| dbo:abstract
|
- A Hast Behest-palota az iráni palotaépítészet remeke. 1669-ben, a szafavidák korában épült az iszfaháni palotakörzetben, a Bág-e Bolbolban („Csalogánykkert”). Nevének jelentése: „Nyolc Mennyország” (Perzsa nyelven:هشت بهشت). Szulejmán sah (1666–1694) emeltette a kétszintes, harminc méter oldalhosszúságú épületet, aminek fekvése a környező épületekkel ellentétben nem a Majdánnal, hanem a mellette húzódó Csahár Bág („Négy kert”) sugárúttal párhuzamos. Az épület közepén medence található, amely felett laternás sztalaktitboltozatot alakítottak ki. Maga az alaprajz már a timuridák korából, Herátból és Tabrizból is ismert, sőt már a Mogul Birodalom néhány síremlékeinél is megtalálható (például a Tádzs Mahalnál). A nyolcrészre osztott belső tér alaprajzából származik a neve is: „hasti”=nyolc. Az építész célja a teljes áttekinthetőség volt, a kertből a palotába, a palotából a kert minél nagyobb részére lehet kilátni. A vízrendszert (szökőkutak, csobogók) hidraulika működteti. A külső borításon fennmaradt díszítőelemek madaras állatábrázolásról tanúskodnak, de az időközben múzeumokba került hétszínű csempedíszítéseken emberalakok figyelhetők meg. A belső tereket a 19. században átalakították, a kádzsár (1797 – 1834) saját, illetve fiai képét ábrázoló csempékkel díszítette a falakat. 1839-1941 között Pascal Coste és Eugéne Flandin építészek egy francia expedíció tagjaként felkeresték Iszfahánt, rendkívül részletes rajzaikat, leírásaikat 1867-ben Párizsban jelentették meg. Az európai kultúra ebből ismerte meg a perzsa palotákat és kertépítészetet először teljes részletességében.
* Pascal Coste rajza (1840)
* Külső nézet
* Pascal Coste rajza (1840)
* Sztalaktitboltozat
* Sztalaktitboltozat
* Belső tér a medencével (hu)
- A Hast Behest-palota az iráni palotaépítészet remeke. 1669-ben, a szafavidák korában épült az iszfaháni palotakörzetben, a Bág-e Bolbolban („Csalogánykkert”). Nevének jelentése: „Nyolc Mennyország” (Perzsa nyelven:هشت بهشت). Szulejmán sah (1666–1694) emeltette a kétszintes, harminc méter oldalhosszúságú épületet, aminek fekvése a környező épületekkel ellentétben nem a Majdánnal, hanem a mellette húzódó Csahár Bág („Négy kert”) sugárúttal párhuzamos. Az épület közepén medence található, amely felett laternás sztalaktitboltozatot alakítottak ki. Maga az alaprajz már a timuridák korából, Herátból és Tabrizból is ismert, sőt már a Mogul Birodalom néhány síremlékeinél is megtalálható (például a Tádzs Mahalnál). A nyolcrészre osztott belső tér alaprajzából származik a neve is: „hasti”=nyolc. Az építész célja a teljes áttekinthetőség volt, a kertből a palotába, a palotából a kert minél nagyobb részére lehet kilátni. A vízrendszert (szökőkutak, csobogók) hidraulika működteti. A külső borításon fennmaradt díszítőelemek madaras állatábrázolásról tanúskodnak, de az időközben múzeumokba került hétszínű csempedíszítéseken emberalakok figyelhetők meg. A belső tereket a 19. században átalakították, a kádzsár (1797 – 1834) saját, illetve fiai képét ábrázoló csempékkel díszítette a falakat. 1839-1941 között Pascal Coste és Eugéne Flandin építészek egy francia expedíció tagjaként felkeresték Iszfahánt, rendkívül részletes rajzaikat, leírásaikat 1867-ben Párizsban jelentették meg. Az európai kultúra ebből ismerte meg a perzsa palotákat és kertépítészetet először teljes részletességében.
* Pascal Coste rajza (1840)
* Külső nézet
* Pascal Coste rajza (1840)
* Sztalaktitboltozat
* Sztalaktitboltozat
* Belső tér a medencével (hu)
|
