| dbo:abstract
|
- A harmadik Merkel-kormány, az Angela Merkel kancellár vezetett német szövetségi kabinet döntéshozó szerve, amelynek vezetője egymást követően harmadjára is Merkel asszony lett, kormánya 2013. december 17-én állt fel, mandátuma a 2017-es választásokig tartott, illetve azt követően ügyvezetőként működött a következő kormány felállásáig. Merkel harmadik kormánya az uniópártok (azaz a Kereszténydemokrata Unió vagy röviden CDU, és a Bajor Keresztényszociális Unió, vagy CSU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) koalíciója volt. Ezt a társulást a német politikában nagykoalíciónak nevezik, mivel a második világháború óta rendre a CDU/CSU és az SPD kapja a legtöbb mandátumot a német szövetségi választásokon. A koalícióban a CDU a kancellári és a kancelláriavezetői posztokon felül öt miniszteri posztot kapott, az SPD hatot, a csak Bajorországban működő CSU pedig hármat. A CDU valós parlamenti erejénél kisebb arányban kapott minisztériumokat, és a hat legnagyobb hatalmúnak tartott minisztériumon egyenlő arányban osztozott az SPD-vel: a CDU-é lett a pénzügyi, a belügyi és a honvédelmi tárca, az SPD-é pedig a külügyi, a gazdasági és energiaügyi, illetve az igazságügyi és fogyasztóvédelmi minisztérium lett. A 2017 őszi választásokat követően a pártok nézeteltérései miatt a „nagykoalíció” ismételt kialakulása veszélybe került, ugyanis az SPD akkori vezetője Martin Schulz kijelentette, a választásokat követően pártja ellenzékben fog maradni. Azonban az Unió, az FDP és a Zöldek koalíciós tárgyalásainak elhúzódása és eredménytelensége után, a korábbi „nagykoalíció” ismét összeállt, közel hasonló arányokban mint az előző volt. 2018 február elején a három párt megállapodást kötött, majd a 2018. március 14-i kormányalakításig a harmadik Merkel-kormány ügyvivői feladatkörben megmaradt. (hu)
- A harmadik Merkel-kormány, az Angela Merkel kancellár vezetett német szövetségi kabinet döntéshozó szerve, amelynek vezetője egymást követően harmadjára is Merkel asszony lett, kormánya 2013. december 17-én állt fel, mandátuma a 2017-es választásokig tartott, illetve azt követően ügyvezetőként működött a következő kormány felállásáig. Merkel harmadik kormánya az uniópártok (azaz a Kereszténydemokrata Unió vagy röviden CDU, és a Bajor Keresztényszociális Unió, vagy CSU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) koalíciója volt. Ezt a társulást a német politikában nagykoalíciónak nevezik, mivel a második világháború óta rendre a CDU/CSU és az SPD kapja a legtöbb mandátumot a német szövetségi választásokon. A koalícióban a CDU a kancellári és a kancelláriavezetői posztokon felül öt miniszteri posztot kapott, az SPD hatot, a csak Bajorországban működő CSU pedig hármat. A CDU valós parlamenti erejénél kisebb arányban kapott minisztériumokat, és a hat legnagyobb hatalmúnak tartott minisztériumon egyenlő arányban osztozott az SPD-vel: a CDU-é lett a pénzügyi, a belügyi és a honvédelmi tárca, az SPD-é pedig a külügyi, a gazdasági és energiaügyi, illetve az igazságügyi és fogyasztóvédelmi minisztérium lett. A 2017 őszi választásokat követően a pártok nézeteltérései miatt a „nagykoalíció” ismételt kialakulása veszélybe került, ugyanis az SPD akkori vezetője Martin Schulz kijelentette, a választásokat követően pártja ellenzékben fog maradni. Azonban az Unió, az FDP és a Zöldek koalíciós tárgyalásainak elhúzódása és eredménytelensége után, a korábbi „nagykoalíció” ismét összeállt, közel hasonló arányokban mint az előző volt. 2018 február elején a három párt megállapodást kötött, majd a 2018. március 14-i kormányalakításig a harmadik Merkel-kormány ügyvivői feladatkörben megmaradt. (hu)
|
