| dbo:abstract
|
- A homeopátia (a görög ὅμοιος, homoiosz = hasonló és πάθος, pathosz = szenvedés, kór szavak összetételéből) egy úgynevezett alternatív gyógymód, amit Samuel Hahnemann dolgozott ki 1796-tól kezdődően. A gyógymód Hahnemann azon az elméletén alapul, hogy a „hasonló a hasonlót gyógyítja”, miszerint az az anyag, amely a betegség egyes tüneteit okozza egészséges emberekben, az képes meggyógyítani a beteg embereket is, megfelelő hígításban. Számos akadémikus tudós és értelmiségi szerint a homeopátia áltudomány. Szerintük a homeopátia hatását magyarázó alapelvek a fizika és a kémia ismert törvényeivel nem egyeztethetők össze, és soha nem jelent meg egyetlen valódi, elfogadhatónak ítélt bizonyíték sem, ami igazolná a homeopátiás gyógymódok hatékonyságát. Ennek ellenére Magyarországon és Európában sokan használják humán és állatgyógyászatban.[forrás?]2020. július 1-től Magyarországon terápiás javallattal csak akkor forgalmazható homeopátiás szer, ha klinikai vizsgálatokkal tudják igazolni az állításokat. 2020 júliusában nem volt forgalomban olyan homeopátiás szer az országban, melynek hatékonyságát ilyen vizsgálatokkal alátámasztották volna. Alkalmazói szerint a betegségek olyan úgynevezett „potenciált” szerekkel kezelhetők, amelyek egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. A potenciálás szakaszos hígítással, és az egyes hígítások közötti „dinamizálással” (pl. dörzsölés, rázás, áramoltatás) történik. Állításuk szerint ezzel megszüntethetők a szer hatásai, míg a (többnyire víz, alkohol vagy cukor) átveszi a szer bizonyos tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól. A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát tudományos és klinikai vizsgálatok nem támasztják alá. A homeopátiás készítmények gyakran oly mértékig vannak hígítva, hogy az eredeti oldatból csak csekély valószínűséggel kerül akár egyetlen molekula is a végtermékbe, így az ezen szerekkel végzett kezelés farmakológiai hatása valószínűtlen, és alapvető tudományos elveket sért. Kétségtelen azonban, hogy a homeopátia alkalmazói sosem állították, hogy a homeopátiás hatásmechanizmus során molekuláris szinten történne az ún. „homeopátiás hatás” zöme ill. lényege. Állítják viszont, hogy a kontrollcsoportos vizsgálat nem alkalmas a homeopátia megítélésére, mivel szerintük ők sokkal több tünetet vesznek figyelembe (és nemcsak tünetet, hanem egyéb jellemzőket, állapotokat, jellegzetességeket is), mint a hivatalos orvoslás, és szerintük ezért szinte lehetetlen kontrollcsoportot összeállítani. Az is tény ugyanakkor, hogy a homeopátia alkalmazói még eddig sosem mutattak be semmilyen tudományosan elfogadható bizonyítékot a kontrollcsoportos randomizált kettős vakpróba helyett. Tehát a homeopátia hatékonysága tudományosan nem igazolt, nagy, randomizált tanulmányok alapján legjobb esetben is csak placebohatással bír. Azonban időről időre megjelennek olyan közlemények, amelyek homeopatikus hígítású ágensek kimutatható biológiai, biokémiai hatásáról mint érdekes jelenségről számolnak be. Ezen publikációk azonban egytől egyig rendelkeznek valamilyen metodikai-tudománytechnikai hibával; a leggyakoribb, hogy hiányzik a megfelelő kontrollcsoport, vagy túl kevés alanyon végzik el a kísérleteket. A homeopátia kritikusai kiemelik, hogy kevés színvonalas tanulmány van, amely a gyógymód hatásosságát alátámasztaná, következtetéseik nem határozottak, és a megismételhetőségük – ami ma a tudományos megalapozottság egyik kulcstényezője – a legjobb esetben is problematikus. A hatásosságot alátámasztó, meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya és az aktív hatóanyag nélküli szerek használata miatt a homeopátiát áltudománynak, kuruzslásnak vagy – egy 1998-as áttekintő cikk szavaival – „legjobb esetben placeboterápiának, legrosszabb esetben sarlatánságnak” tartják. Függetlenül a homeopatikus szerek hatásosságától, a betegek a placeboeffektus révén valóban tapasztalhatják a közérzetük javulását. Így javulhatnak olyan tüneteik, amelyeket pszichikusan vagy viselkedés útján a beteg egyén befolyásolni képes, úgymint krónikus fájdalom, kimerültség, szorongás vagy depresszió, bár a használók ennél szélesebb tünetkörről