| dbo:abstract
|
- Hathor (ḥwt-ḥr.w, „Hórusz háza”) ókori egyiptomi istennő, a szépség, az öröm, a szerelem és anyaság istennője. Az ókori Egyiptom történelme során az egyik legfontosabb és legnépszerűbb istenség, az uralkodók, előkelők és a köznép egyaránt tisztelték. A sírokban gyakran ábrázolják „a Nyugat úrnőjeként”, amint az elhunytat köszönti a túlvilágon. A zene, a tánc, az idegen földek és a termékenység istennőjeként is tisztelték; úgy tartották, ő segít az anyáknak a szülésnél, emellett a bányászok védelmezője is volt. Leggyakrabban tehénistennőként ábrázolják, szarvakkal, melyek közt napkorongot tart, rajta ureusszal. A későbbi korokban két tollat és -nyakéket is visel. Kultusza a predinasztikus kor előttre nyúlik vissza, így pontosan nem deríthető ki, honnan ered, de lehetséges, hogy a termékenységet és általában a természetet tisztelő predinasztikus kultuszokból alakult ki, melyet a tehenek jelképeztek. Lehetséges, hogy ő az a tehénistennő, akit a Narmer-palettán és egy, az I. dinasztia idejéből fennmaradt kőurnán is ábrázolnak, ami arra utal, égistennőként is tisztelték, és kapcsolatba hozták Hórusszal, akit napistenként ő őrzött magában. Az egyiptomiak a valóságot többrétegűnek tekintették, ahol az istenségek különböző okokból gyakran egymásba olvadtak, miközben megőrizték egyedi attribútumaikat és mítoszaikat is; ezt nem ellentmondásnak tekintették, hanem egymás kiegészítésének. Így alakult ki, hogy Hathor Ré napistennek hol az anyja, hol a lánya, hol a felesége; Íziszhez hasonlóan néha Hórusz anyjaként is említik, és Básztettel hozzák összefüggésbe. A római kortól kezdve gyakorivá vált, hogy a megigazult halottak közül a nőket Hathorral azonosították; korábban nemtől függetlenül mindenkit Ozirisszal. Az ókori görögök Aphroditével azonosították. (hu)
- Hathor (ḥwt-ḥr.w, „Hórusz háza”) ókori egyiptomi istennő, a szépség, az öröm, a szerelem és anyaság istennője. Az ókori Egyiptom történelme során az egyik legfontosabb és legnépszerűbb istenség, az uralkodók, előkelők és a köznép egyaránt tisztelték. A sírokban gyakran ábrázolják „a Nyugat úrnőjeként”, amint az elhunytat köszönti a túlvilágon. A zene, a tánc, az idegen földek és a termékenység istennőjeként is tisztelték; úgy tartották, ő segít az anyáknak a szülésnél, emellett a bányászok védelmezője is volt. Leggyakrabban tehénistennőként ábrázolják, szarvakkal, melyek közt napkorongot tart, rajta ureusszal. A későbbi korokban két tollat és -nyakéket is visel. Kultusza a predinasztikus kor előttre nyúlik vissza, így pontosan nem deríthető ki, honnan ered, de lehetséges, hogy a termékenységet és általában a természetet tisztelő predinasztikus kultuszokból alakult ki, melyet a tehenek jelképeztek. Lehetséges, hogy ő az a tehénistennő, akit a Narmer-palettán és egy, az I. dinasztia idejéből fennmaradt kőurnán is ábrázolnak, ami arra utal, égistennőként is tisztelték, és kapcsolatba hozták Hórusszal, akit napistenként ő őrzött magában. Az egyiptomiak a valóságot többrétegűnek tekintették, ahol az istenségek különböző okokból gyakran egymásba olvadtak, miközben megőrizték egyedi attribútumaikat és mítoszaikat is; ezt nem ellentmondásnak tekintették, hanem egymás kiegészítésének. Így alakult ki, hogy Hathor Ré napistennek hol az anyja, hol a lánya, hol a felesége; Íziszhez hasonlóan néha Hórusz anyjaként is említik, és Básztettel hozzák összefüggésbe. A római kortól kezdve gyakorivá vált, hogy a megigazult halottak közül a nőket Hathorral azonosították; korábban nemtől függetlenül mindenkit Ozirisszal. Az ókori görögök Aphroditével azonosították. (hu)
|
