| dbo:abstract
|
- Lancaster 1. hercege, Leicester 4. grófja és Derby grófja, 1310-ben született, (Lancaster 3. grófja) és ( bárónője) fiaként, -ban, az angliai -ben. apai nagybátyja, annak az -nek volt a fia, aki I. Eduárd angol király testvére volt. Thomas a királyi családdal való közeli rokonsága, valamint előnyös házassága folytán Anglia egyik legvagyonosabb és legtiszteletreméltóbb nemesévé válhatott. (1294-ben nőül vette a szintén arisztokrata származású -t, Lincoln 4. grófnőjét, ám frigyük gyermektelen maradt, ezért kapcsolatuk 1318-ban válással végződött.)Thomas-t 1322-ben II. Eduárd angol király végeztette ki, a köztük támadt sorozatos, kibékíthetetlen ellentétek miatt. Mivel Thomasnak csak törvénytelen fiai voltak, így címei és minden java öccsére, -re szállt, kinek 1345-ös halála után fia, az ifjabb lett a kiterjedt családi birtokok új ura. 1330-ban az ifjabb III. Eduárd (Eduárd és az ifjabb Henry dédapja III. Henrik angol király volt) lovaggá ütötte, s onnantól kezdve már a 20 éves fiú töltötte be édesapja helyét az angol parlament . Ugyanebben az évben feleségül vette a csupán 10 esztendős -ot, grófjának leányát, akitől két leánya született:
* Matild (1339. április 4. – 1362. április 10.), Leicester grófnője, első férje volt, annak halála után pedig 1352-től 1362-ig I. Vilmos bajor herceg hitvese.
* Blanka (1345. március 25. – 1369. szeptember 12.), Lancaster grófnője, 1359. május 19-től 1369. szeptember 12-ig Genti János herceg felesége, az ő fiuk, Henry of Bolingbroke lett 1399-ben Anglia következő uralkodója, IV. Henrik néven 1333-ban az ifjabb Henry részt vett III. Eduárd Skócia elleni hadjáratában, s hősiesen küzdött a , melyben az angol sereg fölényes győzelmet aratott az ellenség felett. Az angol király, a férfi másodfokú unokatestvére - Henry of Grosmont harci érdemei folytán - 1336-ban őt nevezte ki kormányzónak Skóciába. 1337-ben, a százéves háború kitörésekor Henry of Grosmont többször is járt Franciaországban mint diplomata, hogy üzeneteket közvetítsen az angol és a francia király között. Amikor 1340-ben már úgy tűnt, a két fél közötti diplomáciai tárgyalások zátonyra futottak, Grosmont jelen volt az angolok győzelmével végződő sluysi ütközetben. Katonaként részt vett Calais 1347-es ostromában, amiért a következő évben király megtette őt a Térdszalagrend Lovagjává, ami a középkor egyik legnagyobb kitüntetése volt, melyet nemes királyától kaphatott. Azonban ezzel még nem ért véget az a megtiszteltetés és jutalom, amit Eduárd Henry-nek adományozott. 1351-ben kinevezte őt Lancaster 1. hercegévé, minek révén a férfi hatalmasat lépett előre a nemesi ranglétrán. Az 1350-es évek azzal teltek, hogy Grosmont megpróbált hatékonyan közreműködni az angol-francia katonai béketárgyalásoknál. 1350-ben jelen volt a winchelsea-i csatában is, ahol állítólag megmentette az angol , Eduárd walesi herceg („a Fekete Herceg”) és leendő veje, herceg életét is. A következő két évet a töltötte, ahol komoly vitába keveredett , mely kis híján párbajhoz vezetett. (A konfliktus elsimításában komoly szerepet játszott II. János francia király.) 1360 novemberében végleg visszatért Angliába, ahol komoly betegségbe (valószínűleg pestis) esett a következő év elején. Henry of Grosmont 1361. március 23-án, 50 évesen hunyt el, a . Mivel fiai nem voltak, idősebbik lánya, Matild pedig gyermektelenül halt meg, így kisebbik lánya, Blanka férje, örökölte meg apósa hercegi címét. (hu)
