| dbo:abstract
|
- A hlisztek (orosz: Хлысты) az orosz szellemi keresztények egy irányzata, amely az orosz ortodox egyházból vált ki, de hivatalosan el nem szakadt mozgalom tagjai voltak. A szektát egy Danyil Filippovics nevű jobbágy alapította 1645-ben. Filippovicsot követői az égből tüzes szekéren leszállt Istenanya megszemélyesítőjének vélték. Filippovics egy Ivan Szuszlov nevű jobbágyot fiává fogadott és elnevezte "Krisztus"-nak. Szuszlov maga köré gyűjtötte a szekta tagjait, akik magukat ap-oknak nevezték. A szekta körében időről időre újabb krisztusok és próféták jelentek meg, s volt olyan szektatag, akit Istenanyaként tiszteltek. Az alapító 12 parancsolatot fogalmazott meg és ezek megtartását követelte. A szekta a 17-18. század fordulóján volt a legnépesebb. Bár 12 parancsolatuk előírta szüzességet, szertartásaik gyakran fajultak orgiákká. Az orgiák után a bűnbánat jeleként megkorbácsolták magukat. Nevük az orosz hlisztből származik, melynek jelentése korbács. A szekta tagjai családot nem alapíthattak. Szertartásaikban központi helye volt a misztikus érzékelésnek. Minden "igaz" szektatag hallhatta a Szentlélek sugallatait, amelynek fegyelmezetten engedelmeskedniük kellett. Ájtatosságuk az eksztatikus állapotig fokozódott, külső szemlélő személyiségzavarokkal küzdő, deviáns viselkedésű, de ártalmatlan embereknek vélte őket. Az eksztázis elérése érdekében addig táncoltak-énekeltek, amíg önkívületi állapotba nem kerültek. Ekkor elszakadva a külvilágtól, értelmetlen szavakat kiáltoztak, és ezeknek az érzelmi kitöréseknek természetfeletti jelentést tulajdonítottak, jóslásokat olvastak ki belőlük. A szekta főként az úrbéres jobbágyok körében vert gyökeret. A józan ésszel ellentétes szertartásaik a passzív szociális tiltakozás megnyilvánulásai. A legájtatosabb és a normálistól leginkább eltérően viselkedő tagokat szentként tisztelték, szavukat kinyilatkoztatásnak hitték. A szekta "szentjeinek" jogában állt a Biblia önkényes értelmezése. Eszelős "prófétáik" a leggyengébb idegzetű, legsérülékenyebb lelkületű tagok közül kerültek ki. Ők voltak az Istenanya kegyeltjei. A hlisztek sem az egyházi, sem a világi hatóságokkal nem tudtak szót érteni. Nem agresszívek, de bizalmatlanok voltak a kívülállókkal szemben. A szekta legismertebb tagja Grigorij Jefimovics Raszputyin volt. Oroszországban ma is élnek hlisztek, de vakbuzgóságuk és fanatikus hitük vesztett társadalomellenességéből. Bár elvekben a régi tanokat vallják, a gyakorlatban rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak a változó történelmi-társadalmi feltételekhez. Szavakban deklarálják a hivatalos orosz ortodox egyházhoz tartozásukat, a pátriárkát elismerik egyházfőnek, de valójában továbbra is keresik a különállást. (hu)
- A hlisztek vagy khlisztek (orosz: Хлысты) az orosz ún. szellemi keresztények egy titkos irányzata, amely az orosz ortodox egyházból vált ki, de hivatalosan el nem szakadt mozgalom tagjai voltak. Lelki vezetőiket és prófétáikat krisztusoknak és istenanyáknak nevezték. Hitük és tanításuk miatt az ortodox egyház és az állam üldözte őket. Egyesek szerint a korai egyházi gnoszticizmus utolsó létező eksztatikus-aszketikus ága volt. (hu)
- A hlisztek (orosz: Хлысты) az orosz szellemi keresztények egy irányzata, amely az orosz ortodox egyházból vált ki, de hivatalosan el nem szakadt mozgalom tagjai voltak. A szektát egy Danyil Filippovics nevű jobbágy alapította 1645-ben. Filippovicsot követői az égből tüzes szekéren leszállt Istenanya megszemélyesítőjének vélték. Filippovics egy Ivan Szuszlov nevű jobbágyot fiává fogadott és elnevezte "Krisztus"-nak. Szuszlov maga köré gyűjtötte a szekta tagjait, akik magukat ap-oknak nevezték. A szekta körében időről időre újabb krisztusok és próféták jelentek meg, s volt olyan szektatag, akit Istenanyaként tiszteltek. Az alapító 12 parancsolatot fogalmazott meg és ezek megtartását követelte. A szekta a 17-18. század fordulóján volt a legnépesebb. Bár 12 parancsolatuk előírta szüzességet, szertartásaik