| dbo:abstract
|
- A Heptasteornis a késő kréta egyik kétes dinoszaurusznemének a neve. A típus (és az egyetlen ismert) faj a Heptasteornis andrewsi, amit először mint egy hatalmas őskori bagolyként írtak le 1975-ben. Korábban az Elopteryx nopcsaihoz sorolták, és úgy gondolták, hogy mindkét holotípus ugyanazon egyedtől származik, ezért kezdetben ugyanazt a katalógusszámot kapták. A leleteket Romániában találta Nopcsa Ferenc, a késő maastrichti Sânpetru Formácóban (a Rognacian Fauna szakaszban, ami 68–66 millió évvel ezelőtt rakódott le) az erdélyi Hátszeg medencében. A tudományos név jelentése „C.W. Andrews erdélyi madara”, az Elopteryx névadója után és az ókori görög hepta (ἑπτά) "hét" + asty (άστυ) "város" + ornis (όρνις) "madár" a latin septum urbium vagy a német Siebenbürgen szóból - ami jelentése "hét város" vagy "hét kastély" - ami az erdélyi régió elterjedt neve volt az évszázadok során. Az anyag eredetileg csak két törött disztális tibiotarsusra korlátozódott, a BMNH A4359-re és az A1528-ra. Ezenek a csontoknak a taxonómiai státusza és a szisztematikus elhelyezkedése sokáig vitatott volt, és gyakran a Bradycneme vagy az Elopteryx fiatal szinonimáinak számítottak. Tekintettel az ősmaradványok töredezettségére, keveset lehet róluk mondani, ezért a Heptasteornist sokan nomen dubiumnak tekintették (és ma is). A közelmúltban azonban a csontokat alvarezsauridaként határozták újra, amely Európából az első ilyen csoporthoz tartozó lelet. A Bradycneme és az Elopteryx viszont valószínúleg fejlettebb maniraptora teropodába tartozik. Tehát ezen három rejtélyes romániában fellelt theropoda közül pont az, amelyet a tudományos nevében kifejezetten „madárnak” neveznek, az szinte biztosan a legtávolabbi rokonságban áll a mai valódi madarakkal. (hu)
- A Heptasteornis a késő kréta egyik kétes dinoszaurusznemének a neve. A típus (és az egyetlen ismert) faj a Heptasteornis andrewsi, amit először mint egy hatalmas őskori bagolyként írtak le 1975-ben. Korábban az Elopteryx nopcsaihoz sorolták, és úgy gondolták, hogy mindkét holotípus ugyanazon egyedtől származik, ezért kezdetben ugyanazt a katalógusszámot kapták. A leleteket Romániában találta Nopcsa Ferenc, a késő maastrichti Sânpetru Formácóban (a Rognacian Fauna szakaszban, ami 68–66 millió évvel ezelőtt rakódott le) az erdélyi Hátszeg medencében. A tudományos név jelentése „C.W. Andrews erdélyi madara”, az Elopteryx névadója után és az ókori görög hepta (ἑπτά) "hét" + asty (άστυ) "város" + ornis (όρνις) "madár" a latin septum urbium vagy a német Siebenbürgen szóból - ami jelentése "hét város" vagy "hét kastély" - ami az erdélyi régió elterjedt neve volt az évszázadok során. Az anyag eredetileg csak két törött disztális tibiotarsusra korlátozódott, a BMNH A4359-re és az A1528-ra. Ezenek a csontoknak a taxonómiai státusza és a szisztematikus elhelyezkedése sokáig vitatott volt, és gyakran a Bradycneme vagy az Elopteryx fiatal szinonimáinak számítottak. Tekintettel az ősmaradványok töredezettségére, keveset lehet róluk mondani, ezért a Heptasteornist sokan nomen dubiumnak tekintették (és ma is). A közelmúltban azonban a csontokat alvarezsauridaként határozták újra, amely Európából az első ilyen csoporthoz tartozó lelet. A Bradycneme és az Elopteryx viszont valószínúleg fejlettebb maniraptora teropodába tartozik. Tehát ezen három rejtélyes romániában fellelt theropoda közül pont az, amelyet a tudományos nevében kifejezetten „madárnak” neveznek, az szinte biztosan a legtávolabbi rokonságban áll a mai valódi madarakkal. (hu)
|
