| dbo:abstract
|
- A mikroökonómia és a piacelmélet fogalomtárában a határbevétel a kibocsátás egy egységgel való növeléséből származó bevételváltozás. Másként fogalmazva: az utolsó eladott jószág után kapott bevétel. Szokásos jelölése az MR (az angol marginal revenue kifejezésből). A fenti definíció a határbevétel nem szabatos definíciója, ugyanis jószágokról, és az azok által okozott bevételváltozásról szól. A mikroökonómia azonban megengedi azt (a feltételezést), hogy a jószágok végtelen mértékben oszthatók legyenek, így a határbevétel szabatos értelmezése: a kibocsátás végtelen kicsiny egységgel való megnöveléséből származó bevételváltozás. Az -edik vállalat határbevétele matematikailag a következőképpen formalizálható: , vagy másként , ahol . A fenti kifejezésben az -edik vállalat teljes bevétele és az általa értékesített mennyiség A általánosabb formája: , ahol a piaci kereslet inverz függvénye, és , vagyis az összes vállalat által értékesített mennyiség. Ekkor a deriválás szabályainak megfelelően A fenti egyenlet alapján kifejezhető a határbevétel a következőképpen is: , ahol a vállalat reziduális keresletének rugalmassága. Mivel a tökéletes versenyző vállalat számára a piaci ár adottság (a reziduális kereslet végtelenül rugalmas), ezért a határbevétel konstans, megegyezik a piaci árral (lásd az ábrát). A kevesebb szereplős, nem tökéletesen versenyző piacformák (mono-, ill. oligopólium) esetén azonban a vállalat a saját termelési döntésével módosítja a piaci árat is, így számára a határbevétel nem konstans, hanem a kibocsátás függvénye. A első rendű feltétele alapján a vállalatnak mindaddig érdemes növelnie kibocsátását, amíg a határbevétel nagyobb a határköltségnél és célszerű visszafogni a kibocsátást, ha a határbevétel kisebb a határköltségnél. (hu)
- A mikroökonómia és a piacelmélet fogalomtárában a határbevétel a kibocsátás egy egységgel való növeléséből származó bevételváltozás. Másként fogalmazva: az utolsó eladott jószág után kapott bevétel. Szokásos jelölése az MR (az angol marginal revenue kifejezésből). A fenti definíció a határbevétel nem szabatos definíciója, ugyanis jószágokról, és az azok által okozott bevételváltozásról szól. A mikroökonómia azonban megengedi azt (a feltételezést), hogy a jószágok végtelen mértékben oszthatók legyenek, így a határbevétel szabatos értelmezése: a kibocsátás végtelen kicsiny egységgel való megnöveléséből származó bevételváltozás. Az -edik vállalat határbevétele matematikailag a következőképpen formalizálható: , vagy másként , ahol . A fenti kifejezésben az -edik vállalat teljes bevétele és az általa értékesített mennyiség A általánosabb formája: , ahol a piaci kereslet inverz függvénye, és , vagyis az összes vállalat által értékesített mennyiség. Ekkor a deriválás szabályainak megfelelően A fenti egyenlet alapján kifejezhető a határbevétel a következőképpen is: , ahol a vállalat reziduális keresletének rugalmassága. Mivel a tökéletes versenyző vállalat számára a piaci ár adottság (a reziduális kereslet végtelenül rugalmas), ezért a határbevétel konstans, megegyezik a piaci árral (lásd az ábrát). A kevesebb szereplős, nem tökéletesen versenyző piacformák (mono-, ill. oligopólium) esetén azonban a vállalat a saját termelési döntésével módosítja a piaci árat is, így számára a határbevétel nem konstans, hanem a kibocsátás függvénye. A első rendű feltétele alapján a vállalatnak mindaddig érdemes növelnie kibocsátását, amíg a határbevétel nagyobb a határköltségnél és célszerű visszafogni a kibocsátást, ha a határbevétel kisebb a határköltségnél. (hu)
|
