| Property |
Value |
| dbo:abstract
|
- Az első helgolandi csata az első világháború legelső tengeri csatája volt 1914. augusztus 28-án, melyet az Egyesült Királyság és a Német Császárság haditengerészeti egységei vívtak egymással az Északi-tenger délkeleti részén. A rajtaütésszerűen megtervezett hadműveletben a britek jelentős túlerővel támadtak rá járőröző rombolókra és a segítségükre siető könnyűcirkálókra a német partoknál, Helgoland szigetének közelében és három könnyűcirkáló valamint egy romboló elsüllyesztésével jelentős veszteségeket okoztak nekik. A britek a háború első hónapjának végén a tengeralattjáróikkal megfigyelesei alapján kielemezték a Német-öbölben őrjáratozó német hajók mozgását és könnyű erők bevetésével rajtaütést terveztek ellenük abban a reményben, hogy nagy számű járőrhajót meg tudnak majd semmisíteni. A hadműveletet Reginald Tyrwhitt komodor (commodore) könnyűcirkálóinak és rombolóinak valamint Roger Keyes kapitány (captain) tengeralattjáróinak kellett végrehajtania. A tervekben a részt vevő hadihajók számát többször módosították. John Jellicoe tengernagynak, a brit flotta főerőit kitevő Grand Fleet parancsnokának közbenjárására utólag William Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálóját és David Beatty altengernagy előzőleg kijelölt két csatacirkálója mellett három további csatacirkálóját küldték még távoli biztosításuk megerősítésére. A terv szerint két rombolóflottillának élükön az Arethusa és a Fearless könnyűcirkálókkal északi irányból kellett áttörnie a német járőrhajók vonalait, elsüllyesztve minden útjukba kerülő hadihajót, majd Helgoland közelébe érve nyugati irányra állva kellett felgöngyölíteniük hátulról az itteni járőröket, elvágva már őket a helgolandi támaszpontjuktól. A flottillákat kis távolságból kellett követnie Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálójának és szükség esetén támogatást nyújtani a rombolóknak. A csatacirkálók északnyugatra, a páncélos cirkálók nyugatra, nagyobb távolságra helyezkedtek. A csata elején a nagy köd miatti korlátolt látási viszonyok közepette a brit rombolóflottillák sikeresen meglepték az őrjáratozó német rombolókat, melyek Helgoland irányába menekültek. Az üldözés közben a briteknek sikerült két rombolót megrongálniuk és a második védelmi vonalhoz érkezve megrongáltak egy aknaszedő hajót is, de nagyobb károktól a Helgoland mellett készenlétben álló két német könnyűcirkáló – a és a Frauenlob – rendkívül pontos tüzükkel visszaszorították a nagy túlerőben lévő támadókat és ezzel megmentették a romboló- és aknaszedőflottillákat. A harcokban a brit flottillák vezérhajója, az Arethusa súlyos sérüléseket szenvedett. Nyugati irányba kitérve a britek el tudták süllyeszteni az elszigetelődött V 187 rombolót, majd a visszavonulási útvonaluk elvágására kiküldött Mainz könnyűcirkálót, de a folyótorkolatok irányából érkező újabb német könnyűcirkálók beavatkozása után a helyzetük kritikussá vált, ezért a távolból biztosító csatacirkálóktól kértek segítséget, melyek nagy tűzerejükkel két német könnyűcirkálót, a Cölnt és az Ariadnét elsüllyesztették. A többi német könnyűcirkáló közeledtükkor még sikeresen ki tudott térni előlük és elmenekülhettek. A csatacirkálók fellépése