- Lancaster 1. hercege, Leicester 4. grófja és Derby grófja, 1310-ben született, (Lancaster 3. grófja) és ( bárónője) fiaként, -ban, az angliai -ben. apai nagybátyja, annak az -nek volt a fia, aki I. Eduárd angol király testvére volt. Thomas a királyi családdal való közeli rokonsága, valamint előnyös házassága folytán Anglia egyik legvagyonosabb és legtiszteletreméltóbb nemesévé válhatott. (1294-ben nőül vette a szintén arisztokrata származású -t, Lincoln 4. grófnőjét, ám frigyük gyermektelen maradt, ezért kapcsolatuk 1318-ban válással végződött.)Thomas-t 1322-ben II. Eduárd angol király végeztette ki, a köztük támadt sorozatos, kibékíthetetlen ellentétek miatt. Mivel Thomasnak csak törvénytelen fiai voltak, így címei és minden java öccsére, -re szállt, kinek 1345-ös halála után fia, az ifjabb lett a kiterjedt családi birtokok új ura. 1330-ban az ifjabb III. Eduárd (Eduárd és az ifjabb Henry dédapja III. Henrik angol király volt) lovaggá ütötte, s onnantól kezdve már a 20 éves fiú töltötte be édesapja helyét az angol parlament . Ugyanebben az évben feleségül vette a csupán 10 esztendős -ot, grófjának leányát, akitől két leánya született:
* Matild (1339. április 4. – 1362. április 10.), Leicester grófnője, első férje volt, annak halála után pedig 1352-től 1362-ig I. Vilmos bajor herceg hitvese.
* Blanka (1345. március 25. – 1369. szeptember 12.), Lancaster grófnője, 1359. május 19-től 1369. szeptember 12-ig Genti János herceg felesége, az ő fiuk, Henry of Bolingbroke lett 1399-ben Anglia következő uralkodója, IV. Henrik néven 1333-ban az ifjabb Henry részt vett III. Eduárd Skócia elleni hadjáratában, s hősiesen küzdött a , melyben az angol sereg fölényes győzelmet aratott az ellenség felett. Az angol király, a férfi másodfokú unokatestvére - Henry of Grosmont harci érdemei folytán - 1336-ban őt nevezte ki kormányzónak Skóciába. 1337-ben, a százéves háború kitörésekor Henry of Grosmont többször is járt Franciaországban mint diplomata, hogy üzeneteket közvetítsen az angol és a francia király között. Amikor 1340-ben már úgy tűnt, a két fél közötti diplomáciai tárgyalások zátonyra futottak, Grosmont jelen volt az angolok győzelmével végződő sluysi ütközetben. Katonaként részt vett Calais 1347-es ostromában, amiért a következő évben király megtette őt a Térdszalagrend Lovagjává, ami a középkor egyik legnagyobb kitüntetése volt, melyet nemes királyától kaphatott. Azonban ezzel még nem ért véget az a megtiszteltetés és jutalom, amit Eduárd Henry-nek adományozott. 1351-ben kinevezte őt Lancaster 1. hercegévé, minek révén a férfi hatalmasat lépett előre a nemesi ranglétrán. Az 1350-es évek azzal teltek, hogy Grosmont megpróbált hatékonyan közreműködni az angol-francia katonai béketárgyalásoknál. 1350-ben jelen volt a winchelsea-i csatában is, ahol állítólag megmentette az angol , Eduárd walesi herceg („a Fekete Herceg”) és leendő veje, herceg életét is. A következő két évet a töltötte, ahol komoly vitába keveredett , mely kis híján párbajhoz vezetett. (A konfliktus elsimításában komoly szerepet játszott II. János francia király.) 1360 novemberében végleg visszatért Angliába, ahol komoly betegségbe (valószínűleg pestis) esett a következő év elején. Henry of Grosmont 1361. március 23-án, 50 évesen hunyt el, a . Mivel fiai nem voltak, idősebbik lánya, Matild pedig gyermektelenül halt meg, így kisebbik lánya, Blanka férje, örökölte meg apósa hercegi címét. (hu)
|
