| dbo:abstract
|
- A hippémolgoi (ἱππημολγοί) kifejezés – jelentése lófejők – valószínűleg szkíta nép megszólítása Homérosz költeményében. Nevük – tejivó kancafejők (hippémolgoi glaktophagoi: ιππημολγοι γλακτοφαγοι) – az Iliaszban bukkan fel az abioi stb. nép társaságában. A lófejő kifejezést a görögök általánosságban is használták a szkíta népekre. „Zeusz miután Hektórt s népét a hajók fele vitte,ott is hagyta a fáradalom s örökös hadivész közt;ő maga meg ragyogó szemeit másmerre vetette,messze lovas thrákok tájékát vette szemügyre,harcos műsz népét s tejivó jó kancafejőkétés az igazszívű abiosz népnek mezejét is;Trója felé már nem fordult ragyogó szeme többé:mert nem hitte szivében, hogy valamely örök istenmenne segítségére a trósznak vagy danaosznak.”– Tizenharmadik ének: Harc a hajóknál (Devecseri Gábor fordítása). Homérosz nyilván hallott a kelet-európai pusztán élő népekről, egyebek között a szkítákról, életmódjukról, szokásaikról. Kijelentései tehát nem teljesen alaptalanok. A tejivó kancafejő és az abioi név azonban valószínűleg költői képzeletének szülötte. Ha úgy tetszik, közhely, a szkíta népek megnevezése egyetemlegesen. Homérosz megállapításait az ókor történetírói közül többen, úgy tűnik, valóságosnak tekintették, és a felsorolt neveket, illetve jelzőket (abioi, glaktophagoi, hippémolgoi) a kelet-európai pusztán élő különböző népekre, jobbára szkítákra, tulajdonnévként ragasztották. Ezenképpen öltött testet pl. a latinos Scythae Agavi, Hippemolgi, Galactophagi (és Galactopotae), valamint az Abii nevű népcsoport. Agavi és Abii valószínűleg ugyanazon tőről származik. A földrajzi stb. ismeretek gyarapodásával, a kétségek jeleként, a szóban forgó nevek a térképeken mind távolabbra kerültek: az ismert világ pereméhez, illetve Közép-Ázsia területére. Sztrabón például vitatja a felsorolt nevekkel illetett népek kilétét. Ptolemaiosz könyvében a Hippémolgoi Szküthai (Ιππημολγοι Σκυθαι) név az Imaosz hegységen túli Szkítaország északi peremén, az Altaj vidékén, szerepel, az abioi szkíták szomszédságában. (hu)
- A hippémolgoi (ἱππημολγοί) kifejezés – jelentése lófejők – valószínűleg szkíta nép megszólítása Homérosz költeményében. Nevük – tejivó kancafejők (hippémolgoi glaktophagoi: ιππημολγοι γλακτοφαγοι) – az Iliaszban bukkan fel az abioi stb. nép társaságában. A lófejő kifejezést a görögök általánosságban is használták a szkíta népekre. „Zeusz miután Hektórt s népét a hajók fele vitte,ott is hagyta a fáradalom s örökös hadivész közt;ő maga meg ragyogó szemeit másmerre vetette,messze lovas thrákok tájékát vette szemügyre,harcos műsz népét s tejivó jó kancafejőkétés az igazszívű abiosz népnek mezejét is;Trója felé már nem fordult ragyogó szeme többé:mert nem hitte szivében, hogy valamely örök istenmenne segítségére a trósznak vagy danaosznak.”– Tizenharmadik ének: Harc a hajóknál (Devecseri Gábor fordítása). Homérosz nyilván hallott a kelet-európai pusztán élő népekről, egyebek között a szkítákról, életmódjukról, szokásaikról. Kijelentései tehát nem teljesen alaptalanok. A tejivó kancafejő és az abioi név azonban valószínűleg költői képzeletének szülötte. Ha úgy tetszik, közhely, a szkíta népek megnevezése egyetemlegesen. Homérosz megállapításait az ókor történetírói közül többen, úgy tűnik, valóságosnak tekintették, és a felsorolt neveket, illetve jelzőket (abioi, glaktophagoi, hippémolgoi) a kelet-európai pusztán élő különböző népekre, jobbára szkítákra, tulajdonnévként ragasztották. Ezenképpen öltött testet pl. a latinos Scythae Agavi, Hippemolgi, Galactophagi (és Galactopotae), valamint az Abii nevű népcsoport. Agavi és Abii valószínűleg ugyanazon tőről származik. A földrajzi stb. ismeretek gyarapodásával, a kétségek jeleként, a szóban forgó nevek a térképeken mind távolabbra kerültek: az ismert világ pereméhez, illetve Közép-Ázsia területére. Sztrabón például vitatja a felsorolt nevekkel illetett népek kilétét. Ptolemaiosz könyvében a Hippémolgoi Szküthai (Ιππημολγοι Σκυθαι) név az Imaosz hegységen túli Szkítaország északi peremén, az Altaj vidékén, szerepel, az abioi szkíták szomszédságában. (hu)
|