számolnak be. A konvencionális szerek tesztelésére és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok számos országban nem terjednek ki a homeopatikus szerekre. A homeopátiát évente legalább egyszer igénybevevők száma 2 százalék (Egyesült Királyság és Egyesült Államok) és 15 százalék (India, ahol a tradicionális medicina részét képezi) között változik. Az Egyesült Királyságban a (a helyi közegészségügyi szolgálat) öt homeopatikus kórházat üzemeltet, és az angliai háziorvosok 5,9–7,5%-a, a skóciai háziorvosoknak pedig legalább 12%-a rendelt homeopátiás szert az 1990-es években. Másfelől az angliai háziorvosok által felírt homeopatikus készítmények száma 2005 és 2007 között 40%-kal esett vissza, és mindössze 0,006%-át teszi ki a teljes gyógyszerrendelésnek. 2005-ben világszerte mintegy 100 000 orvos alkalmazta a homeopátiát, így ez az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben alkalmazott kiegészítő gyógymód. Az ausztráliai National Health and Medical Research Center 1800 homeopátiával kapcsolatos kutatást vett metaanalízis alá, ezekből mindössze 225 ütötte meg a tudományosság ma elvárt minimális szintjét. A vizsgálatok alapján azt a következtetést vonták le, hogy a homeopatikus szereknek semmilyen egészségi hatásuk nincsen a minden esetben létező, ezért a nullapontnak tekinthető placebohatáson kívül, így gyógyszerként való alkalmazásuk nem felel meg az orvoslással szemben támasztott alapvető elvárásoknak sem. A fenti eredményekre is alapozva az EASAC (az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete) 2017-es jelentésében azt javasolja, hogy a homeopatikus szereket ugyanazon tudományos szempontok szerint értékeljék, mint a hagyományos gyógyszereket és amíg ez egy adott készítmény esetén nem valósul meg, addig a egészségügyi rendszerek ne adjanak támogatást a homeopátiás szerek vásárlásakor. Mindemellett javasolják, hogy az állam kötelezze a homeopátiás szerek gyártóit, a termékeik pontos hatóanyag-tartalmának közlésére, valamint hogy reklámjaikban a szerek hatékonyságáról csak tudományosan alátámasztott tényeket közölhessenek. (hu)
- A homeopátia (a görög ὅμοιος, homoiosz = hasonló és πάθος, pathosz = szenvedés, kór szavak összetételéből) egy úgynevezett alternatív gyógymód, amit Samuel Hahnemann dolgozott ki 1796-tól kezdődően. A gyógymód Hahnemann azon az elméletén alapul, hogy a „hasonló a hasonlót gyógyítja”, miszerint az az anyag, amely a betegség egyes tüneteit okozza egészséges emberekben, az képes meggyógyítani a beteg embereket is, megfelelő hígításban. Számos akadémikus tudós és értelmiségi szerint a homeopátia áltudomány. Szerintük a homeopátia hatását magyarázó alapelvek a fizika és a kémia ismert törvényeivel nem egyeztethetők össze, és soha nem jelent meg egyetlen valódi, elfogadhatónak ítélt bizonyíték sem, ami igazolná a homeopátiás gyógymódok hatékonyságát. Ennek ellenére Magyarországon és Európában sokan használják humán és állatgyógyászatban.[forrás?]2020. július 1-től Magyarországon terápiás javallattal csak akkor forgalmazható homeopátiás szer, ha klinikai vizsgálatokkal tudják igazolni az állításokat. 2020 júliusában nem volt forgalomban olyan homeopátiás szer az országban, melynek hatékonyságát ilyen vizsgálatokkal alátámasztották volna. Alkalmazói szerint a betegségek olyan úgynevezett „potenciált” szerekkel kezelhetők, amelyek egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. A potenciálás szakaszos hígítással, és az egyes hígítások közötti „dinamizálással” (pl. dörzsölés, rázás, áramoltatás) történik. Állításuk szerint ezzel megszüntethetők a szer hatásai, míg a (többnyire víz, alkohol vagy cukor) átveszi a szer bizonyos tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól. A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát tudományos és klinikai vizsgálatok nem támasztják alá. A homeopátiás készítmények gyakran oly mértékig vannak hígítva, hogy az eredeti oldatból csak csekély valószínűséggel kerül akár egyetlen molekula is a végtermékbe, így az ezen szerekkel végzett kezelés farmakológiai hatása valószínűtlen, és alapvető tudományos elveket sért. Kétségtelen azonban, hogy a homeopátia alkalmazói sosem állították, hogy a homeopátiás