ezzel eldöntötte a küzdelmet és a brit kötelékek már zavartalanul folytathatták útjukat a honi vizek felé. A megkésve kifutó és óvatosan előretörő német csatacirkálók már nem jelentettek rájuk veszélyt. Az összecsapásban német oldalon három könnyűcirkáló (kiscirkáló), egy romboló (torpedónaszád) és több mint 700 tengerész veszett oda, további 500 fő hadifogságba esett vagy megsebesült. A briteknek egy könnyűcirkálója és három rombolója sérült meg súlyosan, emberveszteségük 35 halott és 55 sebesült volt mindössze. A csatát nagy brit győzelemként könyvelték el és a visszatérő hajókat ünneplő tömeg fogadta. A hadművelet azonban könnyen csúfos kudarccá fajulhatott volna a britek számára, amennyiben röviddel a megkezdése előtt nem rendelik a támogatására Beatty altengernagy csatacirkálóit és Goodenough tengernagy könnyűcirkálóit. A brit flotta megmutatkozó gyenge teljesítménye nem kapott nyilvánosságot. A kommunikációs hiányosságok miatt a hajóik többször is kevés híján egymásra nyitottak tüzet, hajóik tüzérségének teljesítménye jóval a németeké alatt maradt. A német veszteségek mögött főként az a kommunikációs hiba állt, hogy egyik hadihajójuk sem, de még a helgolandi támaszpont sem jelentette a térségben tapasztalt sűrű ködöt, miközben Wilhelmshavenben tiszta idő volt és az itteni flottaparancsnokság hasonlónak vélte az időjárást a harcok helyszínén is és ennek tudatában adta ki a parancsokat az újabb könnyűcirkálók bevetésére, melyek közül több a ködben hirtelen és kis távolságra felbukkanó ellenséges kötelékek áldozatává vált. A csata után a németek átszervezték a partközeli vizek védelmét. Az energiaigényesnek és veszélyesnek ítélt őrjáratozások helyett inkább aknazárak létesítésével oldották meg azt. Habár a csata nagy részében a német cirkálók kimondottan hatékonyan harcoltak a többszörös túlerővel szemben, Vilmos császár korlátozta a flotta mozgásterét és jelentősebb hadműveleteket ezután csak az ő személyes hozzájárulásával lehetett kezdeményezni. Ezt követően egészen decemberig – az angol partok elleni támadássorozat megindításáig – a német felszíni flotta passzivitásban maradt. (hu)
- Az első helgolandi csata az első világháború legelső tengeri csatája volt 1914. augusztus 28-án, melyet az Egyesült Királyság és a Német Császárság haditengerészeti egységei vívtak egymással az Északi-tenger délkeleti részén. A rajtaütésszerűen megtervezett hadműveletben a britek jelentős túlerővel támadtak rá járőröző rombolókra és a segítségükre siető könnyűcirkálókra a német partoknál, Helgoland szigetének közelében és három könnyűcirkáló valamint egy romboló elsüllyesztésével jelentős veszteségeket okoztak nekik. A britek a háború első hónapjának végén a tengeralattjáróikkal megfigyelesei alapján kielemezték a Német-öbölben őrjáratozó német hajók mozgását és könnyű erők bevetésével rajtaütést terveztek ellenük abban a reményben, hogy nagy számű járőrhajót meg tudnak majd semmisíteni. A hadműveletet Reginald Tyrwhitt komodor (commodore) könnyűcirkálóinak és rombolóinak valamint Roger Keyes kapitány (captain) tengeralattjáróinak kellett végrehajtania. A tervekben a részt vevő hadihajók számát többször módosították. John Jellicoe tengernagynak, a brit flotta főerőit kitevő