| dbo:abstract
|
- A helyi adórendszer kialakításának célja az önkormányzat gazdálkodásának megalapozása; a gazdálkodás anyagi alapjainak erősítésével a központi függés csökkentése. A helyi adókról szóló törvény meghatározta a helyi döntési autonómiára épülő adórendszer kereteit, feltételeit. A helyi adóval kapcsolatos önkormányzati döntéseket többnyire a költségvetés rövid távú bevételi szükséglete motiválja. Ezért háttérbe szorultak a vállalkozások feltételeinek javítására vonatkozó hosszabb távú érdekek. A helyi adórendszer jogi és egyéb feltételeit illetően a bevezetést követő rövid időn belül olyan változásokon ment keresztül, mely a helyi adó bevételek nagyságát országosan különbözőképpen befolyásolta. Így az egyes tevékenységeket preferáló kedvezmények körének bővítése az adóztatás lehetőségének csökkentette. A helyi adótörvény módosítgatásának gyakorlata az önkormányzatok költségvetését megalapozó számítások elvvégzését és rendelet alkotási tevékenységét nehezítette célozta, összességében a jogalkalmazást és jogbiztonságot sem erősítette. Adóztatással kapcsolatos feladatokat azon az önkormányzatok is ellátnak, ahol helyi adót nem vezettek be. A lényegében központi adóbevétel, mert 1996. január 1-jéig nem volt az önkormányzatoknak ráhatása annak mértékére. Az önkormányzatokat a bevételek 50%-a illette meg, viszont a költségviselés 100% volt. Az adó beszedése indokolatlanul munka igényes. 1996-tól a gépjármű adótörvény az adókötelezettség szempontjából a január 1-jei állapotot veszi igénybe, de az adóalanyok személyében illetve. fizetési kötelezettségében a bevetkező évközi változások korrekcióját havi rendszerességgel érvényesíti. Ez az adóalanyoknak nem biztosít számottevő fizetési könnyítést, az adóhatóságoknak viszont komoly többlet terhet – gyakran éven belüli többszörös – tulajdonos váltás adminisztratív követése. A pénzügyminisztérium az elmúlt években mintegy 150 szakmai iránymutatást, jogértelmezést adott ki. Az erre vonatkozó igényt az önkormányzati adóhatóságok szakmai felkészültségének hiányosságai mellett az is növelte, hogy az 51 §-ból álló helyi adótörvényhez már 35 pontos értelmező rendelkezés tartozik, melyek még ma sem egyértelműek az alkalmazásban. Az országgyűlés 1995. november 25-én módosította a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvényeket. A módosítás jelentős mértékben növelte az emelhető adómértéket, szűkítette a kötelező mentességek körét és önkormányzati hatáskörbe utalta a gépjármű adó tételeinek megállapítását. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.)előkészítése során azzal számoltak, hogy az 1988. évi adóreform folytatásaként megteremtődnek a központi adórendszer a helyi adók harmonizációjának feltételei, de a központi adók súlyának csökkentésével párhuzamosan megvalósítható legyen a helyi adók jelentőségének, az önkormányzati bevételek között súlyának és ezen keresztül az önkormányzatok gazdasági önállóságának növelése...ˇ" A Pénzügyminisztériumban a várható tendenciák előrejelzésére makroszintű számításokat végeztek, s néhány önkormányzatnál modellezték a helyi adók bevezetésének hatását¸ összevetve a korábbi tanácsi adókkal. Miután a helyi adóztatási autonómia magában foglalja, hogy az önkormányzatok a törvényben meghatározott adónemek bevezetéséről maguk döntenek a helyi adók várható összegének, hatásának előzetes becslése csak sok bizonytalansággal volt előre jelezhető. A becsléseket arra alapozták, hogy a helyi adók bevezetése az állampolgárok és az adótárgyak széles körét érinti, az adó mértékeket átlagosan a törvényi maximum 50%-ában határozzák meg ( kivéve a lakástulajdont, melynél 25%-ban) a törvényben foglalt kötelező mentességek, kedvezmények körét nem bővítik A számítások alapján a magánszemélyektől 23-24 Md Ft, a vállalkozói szférából további 40 Md Ft adóbevételt jeleztek, ami a tanácsi adókhoz képest a lakosság körében 6-szoros, a gazdálkodó szerveknél 13-szors adónövekedést jelentett volna. Az előzetes számítások és a tényleges befizetések