül egyre erőteljesebb propagandát fejtettek ki a kis balkáni országban. Albánia függetlensége veszélyben volt, a gazdasági realitások azonban nem tették lehetővé az olasz közeledések egyértelmű elutasítását. Ezért I. Zogu és az Evangjeli-kormány hónapokon át húzódó pávatáncba fogott, amelynek során bizonyos olasz kéréseknek utat engedtek, de a vámunió és a sarkalatosabb gazdasági kérdések tekintetében hajthatatlanok maradtak. A közvélemény egyre határozottabban követelte egy nacionalista, nemzeti érdekvédő kormány felállítását. Az 1932-es nemzetgyűlési választást követően Evangjeli lemondott, kormánya feloszlott, de egy hónappal később ismét ő alakíthatott kormányt. (hu)
- A harmadik Evangjeli-kormány az 1912-ben függetlenné vált Albánia időrendben huszadik (az ügyvezető kormányszerveket is számolva harmincegyedik), 1931. április 20-a és 1932. december 7-e között hivatalban lévő, Pandeli Evangjeli vezette kormánya volt. A korábbi kabinetet szintén Evangjeli vezette, 1931-ben induló újabb kormányfői mandátuma során azonban belpolitikai és gazdasági szempontból is több kihívással kellett szembenéznie. Az ország és vezetői igyekeztek ugyan felvenni a harcot az egyre erőteljesebb olasz politikai és gazdasági befolyással, a közvélemény azonban aggodalommal szemlélte az olaszok térnyerését az élet megannyi területén. I. Zogu albán király és a kormány egyre erőteljesebb kézzel fojtották el az elégedetlenség hangjait, 1932-ben az Albán Királyság 1928 óta tartó történelmének legnagyobb államellenes szervezkedési perére került sor. Ezzel párhuzamosan az olasz kormány folyamatos nyomás alatt tartotta albán partnereit, sürgették a két ország közötti gazdasági és pénzügyi megállapodás, majd a vámunió tető alá hozását, emellett az albán közigazgatásba, hadseregbe, termelésbe, oktatásba beszivárgott szakértőiken keresztül egyre erőteljesebb propagandát fejtettek ki a kis balkáni országban. Albánia függetlensége veszélyben volt, a gazdasági realitások azonban nem tették lehetővé az olasz közeledések egyértelmű elutasítását. Ezért I. Zogu és az Evangjeli-kormány hónapokon át húzódó pávatáncba fogott, amelynek során bizonyos olasz kéréseknek utat engedtek, de a vámunió és a sarkalatosabb gazdasági kérdések tekintetében hajthatatlanok maradtak. A közvélemény egyre határozottabban követelte egy nacionalista, nemzeti érdekvédő kormány felállítását. Az 1932-es nemzetgyűlési választást követően Evangjeli lemondott, kormánya feloszlott, de egy hónappal később ismét ő alakíthatott kormányt. (hu)
|