Grand Fleet parancsnokának közbenjárására utólag William Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálóját és David Beatty altengernagy előzőleg kijelölt két csatacirkálója mellett három további csatacirkálóját küldték még távoli biztosításuk megerősítésére. A terv szerint két rombolóflottillának élükön az Arethusa és a Fearless könnyűcirkálókkal északi irányból kellett áttörnie a német járőrhajók vonalait, elsüllyesztve minden útjukba kerülő hadihajót, majd Helgoland közelébe érve nyugati irányra állva kellett felgöngyölíteniük hátulról az itteni járőröket, elvágva már őket a helgolandi támaszpontjuktól. A flottillákat kis távolságból kellett követnie Goodenough sorhajókapitány hat könnyűcirkálójának és szükség esetén támogatást nyújtani a rombolóknak. A csatacirkálók északnyugatra, a páncélos cirkálók nyugatra, nagyobb távolságra helyezkedtek. A csata elején a nagy köd miatti korlátolt látási viszonyok közepette a brit rombolóflottillák sikeresen meglepték az őrjáratozó német rombolókat, melyek Helgoland irányába menekültek. Az üldözés közben a briteknek sikerült két rombolót megrongálniuk és a második védelmi vonalhoz érkezve megrongáltak egy aknaszedő hajót is, de nagyobb károktól a Helgoland mellett készenlétben álló két német könnyűcirkáló – a és a Frauenlob – rendkívül pontos tüzükkel visszaszorították a nagy túlerőben lévő támadókat és ezzel megmentették a romboló- és aknaszedőflottillákat. A harcokban a brit flottillák vezérhajója, az Arethusa súlyos sérüléseket szenvedett. Nyugati irányba kitérve a britek el tudták süllyeszteni az elszigetelődött V 187 rombolót, majd a visszavonulási útvonaluk elvágására kiküldött Mainz könnyűcirkálót, de a folyótorkolatok irányából érkező újabb német könnyűcirkálók beavatkozása után a helyzetük kritikussá vált, ezért a távolból biztosító csatacirkálóktól kértek segítséget, melyek nagy tűzerejükkel két német könnyűcirkálót, a Cölnt és az Ariadnét elsüllyesztették. A többi német könnyűcirkáló közeledtükkor még sikeresen ki tudott térni előlük és elmenekülhettek. A csatacirkálók fellépése ezzel eldöntötte a küzdelmet és a brit kötelékek már zavartalanul folytathatták útjukat a honi vizek felé. A megkésve kifutó és óvatosan előretörő német csatacirkálók már nem jelentettek rájuk veszélyt. Az összecsapásban német oldalon három könnyűcirkáló (kiscirkáló), egy romboló (torpedónaszád) és több mint 700 tengerész veszett oda, további 500 fő hadifogságba esett vagy megsebesült. A briteknek egy könnyűcirkálója és három rombolója sérült meg súlyosan, emberveszteségük 35 halott és 55 sebesült volt mindössze. A csatát nagy brit győzelemként könyvelték el és a visszatérő hajókat ünneplő tömeg fogadta. A hadművelet azonban könnyen csúfos kudarccá fajulhatott volna a britek számára, amennyiben röviddel a megkezdése előtt nem rendelik a támogatására Beatty altengernagy csatacirkálóit és Goodenough tengernagy könnyűcirkálóit. A brit flotta megmutatkozó gyenge teljesítménye nem kapott nyilvánosságot. A kommunikációs hiányosságok miatt a hajóik többször is kevés híján egymásra nyitottak tüzet, hajóik tüzérségének teljesítménye jóval a németeké alatt maradt. A német veszteségek mögött főként az a kommunikációs hiba állt, hogy egyik