közötti különbség jelentős, amely főként abból adódott, hogy a modellszámításokat pontatlanul sok hibával készítették el, esetenként azonos adótárgynál tiltott többszöröződéssel is számoltak. Összességében a 7 Md Ft nagyságrendet képviselő tanácsi adó és egyéb adójellegű (például telek használati díj) bevételekkel szemben 63 Md Ft helyi adóbevétel prognosztizálása az adórendszer egésznek (központi és helyi) harmonizációja, illetve a teherviselő képesség szempontjából sem volt reális. A helyi adók ilyen előrejelzése csak a központi adók csökkentése vagy jelentős gazdasági növekedés esetén teljesülhetett volna ˇ …A helyi adókból várható bevételek nagyságát az önkormányzatok bevételi szabályozásában elfoglalt szerepét, gazdálkodásukra gyakorolt hatását a modellszámítások nem voltak képesek megfelelően előre jelezni. Az önkormányzatok információi alapján az államháztartási mérlegben már mérsékeltebb bevétellel számoltak, mint a Htv. előkészítése során. Az önkormányzatok által elfogadott előirányzatok és a tényleges adóbevételek azonban ettől is rendre eltértek. A lakosság jövedelmi viszonyaihoz, a közteherviselő képességéhez igazodó helyi adók nyilvánvalóvá teszik a vállalt közfeladatok közötti összefüggést a közpénzek felhasználásában az adófizetők kontrollját. Ennek feltétele, hogy a helyi adók bevezetésének célját meghatározzák, ezzel az adófizetők többsége azonosuljon, valamint a beszedett helyi adókról és azok felhasználásáról tájékoztatást kapjon. A Htv. nem teszi kötelezővé a felhasználási célok meghatározását, csak arra kötelezi a képviselő-testületeket, hogy a költségvetési beszámoló részeként a beszedet adó összegéről tájékoztassák a település lakosságát. A Htv. egyedül a kommunális jellegű adók bevezetésének célját jelölte meg az infrastruktúra fejlesztésében, valamint a környezetvédelmi feladatok ellátásában, de a törvény módosítása során az 1993. évtől a kommunális jellegű adók bevezetésének céljára vonatkozó meghatározást hatályon kívül helyezték. (hu)
- A helyi adórendszer kialakításának célja az önkormányzat gazdálkodásának megalapozása; a gazdálkodás anyagi alapjainak erősítésével a központi függés csökkentése. A helyi adókról szóló törvény meghatározta a helyi döntési autonómiára épülő adórendszer kereteit, feltételeit. A helyi adóval kapcsolatos önkormányzati döntéseket többnyire a költségvetés rövid távú bevételi szükséglete motiválja. Ezért háttérbe szorultak a vállalkozások feltételeinek javítására vonatkozó hosszabb távú érdekek. A helyi adórendszer jogi és egyéb feltételeit illetően a bevezetést követő rövid időn belül olyan változásokon ment keresztül, mely a helyi adó bevételek nagyságát országosan különbözőképpen befolyásolta. Így az egyes tevékenységeket preferáló kedvezmények körének bővítése az adóztatás lehetőségének csökkentette. A helyi adótörvény módosítgatásának gyakorlata az önkormányzatok költségvetését megalapozó számítások elvvégzését és rendelet alkotási tevékenységét nehezítette célozta, összességében a jogalkalmazást és jogbiztonságot sem erősítette. Adóztatással kapcsolatos feladatokat azon az önkormányzatok is ellátnak, ahol helyi adót nem vezettek be. A lényegében központi adóbevétel, mert 1996. január 1-jéig nem volt az önkormányzatoknak ráhatása annak mértékére. Az önkormányzatokat a bevételek 50%-a illette meg, viszont a költségviselés 100% volt. Az adó beszedése indokolatlanul munka igényes. 1996-tól a gépjármű adótörvény az adókötelezettség szempontjából a január 1-jei állapotot veszi igénybe, de az adóalanyok személyében illetve. fizetési kötelezettségében a bevetkező évközi változások korrekcióját havi rendszerességgel érvényesíti. Ez az adóalanyoknak nem biztosít számottevő fizetési könnyítést, az adóhatóságoknak viszont komoly többlet terhet – gyakran éven belüli többszörös – tulajdonos váltás adminisztratív követése. A pénzügyminisztérium az elmúlt években mintegy 150 szakmai iránymutatást, jogértelmezést adott ki. Az erre vonatkozó igényt az önkormányzati adóhatóságok szakmai felkészültségének hiányosságai mellett az is növelte, hogy az 51 §-ból álló helyi adótörvényhez már 35 pontos értelmező rendelkezés tartozik, melyek még ma sem egyértelműek az alkalmazásban. Az országgyűlés 1995. november 25-én módosította a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvényeket. A módosítás jelentős mértékben növelte az emelhető adómértéket, szűkítette a kötelező mentességek körét és önkormányzati hatáskörbe utalta a gépjármű adó tételeinek megállapítását. