| dbo:abstract
|
- A Hercules–Corona Borealis Nagy Fal vagy a Nagy Fal a megfigyelhető világegyetem jelenleg ismert legnagyobb struktúrája, körülbelül 10 milliárd fényév hosszúságú (összehasonlításképp a megfigyelhető univerzum mérete körülbelül 93 milliárd fényév). Ez a masszív szuperstruktúra az égbolt egy olyan része, ahol a gamma-kitörések (GRB) sűrűsége szokatlanul nagyobb mint az elvárt átlagos érték hasonló távolságok esetén.2013 november elején egy amerikai és magyar csillagászokból álló csapat fedezte fel Horváth István, és (ELTE TTK Fizikai Intézet) vezetésével, miközben elemezte a Swift Gamma-Ray Burst Mission adatait, valamint a földi teleszkópok egyéb adatait. Ez az univerzum legnagyobb jelenleg ismert képződménye: mérete körülbelül kétszeresen meghaladja a korábbi méretét. Ez a sűrűsödés az égen a Második, Harmadik és Negyedik Galaktikus Kvadránsban (NQ2, NQ3 és NQ4) található, ami azt jelenti, hogy az északi félgömbön a Sárkány és a Herkules csillagképek határának közepén helyezkedik el. A teljes galaxishalmaz összesen körülbelül 19 GRB-ből áll, melyek vöröseltolódása 1,6 és 2,1 közötti. Jellemzően az univerzumban a GRB-k eloszlása 2σ-nál kisebb eloszlású halmazokat alkot, vagy másképp fogalmazva kevesebb, mint két GRB található a [forrás?].Ennek a koncentrációnak az egyik lehetséges magyarázata a Hercules–Corona Borealis Nagy Fal létezése. A fal átlagos mérete meghaladja a 2–3 milliárd parszeket (6–10 milliárd fényév). Egy ilyen szuperklaszter megmagyarázhatja a GRB-k különös eloszlását, mivel ezek közvetlen kapcsolatban vannak a csillagképződéssel. Más vizsgálatokban kétség merült fel a szerkezet létezésével kapcsolatban, feltételezve, hogy a struktúrát bizonyos statisztikai tesztek torzításai miatt találták, az extinction teljes hatásainak figyelembevétele nélkül. (hu)
- A Hercules–Corona Borealis Nagy Fal vagy a Nagy Fal a megfigyelhető világegyetem jelenleg ismert legnagyobb struktúrája, körülbelül 10 milliárd fényév hosszúságú (összehasonlításképp a megfigyelhető univerzum mérete körülbelül 93 milliárd fényév). Ez a masszív szuperstruktúra az égbolt egy olyan része, ahol a gamma-kitörések (GRB) sűrűsége szokatlanul nagyobb mint az elvárt átlagos érték hasonló távolságok esetén.2013 november elején egy amerikai és magyar csillagászokból álló csapat fedezte fel Horváth István, és (ELTE TTK Fizikai Intézet) vezetésével, miközben elemezte a Swift Gamma-Ray Burst Mission adatait, valamint a földi teleszkópok egyéb adatait. Ez az univerzum legnagyobb jelenleg ismert képződménye: mérete körülbelül kétszeresen meghaladja a korábbi méretét. Ez a sűrűsödés az égen a Második, Harmadik és Negyedik Galaktikus Kvadránsban (NQ2, NQ3 és NQ4) található, ami azt jelenti, hogy az északi félgömbön a Sárkány és a Herkules csillagképek határának közepén helyezkedik el. A teljes galaxishalmaz összesen körülbelül 19 GRB-ből áll, melyek vöröseltolódása 1,6 és 2,1 közötti. Jellemzően az univerzumban a GRB-k eloszlása 2σ-nál kisebb eloszlású halmazokat alkot, vagy másképp fogalmazva kevesebb, mint két GRB található a [forrás?].Ennek a koncentrációnak az egyik lehetséges magyarázata a Hercules–Corona Borealis Nagy Fal létezése. A fal átlagos mérete meghaladja a 2–3 milliárd parszeket (6–10 milliárd fényév). Egy ilyen szuperklaszter megmagyarázhatja a GRB-k különös eloszlását, mivel ezek közvetlen kapcsolatban vannak a csillagképződéssel. Más vizsgálatokban kétség merült fel a szerkezet létezésével kapcsolatban, feltételezve, hogy a struktúrát bizonyos statisztikai tesztek torzításai miatt találták, az extinction teljes hatásainak figyelembevétele nélkül. (hu)
|