hadihajójuk sem, de még a helgolandi támaszpont sem jelentette a térségben tapasztalt sűrű ködöt, miközben Wilhelmshavenben tiszta idő volt és az itteni flottaparancsnokság hasonlónak vélte az időjárást a harcok helyszínén is és ennek tudatában adta ki a parancsokat az újabb könnyűcirkálók bevetésére, melyek közül több a ködben hirtelen és kis távolságra felbukkanó ellenséges kötelékek áldozatává vált. A csata után a németek átszervezték a partközeli vizek védelmét. Az energiaigényesnek és veszélyesnek ítélt őrjáratozások helyett inkább aknazárak létesítésével oldották meg azt. Habár a csata nagy részében a német cirkálók kimondottan hatékonyan harcoltak a többszörös túlerővel szemben, Vilmos császár korlátozta a flotta mozgásterét és jelentősebb hadműveleteket ezután csak az ő személyes hozzájárulásával lehetett kezdeményezni. Ezt követően egészen decemberig – az angol partok elleni támadássorozat megindításáig – a német felszíni flotta passzivitásban maradt. (hu)
|
| dbo:causalties
|
- -
- 1 könnyűcirkáló
- 1 romboló
- 4 romboló
- Elsüllyedt:
- Megrongálódott:
- Élőerőben:
- 149 sebesült
- 2 aknaszedő
- 2 romboló
- 3 könnyűcirkáló
- 336 hadifogoly
- 35 halott
- 55 sebesült
- 712 halott
|
| dbo:commander
| |
| dbo:result
| |
| dbo:strength
|
- 12aknaszedő
- 19romboló
- 33romboló
- 5csatacirkáló
- 6könnyűcirkáló
- 8könnyűcirkáló
- 8tengeralattjáró
|
| dbo:territory
| |
| dbo:wikiPageExternalLink
| |
| dbo:wikiPageID
| |
| dbo:wikiPageLength
|
- 214692 (xsd:nonNegativeInteger)
|
| dbo:wikiPageRevisionID
| |
| prop-hu:accessdate
| |
| prop-hu:authorlink
|
- Arthur Marder (hu)
- Julian Corbett (hu)
- Robert K. Massie (hu)
- Winston Churchill (hu)
- Alfred von Tirpitz (hu)
- Stephen King-Hall (hu)
- Arthur Marder (hu)
- Julian Corbett (hu)
- Robert K. Massie (hu)
- Winston Churchill (hu)
- Alfred von Tirpitz (hu)
- Stephen King-Hall (hu)
|
| prop-hu:edition
| |
| prop-hu:egyikFél
| |
| prop-hu:eredmény
|
- Brit győzelem (hu)
- Brit győzelem (hu)
|
| prop-hu:erők
|
- 5 (xsd:integer)
- 6 (xsd:integer)
- 8 (xsd:integer)
- 12 (xsd:integer)
- 19 (xsd:integer)
- 33 (xsd:integer)
|
| prop-hu:first
|
- Arthur J. (hu)
- J. S. (hu)
- R. K. (hu)
- Rear Admiral W. S. (hu)
- S. (hu)
- Otto (hu)
- László (hu)
- Eberhard (hu)
- Winston S. (hu)
- Eric W. (hu)
- Grand Admiral Alfred von (hu)
- Mark D. (hu)
- Arthur J. (hu)
- J. S. (hu)
- R. K. (hu)
- Rear Admiral W. S. (hu)
- S. (hu)
- Otto (hu)
- László (hu)
- Eberhard (hu)
- Winston S. (hu)
- Eric W. (hu)
- Grand Admiral Alfred von (hu)
- Mark D. (hu)
|
| prop-hu:helyszín
|
- Északi-tenger, Helgoland közelében (hu)
- Északi-tenger, Helgoland közelében (hu)
|
| prop-hu:időpont
| |
| prop-hu:isbn
|
- 1 (xsd:integer)
- 978 (xsd:integer)
- 253347424 (xsd:integer)
- 9789632491349 (xsd:decimal)
|
| prop-hu:konfliktus
| |
| prop-hu:kép
|
- A_Remarkable_Camera_Record_of_the_Sinking_of_the_German_Cruiser_Mainz_off_Heligoland_August_28th_1914.jpg (hu)
- A_Remarkable_Camera_Record_of_the_Sinking_of_the_German_Cruiser_Mainz_off_Heligoland_August_28th_1914.jpg (hu)
|
| prop-hu:képaláírás
|
- A lángokban álló Mainz egy brit rombolóról fényképezve (hu)
- A lángokban álló Mainz egy brit rombolóról fényképezve (hu)
|
| prop-hu:language
|
- magyar (hu)
