| dbo:abstract
|
- A Ho Si Minh-ösvény Észak-Vietnámból Dél-Vietnámba a szomszédos Laoszon és Kambodzsán keresztül, teherautók, kerékpárok, illetve gyalogosok számára a dzsungel mélyén kiépített úthálózat volt, amely az észak-vietnámi hadsereg és a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front (amerikai elnevezéssel Viet Cong) logisztikai utánpótlását biztosította a vietnámi háború idején. Az amerikaiak nevezték el Ho Si Minh észak-vietnámi elnökről. Vietnámban Đường Trường Sơn vagy Truong Son-útként volt ismert, a Közép-Vietnámban található hegylánc neve alapján. Ezen az útvonalon évszázadok óta voltak ösvények, amelyeken többek között Kínából szállítottak aranyat és ópiumot Délkelet-Ázsiába. A franciák elleni háborúban a Viet Minh mozgalom kommunikációs csatornaként használta a felkelés kezdeti időszakában. A vietnámi háború kezdetén még meglehetősen primitív útvonalon csak gyalogosan lehetett közlekedni és a csapatok az útvonal menti kisebb falvakat, illetve az őserdei tisztásokat használhatták pihenésre, illetve készleteik feltöltésére. 1964 közepén az észak-vietnámi vezetés átfogó tervet készített az ösvény modern logisztikai útvonallá fejlesztésére, hogy a délen harcoló csapataik számára a harchoz szükséges több száz tonna utánpótlást biztosítani tudják. A terv végrehajtásának felelőse Dong Si Nguyen ezredes volt, aki felismerve a későbbi amerikai légitámadások kockázatát, fejlett légvédelmi rendszert épített ki az útvonal mentén.Modern szovjet és kínai gépeket állítottak munkába a nehéz tehergépkocsik számára is alkalmas utak és hidak építéséhez.A bombázások elleni felkészülésre földalatti laktanyákat, raktárakat, szerelőműhelyeket, kórházakat és üzemanyagraktárakat építettek ki.A hadsereg szükségleteinek ellátására nagyszámú sofőrt, autószerelőt, rádióst, bombaszakértőt, forgalomirányítót, orvost, nővért és egyéb személyzetet toboroztak.A fejlesztés egészen a harcok végéig, azaz 1975-ig folyamatban volt. Az Egyesült Államok felszíni erőkkel nem tudta megállítani a Ho Si Minh-ösvényen dél felé áramló utánpótlást, mert az országok, melyek területén az keresztülhaladt, hivatalosan semlegesek voltak. Az elektronikus érzékelőberendezésekkel segített folyamatos és intenzív bombázás ellenére az észak-vietnámiak képesek voltak napi több száz tonna hadianyagot délre juttatni.Amerikai szakértők becslései alapján a délre történő csapatmozgás az 1965-ös évi kb. 5000 főről, 1967-re hozzávetőlegesen 150 000 főre emelkedett.A szüntelen légitámadások ellenére a Dél-Vietnámba tartó menetelők közül az amerikai bombáknál sokkal több áldozatot szedtek a különböző betegségek, mint például a vérhas és a malária. Az amerikaiak 1968. november 11-én átfogó légi-offenzívába kezdtek (Operation Commando Hunt) az ösvényen történő csapatmozgások és az utánpótlás szállításának leállítására.A hadművelet végéig 3 millió tonna bombát dobtak le Laosz területén, amely bár lelassította, de komoly mértékben mégsem tudta akadályozni az útvonal használatát. (hu)
- A Ho Si Minh-ösvény Észak-Vietnámból Dél-Vietnámba a szomszédos Laoszon és Kambodzsán keresztül, teherautók, kerékpárok, illetve gyalogosok számára a dzsungel mélyén kiépített úthálózat volt, amely az észak-vietnámi hadsereg és a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front (amerikai elnevezéssel Viet Cong) logisztikai utánpótlását biztosította a vietnámi háború idején. Az amerikaiak nevezték el Ho Si Minh észak-vietnámi elnökről. Vietnámban Đường Trường Sơn vagy Truong Son-útként volt ismert, a Közép-Vietnámban található hegylánc neve alapján. Ezen az útvonalon évszázadok óta voltak ösvények, amelyeken többek között Kínából szállítottak aranyat és ópiumot Délkelet-Ázsiába. A franciák elleni háborúban a Viet Minh mozgalom kommunikációs csatornaként használta a felkelés kezdeti időszakában. A vietnámi háború kezdetén még meglehetősen primitív útvonalon csak gyalogosan lehetett közlekedni és a csapatok az útvonal menti kisebb falvakat, illetve az őserdei tisztásokat használhatták pihenésre, illetve készleteik feltöltésére. 1964 közepén az észak-vietnámi vezetés átfogó tervet készített az ösvény modern logisztikai útvonallá fejlesztésére, hogy a délen harcoló csapataik számára a harchoz szükséges több száz tonna utánpótlást biztosítani tudják. A terv végrehajtásának felelőse Dong Si Nguyen ezredes volt, aki felismerve a későbbi amerikai légitámadások kockázatát, fejlett légvédelmi rendszert épített ki az útvonal mentén.Modern szovjet és kínai gépeket állítottak munkába a nehéz tehergépkocsik számára is alkalmas utak és hidak építéséhez.A bombázások elleni felkészülésre földalatti laktanyákat, raktárakat, szerelőműhelyeket, kórházakat és üzemanyagraktárakat építettek ki.A hadsereg szükségleteinek ellátására nagyszámú sofőrt, autószerelőt, rádióst, bombaszakértőt, forgalomirányítót, orvost, nővért és egyéb személyzetet toboroztak.A fejlesztés egészen a harcok végéig, azaz 1975-ig folyamatban volt. Az Egyesült Államok felszíni erőkkel nem tudta megállítani a Ho Si Minh-ösvényen dél felé áramló utánpótlást, mert az országok, melyek területén az keresztülhaladt, hivatalosan semlegesek voltak. Az elektronikus érzékelőberendezésekkel segített folyamatos és intenzív bombázás ellenére az észak-vietnámiak képesek voltak napi több száz tonna hadianyagot délre juttatni.Amerikai szakértők becslései alapján a délre történő csapatmozgás az 1965-ös évi kb. 5000 főről, 1967-re hozzávetőlegesen 150 000 főre emelkedett.A szüntelen légitámadások ellenére a Dél-Vietnámba tartó menetelők közül az amerikai bombáknál sokkal több áldozatot szedtek a különböző betegségek, mint például a vérhas és a malária. Az amerikaiak 1968. november 11-én átfogó légi-offenzívába kezdtek (Operation Commando Hunt) az ösvényen történő csapatmozgások és az utánpótlás szállításának leállítására.A hadművelet végéig 3 millió tonna bombát dobtak le Laosz területén, amely bár lelassította, de komoly mértékben mégsem tudta akadályozni az útvonal használatát. (hu)
|