hatásmechanizmus során molekuláris szinten történne az ún. „homeopátiás hatás” zöme ill. lényege. Állítják viszont, hogy a kontrollcsoportos vizsgálat nem alkalmas a homeopátia megítélésére, mivel szerintük ők sokkal több tünetet vesznek figyelembe (és nemcsak tünetet, hanem egyéb jellemzőket, állapotokat, jellegzetességeket is), mint a hivatalos orvoslás, és szerintük ezért szinte lehetetlen kontrollcsoportot összeállítani. Az is tény ugyanakkor, hogy a homeopátia alkalmazói még eddig sosem mutattak be semmilyen tudományosan elfogadható bizonyítékot a kontrollcsoportos randomizált kettős vakpróba helyett. Tehát a homeopátia hatékonysága tudományosan nem igazolt, nagy, randomizált tanulmányok alapján legjobb esetben is csak placebohatással bír. Azonban időről időre megjelennek olyan közlemények, amelyek homeopatikus hígítású ágensek kimutatható biológiai, biokémiai hatásáról mint érdekes jelenségről számolnak be. Ezen publikációk azonban egytől egyig rendelkeznek valamilyen metodikai-tudománytechnikai hibával; a leggyakoribb, hogy hiányzik a megfelelő kontrollcsoport, vagy túl kevés alanyon végzik el a kísérleteket. A homeopátia kritikusai kiemelik, hogy kevés színvonalas tanulmány van, amely a gyógymód hatásosságát alátámasztaná, következtetéseik nem határozottak, és a megismételhetőségük – ami ma a tudományos megalapozottság egyik kulcstényezője – a legjobb esetben is problematikus. A hatásosságot alátámasztó, meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya és az aktív hatóanyag nélküli szerek használata miatt a homeopátiát áltudománynak, kuruzslásnak vagy – egy 1998-as áttekintő cikk szavaival – „legjobb esetben placeboterápiának, legrosszabb esetben sarlatánságnak” tartják. Függetlenül a homeopatikus szerek hatásosságától, a betegek a placeboeffektus révén valóban tapasztalhatják a közérzetük javulását. Így javulhatnak olyan tüneteik, amelyeket pszichikusan vagy viselkedés útján a beteg egyén befolyásolni képes, úgymint krónikus fájdalom, kimerültség, szorongás vagy depresszió, bár a használók ennél szélesebb tünetkörről számolnak be. A konvencionális szerek tesztelésére és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok számos országban nem terjednek ki a homeopatikus szerekre. A homeopátiát évente legalább egyszer igénybevevők száma 2 százalék (Egyesült Királyság és Egyesült Államok) és 15 százalék (India, ahol a tradicionális medicina részét képezi) között változik. Az Egyesült Királyságban a (a helyi közegészségügyi szolgálat) öt homeopatikus kórházat üzemeltet, és az angliai háziorvosok 5,9–7,5%-a, a skóciai háziorvosoknak pedig legalább 12%-a rendelt homeopátiás szert az 1990-es években. Másfelől az angliai háziorvosok által felírt homeopatikus készítmények száma 2005 és 2007 között 40%-kal esett vissza, és mindössze 0,006%-át teszi ki a teljes gyógyszerrendelésnek. 2005-ben világszerte mintegy 100 000 orvos alkalmazta a homeopátiát, így ez az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben alkalmazott kiegészítő gyógymód. Az ausztráliai National Health and Medical Research Center 1800 homeopátiával kapcsolatos kutatást vett metaanalízis alá, ezekből mindössze 225 ütötte meg a tudományosság ma elvárt minimális szintjét. A vizsgálatok alapján azt a következtetést vonták le, hogy a homeopatikus szereknek semmilyen egészségi hatásuk nincsen a minden esetben létező, ezért a nullapontnak tekinthető placebohatáson kívül, így gyógyszerként való alkalmazásuk nem felel meg az orvoslással szemben támasztott alapvető elvárásoknak sem. A fenti eredményekre is alapozva az EASAC (az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete) 2017-es jelentésében azt javasolja, hogy a homeopatikus szereket ugyanazon tudományos szempontok szerint értékeljék, mint a hagyományos gyógyszereket és amíg ez egy adott készítmény esetén nem valósul meg, addig a egészségügyi rendszerek ne adjanak támogatást a homeopátiás szerek vásárlásakor. Mindemellett javasolják, hogy az állam kötelezze a homeopátiás szerek gyártóit, a termékeik pontos hatóanyag-tartalmának közlésére, valamint hogy reklámjaikban a szerek hatékonyságáról csak tudományosan alátámasztott tényeket közölhessenek. (hu)
|