- english (hu)
- magyar (hu)
- english (hu)
|
| prop-hu:last
|
- Chalmers (hu)
- Corbett (hu)
- Kiss (hu)
- Marder (hu)
- Massie (hu)
- Osborne (hu)
- Churchill (hu)
- von Mantey (hu)
- Groos (hu)
- Karau (hu)
- King-Hall (hu)
- Tirpitz (hu)
- Chalmers (hu)
- Corbett (hu)
- Kiss (hu)
- Marder (hu)
- Massie (hu)
- Osborne (hu)
- Churchill (hu)
- von Mantey (hu)
- Groos (hu)
- Karau (hu)
- King-Hall (hu)
- Tirpitz (hu)
|
| prop-hu:location
|
- Berlin (hu)
- London (hu)
- München (hu)
- New York (hu)
- Bloomington (hu)
- Santa Barbara, CA (hu)
- Berlin (hu)
- London (hu)
- München (hu)
- New York (hu)
- Bloomington (hu)
- Santa Barbara, CA (hu)
|
| prop-hu:másikFél
| |
| prop-hu:név
|
- Első helgolandi csata (hu)
- Első helgolandi csata (hu)
|
| prop-hu:oclc
|
- 220020793 (xsd:integer)
- 463253855 (xsd:integer)
- 873365257 (xsd:integer)
- 877208501 (xsd:integer)
- 910034021 (xsd:integer)
|
| prop-hu:origYear
| |
| prop-hu:others
|
- 1 (xsd:integer)
- 2 (xsd:integer)
|
| prop-hu:pages
| |
| prop-hu:parancsnokok
| |
| prop-hu:pozíciósTérkép
| |
| prop-hu:publisher
|
- dbpedia-hu:Oxford_University_Press
- E. S. Mittler & Sohn (hu)
- Hodder and Stoughton (hu)
- Jonathan Cape (hu)
- Longmans, Green (hu)
- Lehmanns Verlag (hu)
- Indiana University Press (hu)
- Dodd, Mead (hu)
- Faber and Faber (hu)
- Praeger (hu)
- Thornton Butterworth (hu)
- Puedlo (hu)
|
| prop-hu:series
|
- History of the Great War based on Official Documents (hu)
- History of the Great War based on Official Documents (hu)
|
| prop-hu:title
|
- dbpedia-hu:Castles_of_Steel:_Britain,_Germany_and_the_Winning_of_the_Great_War_at_Sea
- Naval Operations (hu)
- Auf See unbesiegt (hu)
- The World Crisis (hu)
- Csatahajók az első világháborúban (hu)
- Der Krieg zur See – Der Krieg in der Nordsee (hu)
- My Memoirs (hu)
- My Naval Life 1906–1929 (hu)
- Naval Staff Monographs Vol. III (hu)
- The Battle of the Heligoland Bight (hu)
- The life and letters of David Earl Beatty (hu)
- From the Dreadnought to Scapa Flow: The Royal Navy in the Fisher era 1904–1919: The Road to War, 1904–1914 (hu)
- Germany's Defeat in the First World War: The Lost Battles and Reckless Gambles That Brought Down the Second Reich (hu)
|
| prop-hu:url
| |
| prop-hu:veszteségek
|
- 1 (xsd:integer)
- 2 (xsd:integer)
- 3 (xsd:integer)
- 4 (xsd:integer)
- 35 (xsd:integer)
- 55 (xsd:integer)
- 149 (xsd:integer)
- 336 (xsd:integer)
- 712 (xsd:integer)
- (hu)
- - (hu)
- Elsüllyedt: (hu)
- Élőerőben: (hu)
- Megrongálódott: (hu)
|
| prop-hu:volume
|
- II (hu)
- I (hu)
- II (hu)
- I (hu)
|
| prop-hu:wikiPageUsesTemplate
| |
| prop-hu:year
|
- 1919 (xsd:integer)
- 1920 (xsd:integer)
- 1921 (xsd:integer)
- 1922 (xsd:integer)
- 1923 (xsd:integer)
- 1951 (xsd:integer)
- 1952 (xsd:integer)
- 1961 (xsd:integer)
- 2004 (xsd:integer)
- 2006 (xsd:integer)
- 2009 (xsd:integer)
- 2011 (xsd:integer)
- 2015 (xsd:integer)
|
| dct:subject
| |
| rdf:type
| |
| rdfs:label
|
- Helgolandi csata (1914) (hu)
- Helgolandi csata (1914) (hu)
|
| owl:sameAs
| |
| prov:wasDerivedFrom
| |
| foaf:isPrimaryTopicOf
| |
| foaf:name
|
- Első helgolandi csata (hu)
- Első helgolandi csata (hu)
|
| is dbo:battle
of | |
| is prop-hu:csatái
of | |
| is foaf:primaryTopic
of | |