gyakran fajultak orgiákká. Az orgiák után a bűnbánat jeleként megkorbácsolták magukat. Nevük az orosz hlisztből származik, melynek jelentése korbács. A szekta tagjai családot nem alapíthattak. Szertartásaikban központi helye volt a misztikus érzékelésnek. Minden "igaz" szektatag hallhatta a Szentlélek sugallatait, amelynek fegyelmezetten engedelmeskedniük kellett. Ájtatosságuk az eksztatikus állapotig fokozódott, külső szemlélő személyiségzavarokkal küzdő, deviáns viselkedésű, de ártalmatlan embereknek vélte őket. Az eksztázis elérése érdekében addig táncoltak-énekeltek, amíg önkívületi állapotba nem kerültek. Ekkor elszakadva a külvilágtól, értelmetlen szavakat kiáltoztak, és ezeknek az érzelmi kitöréseknek természetfeletti jelentést tulajdonítottak, jóslásokat olvastak ki belőlük. A szekta főként az úrbéres jobbágyok körében vert gyökeret. A józan ésszel ellentétes szertartásaik a passzív szociális tiltakozás megnyilvánulásai. A legájtatosabb és a normálistól leginkább eltérően viselkedő tagokat szentként tisztelték, szavukat kinyilatkoztatásnak hitték. A szekta "szentjeinek" jogában állt a Biblia önkényes értelmezése. Eszelős "prófétáik" a leggyengébb idegzetű, legsérülékenyebb lelkületű tagok közül kerültek ki. Ők voltak az Istenanya kegyeltjei. A hlisztek sem az egyházi, sem a világi hatóságokkal nem tudtak szót érteni. Nem agresszívek, de bizalmatlanok voltak a kívülállókkal szemben. A szekta legismertebb tagja Grigorij Jefimovics Raszputyin volt. Oroszországban ma is élnek hlisztek, de vakbuzgóságuk és fanatikus hitük vesztett társadalomellenességéből. Bár elvekben a régi tanokat vallják, a gyakorlatban rákényszerülnek arra, hogy alkalmazkodjanak a változó történelmi-társadalmi feltételekhez. Szavakban deklarálják a hivatalos orosz ortodox egyházhoz tartozásukat, a pátriárkát elismerik egyházfőnek, de valójában továbbra is keresik a különállást. (hu)
- A hlisztek vagy khlisztek (orosz: Хлысты) az orosz ún. szellemi keresztények egy titkos irányzata, amely az orosz ortodox egyházból vált ki, de hivatalosan el nem szakadt mozgalom tagjai voltak. Lelki vezetőiket és prófétáikat krisztusoknak és istenanyáknak nevezték. Hitük és tanításuk miatt az ortodox egyház és az állam üldözte őket. Egyesek szerint a korai egyházi gnoszticizmus utolsó létező eksztatikus-aszketikus ága volt. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A hlisztek (orosz: Хлысты) az orosz szellemi keresztények egy irányzata, amely az orosz ortodox egyházból vált ki, de hivatalosan el nem szakadt mozgalom tagjai voltak. A szektát egy Danyil Filippovics nevű jobbágy alapította 1645-ben. Filippovicsot követői az égből tüzes szekéren leszállt Istenanya megszemélyesítőjének vélték. Filippovics egy Ivan Szuszlov nevű jobbágyot fiává fogadott és elnevezte "Krisztus"-nak. Szuszlov maga köré gyűjtötte a szekta tagjait, akik magukat ap-oknak nevezték. A szekta körében időről időre újabb krisztusok és próféták jelentek meg, s volt olyan szektatag, akit Istenanyaként tiszteltek. Az alapító 12 parancsolatot fogalmazott meg és ezek megtartását követelte. A szekta a 17-18. század fordulóján volt a legnépesebb. Bár 12 parancsolatuk előírta szüzességet, s (hu)
- A hlisztek (orosz: Хлысты) az orosz szellemi keresztények egy irányzata, amely az orosz ortodox egyházból vált ki, de hivatalosan el nem szakadt mozgalom tagjai voltak. A szektát egy Danyil Filippovics nevű jobbágy alapította 1645-ben. Filippovicsot követői az égből tüzes szekéren leszállt Istenanya megszemélyesítőjének vélték. Filippovics egy Ivan Szuszlov nevű jobbágyot fiává fogadott és elnevezte "Krisztus"-nak. Szuszlov maga köré gyűjtötte a szekta tagjait, akik magukat ap-oknak nevezték. A szekta körében időről időre újabb krisztusok és próféták jelentek meg, s volt olyan szektatag, akit Istenanyaként tiszteltek. Az alapító 12 parancsolatot fogalmazott meg és ezek megtartását követelte. A szekta a 17-18. század fordulóján volt a legnépesebb. Bár 12 parancsolatuk előírta szüzességet, s (hu)
|
