| dbo:abstract
|
- Harold Godfrey Lowe brit tengerész volt, a Titanic ötödik tisztje. Apja üzletemberi pályát szánt neki, de ő már egészen fiatalon eldöntötte, hogy tengerésznek szerződik, ezért megszökött otthonról. Kezdetben Wales partjai mentén közlekedő szkúnereken talált munkát, először hajósinasként, később már matrózként. Első nyílttengeri útját 1903 és 1904 között kormányos matrózként teljesítette az Cortez nevű hajón. 1910-re megszerzett minden szükséges tiszti bizonyítványt, és 1911-ben csatlakozott a White Star Line-hoz. 1912 áprilisában a társaság akkori legtekintélyesebb luxus óceánjárója, a Titanic ötödik tisztje lett. Amikor a hajó 1912. április 14-én nekiütközött a jéghegynek, Lowe nem volt szolgálatban, a kabinjában aludt. Miután felébredt, több mentőcsónakot is segített leereszteni. Ez alatt összetűzésbe került a hajótársaság tulajdonosával, J. Bruce Ismay-jel, ami később a sajtóban nagy visszhangot kapott. A süllyedő luxusgőzöst a 14-es mentőcsónakban hagyta el, melynek leeresztése közben a menekülő tömeg megfékezésének érdekében többször is a levegőbe lőtt. Az éjszaka folyamán az irányítása alatt álló mentőcsónakból az embereket átsegítette a többi csónakba, és önkéntesekkel visszament a katasztrófa helyszínére további lehetséges túlélők után kutatni. Ő volt az egyetlen, aki visszatért segíteni, később ezen tettéért több elismerésben is részesült. Azt, hogy hány embert mentett ki a fagyos vízből, a beszámolók ellentmondásossága miatt nem tudni pontosan. A legtöbb bizonyíték négyet említ, ám ebből az egyik utas még a Carpathia érkezése előtt életét vesztette. A Titanic szerencsétlensége után mind az amerikai, mind pedig a brit vizsgálóbizottság előtt tanúskodnia kellett. A sajtóban rengeteget írtak a mentésben vállalt szerepéről, és vallomását is komoly érdeklődés övezte. A Titanic katasztrófáját követően továbbra is a tengerészetnél szolgált, de csakúgy, mint a hajótörésből megmenekült többi tiszt, soha többé nem lehetett már kereskedelmi hajó parancsnokságának tagja, csak a főtiszti rangig jutott el. Az első világháború alatt a Royal Navy Reserve hadnagya volt. Később, szolgálatainak formális elismeréséül parancsnokká léptették elő. 1913-ban feleségül vette Ellen Marion Whitehouse-t, akitől két gyermeke született: Florence Josephine Edge Lowe 1914-ben és Harold William George Lowe 1916-ban. 1931-ben, nyugdíjazása után visszatért Walesbe, és családjával Deganwyban telepedett le. Élete hátralévő részében a helyi tanács tagja lett, a második világháború idején pedig önkéntes légvédelmi biztosi feladatokat látott el. 61 évesen magas vérnyomásban halt meg 1944. május 12-én. 2012-ben, a katasztrófa századik évfordulóján kikötőjében emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Szintén ekkor jelent meg Inger Sheil Titanic-kutató tolmácsolásában az életét feldolgozó első életrajzi könyv Titainic Valour: The Life of Fifth Officer Harold Lowe címen. (hu)
- Harold Godfrey Lowe brit tengerész volt, a Titanic ötödik tisztje. Apja üzletemberi pályát szánt neki, de ő már egészen fiatalon eldöntötte, hogy tengerésznek szerződik, ezért megszökött otthonról. Kezdetben Wales partjai mentén közlekedő szkúnereken talált munkát, először hajósinasként, később már matrózként. Első nyílttengeri útját 1903 és 1904 között kormányos matrózként teljesítette az Cortez nevű hajón. 1910-re megszerzett minden szükséges tiszti bizonyítványt, és 1911-ben csatlakozott a White Star Line-hoz. 1912 áprilisában a társaság akkori legtekintélyesebb luxus óceánjárója, a Titanic ötödik tisztje lett. Amikor a hajó 1912. április 14-én nekiütközött a jéghegynek, Lowe nem volt szolgálatban, a kabinjában aludt. Miután felébredt, több mentőcsónakot is segített leereszteni. Ez alatt összetűzésbe került a hajótársaság tulajdonosával, J. Bruce Ismay-jel, ami később a sajtóban nagy visszhangot kapott. A süllyedő luxusgőzöst a 14-es mentőcsónakban hagyta el, melynek leeresztése közben a menekülő tömeg megfékezésének érdekében többször is a levegőbe lőtt. Az éjszaka folyamán az irányítása alatt álló mentőcsónakból az embereket átsegítette a többi csónakba, és önkéntesekkel visszament a katasztrófa helyszínére további lehetséges túlélők után kutatni. Ő volt az egyetlen, aki visszatért segíteni, később ezen tettéért több elismerésben is részesült. Azt, hogy hány embert mentett ki a fagyos vízből, a beszámolók ellentmondásossága miatt nem tudni pontosan. A legtöbb bizonyíték négyet említ, ám ebből az egyik utas még a Carpathia érkezése előtt életét vesztette. A Titanic szerencsétlensége után mind az amerikai, mind pedig a brit vizsgálóbizottság előtt tanúskodnia kellett. A sajtóban rengeteget írtak a mentésben vállalt szerepéről, és vallomását is komoly érdeklődés övezte. A Titanic katasztrófáját követően továbbra is a tengerészetnél szolgált, de csakúgy, mint a hajótörésből megmenekült többi tiszt, soha többé nem lehetett már kereskedelmi hajó parancsnokságának tagja, csak a főtiszti rangig jutott el. Az első világháború alatt a Royal Navy Reserve hadnagya volt. Később, szolgálatainak formális elismeréséül parancsnokká léptették elő. 1913-ban feleségül vette Ellen Marion Whitehouse-t, akitől két gyermeke született: Florence Josephine Edge Lowe 1914-ben és Harold William George Lowe 1916-ban. 1931-ben, nyugdíjazása után visszatért Walesbe, és családjával Deganwyban telepedett le. Élete hátralévő részében a helyi tanács tagja lett, a második világháború idején pedig önkéntes légvédelmi biztosi feladatokat látott el. 61 évesen magas vérnyomásban halt meg 1944. május 12-én. 2012-ben, a katasztrófa századik évfordulóján kikötőjében emléktáblát helyeztek el tiszteletére. Szintén ekkor jelent meg Inger Sheil Titanic-kutató tolmácsolásában az életét feldolgozó első életrajzi könyv Titainic Valour: The Life of Fifth Officer Harold Lowe címen. (hu)
|