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.)előkészítése során azzal számoltak, hogy az 1988. évi adóreform folytatásaként megteremtődnek a központi adórendszer a helyi adók harmonizációjának feltételei, de a központi adók súlyának csökkentésével párhuzamosan megvalósítható legyen a helyi adók jelentőségének, az önkormányzati bevételek között súlyának és ezen keresztül az önkormányzatok gazdasági önállóságának növelése...ˇ" A Pénzügyminisztériumban a várható tendenciák előrejelzésére makroszintű számításokat végeztek, s néhány önkormányzatnál modellezték a helyi adók bevezetésének hatását¸ összevetve a korábbi tanácsi adókkal. Miután a helyi adóztatási autonómia magában foglalja, hogy az önkormányzatok a törvényben meghatározott adónemek bevezetéséről maguk döntenek a helyi adók várható összegének, hatásának előzetes becslése csak sok bizonytalansággal volt előre jelezhető. A becsléseket arra alapozták, hogy a helyi adók bevezetése az állampolgárok és az adótárgyak széles körét érinti, az adó mértékeket átlagosan a törvényi maximum 50%-ában határozzák meg ( kivéve a lakástulajdont, melynél 25%-ban) a törvényben foglalt kötelező mentességek, kedvezmények körét nem bővítik A számítások alapján a magánszemélyektől 23-24 Md Ft, a vállalkozói szférából további 40 Md Ft adóbevételt jeleztek, ami a tanácsi adókhoz képest a lakosság körében 6-szoros, a gazdálkodó szerveknél 13-szors adónövekedést jelentett volna. Az előzetes számítások és a tényleges befizetések közötti különbség jelentős, amely főként abból adódott, hogy a modellszámításokat pontatlanul sok hibával készítették el, esetenként azonos adótárgynál tiltott többszöröződéssel is számoltak. Összességében a 7 Md Ft nagyságrendet képviselő tanácsi adó és egyéb adójellegű (például telek használati díj) bevételekkel szemben 63 Md Ft helyi adóbevétel prognosztizálása az adórendszer egésznek (központi és helyi) harmonizációja, illetve a teherviselő képesség szempontjából sem volt reális. A helyi adók ilyen előrejelzése csak a központi adók csökkentése vagy jelentős gazdasági növekedés esetén teljesülhetett volna ˇ …A helyi adókból várható bevételek nagyságát az önkormányzatok bevételi szabályozásában elfoglalt szerepét, gazdálkodásukra gyakorolt hatását a modellszámítások nem voltak képesek megfelelően előre jelezni. Az önkormányzatok információi alapján az államháztartási mérlegben már mérsékeltebb bevétellel számoltak, mint a Htv. előkészítése során. Az önkormányzatok által elfogadott előirányzatok és a tényleges adóbevételek azonban ettől is rendre eltértek. A lakosság jövedelmi viszonyaihoz, a közteherviselő képességéhez igazodó helyi adók nyilvánvalóvá teszik a vállalt közfeladatok közötti összefüggést a közpénzek felhasználásában az adófizetők kontrollját. Ennek feltétele, hogy a helyi adók bevezetésének célját meghatározzák, ezzel az adófizetők többsége azonosuljon, valamint a beszedett helyi adókról és azok felhasználásáról tájékoztatást kapjon. A Htv. nem teszi kötelezővé a felhasználási célok meghatározását, csak arra kötelezi a képviselő-testületeket, hogy a költségvetési beszámoló részeként a beszedet adó összegéről tájékoztassák a település lakosságát. A Htv. egyedül a kommunális jellegű adók bevezetésének célját jelölte meg az infrastruktúra fejlesztésében, valamint a környezetvédelmi feladatok ellátásában, de a törvény módosítása során az 1993. évtől a kommunális jellegű adók bevezetésének céljára vonatkozó meghatározást hatályon kívül helyezték. (hu)
|
